Új Ifjúsági Szemle, 2006 (4. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 2. szám

Kitekintés A népességfogyás három összetevője: a termé­szetes népességfogyás, az asszimiláció és a migráció közül én az utóbbira térnék ki, rész­ben mert leginkább ezért szokták felelőssé tenni a fiatalokat, másrészt pedig mert jó te­repnek mutatkozik annak a demonstrálására, hogy milyen radikálisan átalakult az elván­dorlás motivációs rendszere mondjuk a ’80-as évekhez képest (és ebben az elgondolásban csatlakoznék ahhoz, amit Egry Gábor mondott a megnyíló terekkel kapcsolatban), hogy egy­re kevésbé egy kisebbségi sajátosság, és hogy mennyire nem lehet a romániai kontextusból kiragadva értelmezni. Anélkül, hogy adatokat és számokat említenék (hiszen nem nagyon van konszenzus arról, hogy a népességfogyás hányada írható az említett tényezők számlájá­ra), néhány gondolatot osztanék meg abból a szintézisből, amelyet a csaknem egy évtizede tartó migrációs témájú kutatássorozat össze­foglalásaképpen készítettünk Kiss Tamás kol­légámmal. Ebben az elemzésben - mivel kí­váncsiak voltunk, hogy nemzetiség szerint hogyan tagolódnak a migrációs minták - a migráció és az etnicitás kapcsolatára kérdez­tünk rá. Azért éreztünk fontosnak egy ilyen szempontú elemzést mert a fenti magyaror­szági véleményekhez hasonlóan az erdélyi elitdiskurzusok is romániai kontextusából ki­ragadva kezelték az erdélyi magyar migrációt. Az erdélyi elit ugyanis - Horváth Istvánt idéz­ve -, a migrációt a kisebbségi lét taszító hatá­sának, illetve az etnikai elnyomásnak - vagyis egy az ország általános társadalmi-gazdasági helyzetétől független tényezőknek - tulajdo­nította. Félreértés ne essék: itt most nem azt az ál­láspontot akarom képviselni, hogy az etnici­­tásnak a migráció során és a migrációs szán­dékban semmiféle szerepe nincs, csak annyit mondanék, hogy a folyamat gazdasági beágya­zottságától nem tekinthetünk el, és alapvető­en­­ különösen a fiatalok esetében ennek van hangsúlyosabb szerepe. Ennek alátámasztásá­ra számos érvet hozhatunk, például azt, hogy leginkább azok választják a fiatalok közül a migráció stratégiáját, akik az átlagon felül képzettek, átlagon felüli az anyagi helyzetük ám nem tudtak megfelelően elhelyezkedni a hazai munkaerőpiacon, nem találtak képzett­ségüknek megfelelő állást. Sőt, megkockáztat­tuk azt a feltételezést, hogy a migrációról való döntés nem egyfajta kicsinyes gazdasági előnyméricskélés után születik, hanem a többek között a tudatos karrierépítés része­ként értelmezett hosszabb lefolyású, és kez­detben egy korántsem visszafordíthatatlannak tűnő folyamat. Az erdélyi magyar fiatalok migrációjára egyre inkább ugyanazok az útke­resés-mintázatok érvényesek, mint a nyugat­európaiakra, szerencsét próbálnak, kipróbál­ják magukat külföldi terepen, külföldi állás­ban, vagy tipikus parkolópályaként kezelik, egy olyan átmeneti megoldásként - és ez szá­mos fiatal emigránssal készített interjú fő narratívájának központi eleme -, aminek alapvető célja egész egyszerűen a várakozó, a kiváló stratégia, olyan címszóval, hogy amíg odavannak, hátha történik otthon valami po­zitív fejlemény és a dolgok kedvező irányt vesznek. Tehát a kiszélesedett szakmai- és karrierperspektívák miatt - amiről Egry Gábor is beszélt - ezek a fiatalok jogosan nem akar­ják az átmenet terheit a vállukra venni, vagy egy olyan országépítő vagy nemzetépítő folya­matban részt venni, ami jelentős áldozattal jár és kimenetele meglehetősen kétséges. Azt szeretném hangsúlyozni tehát, hogy mára a migrációs szándék intenzitásának meghatározásában az etnicitásnak egyre ki­sebb szerepe van az erdélyi fiataloknál. Döntő módon meghatározza viszont a migrációs mozgás irányait és a migráns népesség társa­dalomszerkezetét. A kérdést legjobban talán egy hálózati paradigmában lehetne megragad­ni. Lássuk, hogy konkrétan miben is áll ez? Úgy tűnik, hogy a magyar kisebbség által bejárt, Magyarországra irányuló migrációs há­lózatok már a kilencvenes évek első felére sta­bilizálódtak. A székelyföldi vonatkozású eset­­tanulmányok ezt támasztják alá és okkal felté­telezhetjük, hogy más, magyarok által is lakott régiókban is ez történt. A román népesség Nyugat-Európa felé irányuló migrációs háló­zatai később, az évtized közepétől kezdődően stabilizálódnak, és meggyőződésünk, hogy ezeknek a hálózatoknak a léte a románokkal egy településen élő magyarok migrációs visel­kedésére is hathatott. Ennek köszönhető, hogy a vegyes és szórványterületeken - bár Magyarország a munkavállalás elsődleges cél­ja - nem élvez a székelyföldi migrációs háló- ifjúsági szecgle2006 / nyár

Next