Igaz Szó, 1944 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1944-05-16 / 20. szám
. A Szovjet Tudósító Iroda közölte, hogy tíz nap alatt az Ukrajnában lévő honvéd csapatok közül 600 katona és tiszt önként megadta magát. A katonák nemcsak a régi, úgynevezett megszálló csoporthoz tartozó 16., 18., 21. és 201. könynyű hadosztály honvédei voltak, hanem jelentékeny részük már az első hegyi vadász dandárból és a 2. páncélos hadosztályból, szóval a német megszállás óta a frontra hurcolt magyar csapatrészekből került ki. Az önként átjött magyar katonák és tisztek kijelentették, hogy a hadseregben ellenséges a hangulat a németekkel szemben. A Vörös Hadsereghez átjövő honvédek Horthyról, kivétel nélkül, mint a magyar nép árulójáról beszélnek. A nemzeti hadsereg e katonái elmondják, hogy a magyar csapatok mögött a fronton külön német záróosztagok állanak, amelyeknek feladata, hogy ellenőrizzék a honvédeket és kíméletlenül lelőjék őket, ha vissza akarnának vonulni. Sok honvéd, aki átjött a Vörös Hadsereg oldalára, hangsúlyozta, hogy gyűlöli a németeket , hogy hazájának felszabadításáért minden erővel harcolni fog ellenük. Az a körülmény, hogy a szovjet hadsereg oldalára átjövő honvédek a frontra dobott magyar csapatok különböző egységeihez tartoznak s képviselve vannak köztük nemcsak a régen kint lévő, hanem a frissen érkezett hadosztályok katonái is, azt jelenti, hogy az öntudatos, hazafias honvéd kezdi meghiúsítani Hitler terveit. Semmi kétség, hogy a német nácik, mikor Horthy kérésére megszállották az országot, arra spekuláltak, hogy a magyar katona, ha egyszer a frontra kerül, nem gondolkozik többé, nem kérdezi kiért, miért harcol, hazája ügyéért, vagy idegen rablókért-e, hanem vakon teljesíti a parancsot. S hogy a német parancsot vakon és ellentmondás nélkül teljesítse, arról gondoskodnának a magyar katonák mögé felállított német pribékek, akik kíméletlenül legyikolnak mindenkit, aki ellenkezni próbálna. A felszabadító Vörös Hadsereg oldalára önként, jószántukból átjött honvédek százainak kijelentései azt mutatják, hogy Hitler és Horthy közösen kifőzött, aljas tervét az öntudatos, hazáját szerető katona nemcsak felismerte, de megtalálta ellene a védekezés egyik leghatásosabb módját Az új hadifoglyok lényegében országuk, népük hangulatát tükrözik vissza. Ha semmi más adatunk nem volna arra nézve, hogyan gondolkozik ma a magyarság zöme, mint az oroszok oldalára átjövő magyar katonák és tisztek százainak nyilatkozatai, akkor is nyugodtan elfogadhatnék, hogy kijelentéseik teljesen egybevágnak a magyar nép nagy többségének véleményével. De van sok magyarországi tény is, ami azt mutatja, hogy nemcsak a német ágyútöltelékül frontra hurcolt honvéd ismerte fel a való helyzetet, hanem a hátországi is. Ha azt halljuk, hogy Budapesten és a vidéki ipari központokban a munkásság sztrájkol, tüntetés, különösen a légi bombázások után, adja minden módon tanújelét annak, hogy nem hajlandó tűrni a nyakára rakott német igát, akkor kétségkívül ugyanazok a náciellenes indulatok fűtik, mint a fronton a Vörös Hadsereg oldalára átjövő honvédek százait. Az országra tört nácirablók és aljas magyar cselédeik ugyanazt tervezték a munkás ellen, mint a honvéd ellen. Azt hitték, hogy ha a gyárakat jól megrakják náci spiclikkel és hajcsárokkal, ha elrettentésül lefogják és megölik a munkások vezetőit, akkor a többi mozgás és ellenkezés nélkül térdet-fejet hajt előttük. Arra számítottak, hogy a terror hatása alatt a magyar munkás sem kérdi, hogy kinek, milyen célra kovácsol fegyvert, hanem vakon, gondolkozás nélkül dolgozik tovább és segít a saját népe kezére ráverni a bilincset. Most már világos, hogy ez a terv, amit a német nácik és Horthyék közösen kifőztek, nagy akadályokba ütközik. A magyar honvéd, a magyar munkás és vele azegész magyar nép, csakúgy, mint Európa annyi más, német rabigába került nemzete, gondolkozik és ellenáll. És erre annál több oka van, mert Magyarország Hitler szövetségese és megszállott országa egyszerre. Horthyék kegyelméből a német rablók most két bőrt akarnak lenyúzni a magyarról. Meg akarják kapni mint szövetségestől mindazt, amit — mondjuk — Antonescuék Romániában szállítanak nekik s ugyanakkor ezenfelül még úgy kirabolják a megszállott országot, mint Norvégiát, vagy Jugoszláviát. A magyar nép azt látja, hogy fiát elviszik a biztos pusztulásba mint szövetségest, a lányát azonban már úgy hurcolják el a német hadiiparba, mint a megszállott Lengyelvagy Görögország nőit. És a marháját, lovát, kocsiját, megmaradt élelmét is úgy rabolják el, mint a megszállott országokban. És még mást is lát a magyar. Látja, hogy a német megszállók és bitang magyar cinkosaik napjai meg vannak számlálva. Hogy az országra tört német banda már nem lesz hosszú életű. Látja, hogy a Vörös Hadsereg, annyi győzelmes harc után, már a Kárpátokban áll, a légi bombázásokból látja, hogy a szövetségesek sem tétlenkednek s ők is készülnek arra, hogy nyugaton elkezdjék azt, amit az oroszok keleten olyan sikerrel folytatnak — a német nácik és mindenrendű csatlósaik megsemmisítését. Sok tény mutat arra, hogy a magyarok megértették és megfogadják Sztálinnak, az orosz nép nagy vezérének, május elsejei tanácsát s ennek megfelelően a saját kezükbe veszik a német iga alól való felszabadításuk ügyét. S megszívlelik a sztálini megállapításnak különösen azt a részét, hogy minél gyorsabban szüntetik meg a német rablók és csatlósaik támogatását, annál kisebb lesz a háború áldozata és pusztítása az országban s annál inkább számíthatnak a demokratikus országok megértésére. A Vörös Hadsereg oldalára önként átjövő honvédek és tisztek százai, a sztrájkoló és tüntető munkások, a népi ellenállás többi megnyilvánulása biztató kezdet. De csak kezdet. Ezt fokozni, szélesíteni kell. Össze kell fogni az öszszes németellenes nemzeti erőket rá kell térni a partizánharcra, a nemzeti ellenállás támadó formáira, s akkor Magyarország is visszatér oda, ahol annyiszor állott a történelem folyamán, a szabadságukért küzdő, haladó nemzetek sorába! Honvédek átjönnek A magyar néphez és hadsereghez! — Alábbiakban közöljük a 101/2. számú hadifogolytábor magyar hadifoglyainak kiáltványát — Villámcsapásként ért bennünket a hír, hogy 1944 március 19-éről 20-ára virradóra, német és román fasiszta csapatok megszállták szeretett hazánkat. Fendeződött bennünk a borzalmas kép, amelynek mindannyian tanúi voltunk. Mi láttuk és tudjuk, mi maradt a fasiszta csordák mögött mindenütt, amerre jártak. Lerombolt városok és falvak, hideg gyárkémények, felperzselt mezők, földönfutó hajléktalanok éhező milliói, kényszermunkára hajtott asszonyok, öregek és gyermekek százezrei, betegség, szenvedés, halál... Emlékezetünkbe villant, hogy csak egyedül Kiev városában 200.000 ártatlan polgár tetemét találták meg a felszabadító szovjet csapatok. Aggódva, féltő szívvel kérdezzük, várjon ez a sors jut osztályrészül a mi szeretteinknek is? ... Reméljük, hogy a magyar nép nem hajtja fejét a porba a fasiszták csizmái előtt. Nem hagyja magát, szembefordul az árulókkal és megszállókkal, kibontva a szabadságharc zászlaját. Magyar testvér! Magyar Honvéd Bajtárs! Emeld fel dicsőséggel e zászlót! Erősítsd e hősies harcot! Tudjuk, hogy küzdelmed áldozatokkal jár. De vállalnod kell ezeket az áldozatokat, amint Jugoszlávia, Franciaország és a többi leigázott állam népei vállalták, amelyek felé ma az egész világ hódolattal és elismeréssel tekint. Amíg ők nemzeti létük fennmaradásának igaz ügyéért véreztek, addig mit hozott neked a háború? Vidd diadalra a szabadság zászlaját Dózsa, Petőfi és Kossuth halhatatlan szellemében. Te nem állsz egyedül! A Vörös Hadsereg mindjobban közeledik határainkhoz. Pusztulást visz a fasisztáknak, de életet és szabadulást neked; a Szovjetunió hatalmas szövetségesei is készülődnek a végleges leszámolásra. Mi, hadifoglyok is, kik a szovjet nép gondoskodása alatt életben és erőben vagyunk, minden gondolatunkkal, szívünk minden dobbanásával veletek vagyunk. Űzd és irtsd a fasiszta bitangokat, kíméletlenül, bátor szívvel, erős karral, ősi magyar virtussal!ök elvesztették ezt a háborút, tehetetlenül dühöngő, esztelen vérszomjas haláltusájukban, magyar földön te add meg nekik a kegyelemdöfést!ök elpusztulnak, de a te igazságos, szent szabadságharcod győzni fog! Éljen a független, demokratikus Magyarország! Dr. Radócs Lajos fhdgy., Krisztián István szk., Szegedi József orv. Dr Székely András zls. , és még 256 aláírás Az ítélet napja közeledik! A magyar határon már a Vörös Hadsereg ágyúinak dörgése hallatszik. Minden ágyúdörgés halált jelent a magyar nép árulóinak. Minden talpalatnyi föld, amit a Vörös Hadsereg meghódít, megrövidíti az időt, amit a magyar nép szenvedésben és sötétségben tölt. A Vörös Hadsereg győzelme után a nép meg fogja büntetni a magyar haza árulóit. Horthy és klikkje ezt nagyon jól tudja és látja, hogy a leszámolás napja közeledik. Közeledik a nap, amikor felelősségre vonják őket az elkövetett gaztettekért. Az ítélet szigorú lesz, a magyar nép nem fog megkegyelmezni egy hazaárulónak sem. Nem kerülik el végzetüket a világ bármelyik sarkába menekülnek is, a nép sújtó keze utól fogja érni őket. De Horthy és társai a végpusztulásba nem egyedül akarnak menni, hanem az egész magyar népet magukkal akarják rántani Ezért a legfőbb feladat a magyar népet a gyilkosok kezéből kiszabadítani. Ezt csak harc útján érhetjük el. A fasizmus elleni harcra egyesíteni kell az egész nemzetet. Nem leszünk egyedül e harcban. A Vörös Hadsereg is a mi oldalunkon lesz. Történelmi nagy feladat előtt állunk. De bízni kell a nép erejében és fel a harcra, az ítélet napja gyorsan be fog következni! LEBOVITS JÓZSEF hdf. 27/b. tábor Igaz Szó Magyarországi hírek • A BUDAPESTI rádió jelenti, hogy május 11-én éjjel angol-amerikai gépek Budapest légiterébe berepültek és támadást hajtottak végre. Tűz és épületkárok keletkeztek. A londoni rádió erre vonatkozó jelentése szerint budapesti hadiüzemek és rendezőpályaudvarok voltak a bombák célpontjai. A STOCKHOLMI SVENSKA DAGBLADET jelenti, hogy a Gestapo rendeletére kivégezték Kádár ezredest, a magyar vezérkar politikai osztályának főnökét és Karádi Katalin ismert színésznőt. A kivégzetteket „az állam biztonságát veszélyeztető titkos szervezkedéssel“ vádolták. A Gestapo budapesti központjában több más foglyot is kivégeztek, kiknek neve eddig nem vált ismeretessé. A BUDAPESTI rádió jelenti, hogy elrendelték az OTI, az Országos Társadalombiztosító Intézet feloszlatását. A LONDONI rádió jelenti, hogy a MÁV-ot német vasutasok ellenőrzése alá helyezték. A német birodalmi vasútigazgatóság fiókja nyílt meg Budapesten. Az intézkedést azzal indolkolják, hogy a magyar vasutasok megbízhatatlanná váltak. A BUDAPESTI rádió jelenti, hogy Jurcsek földművelésügyi miniszter beszédében a magyar mezőgazdaságot egyik legfontosabb hadiüzemnek minősítette és örömének adott kifejezést, hogy „a német katonák, kik az atlanti falnál állnak, magyar kenyeret esznek“. A LONDONI rádió svéd újságok jelentése alapján közli, hogy a Gestapo Magyarországon ötven tisztet tartóztatott le, kik német ellenes magatartást tanúsítottak.z A BUDAPESTI rádió jelenti, hogy a kormány rendeletére a hadiüzemek és rendezőpályaudvarok közvetlen környékét képező utcákba zsidókat lakoltatnak be. A GENFI rádióállomás a Pester Lloyd híranyagából közli, hogy Zimmermann Károly budapesti lakost három évi börtönre ítélték mert „három vezető kommunistát rejtegetett lakásán és a lakást kommunista értekezletek tartására engedte át“. A legyőzhetetlenek Rácz Jenő miniszterelnök-helyettes, az alquisling nem álquisling, mert ha Rácznak nem is igazi, hiszen azelőtt Raziunak irta magát, quislingnek igenis igazi — Rácz Jenő a veszprémi főispánbeiktatáson beszédet tartott, amelyben újra összehordta mindazt a szemetet, amit mostanában magyar miniszterek beszédeikben összehordani szoktak. De van egy mondata, amellyel foglalkozni kell, mert kiáll a többi orcátlan szamárság közül. Ez így hangzik: „A múlt világháborút követő béke két részre osztotta a világot. Az egyik oldalon a győztesek álltak, akik csak úgy tudtak győzni, hogy odahaza megbontották a frontot, a másik oldalon az úgynevezett legyőzöttek, akik a csatatéren győztek, de otthon elbuktak.“ Tessék! A Goebbels-propaganda utasítására így néz ki a történetírás. Március tizenkilencedike óta Magyarországon is érvényes az a Hitler-hazugság, hogy Németországot és szövetségesét, az osztrák-magyar monarchiát, nem győzték le a világháború csataterén, hanem otthon, a „tőrdöfés“ intézte el őket. Magyarországon eddig tudták, hogy ez aljas hazugság, hogy a német vereség a harctéren történt s bevallása Hindenburg és Ludendorf főhadiszállásától indult ki s azt is tudták, hogy az osztrák-magyar hadsereg a Piavenál omlott össze. (De megverni megverték már előzőleg Szerbiában is, az orosz fronton is.) Vagyis: Rácz Jenőnek egy olyan arányú vereség, amilyen Magyarországot 1918-ban érte, nem elég. Neki nagyobb kell, olyan, amilyet azután már nem lehet áthazudni győzelemmé. Minden jel arra vall, hogy ez a kívánsága, záros határidőn belül, teljesedni fog. De mint akkor, most is a magyar népnek kell viselnie gazdái „legyőzhetetlenségének“ következményeit. Várjon most is hajlandó-e rá? Teljesen össze akarja-e töretni magát, csak azért hogy árulói szájalhassanak? Mi nem hisszük. U£ HARCOLJATOK ! — üzenik az uj magyar hadifoglyok A 22. számú hadifogolytáborban 504 új magyar hadifogoly van. Javarészük március 25-e körül esett fogságba. A 42 gy. e. N. zlj. a Dnyeszter déli partján vett védelmi állást, ígéretet kaptak arra, hogy egy erős német páncélos egység váltja le őket. Mi már ismerjük ezeket az ígéreteket, ők még nem ismerték és bizakodással várták a leváltást. A leváltás meg is érkezett a Vörös Hadsereg képében. A magyar honvédek fogságba estek, így megmenekültek a pusztulástól. Ezek a hadifoglyok április 25-én antifasiszta gyűlést tartottak. A megnyitó beszédet Szabó Béla főhadnagy tartotta. A gyűlés folyamán több bajtárs felszólalt. A gyűlés végén felhívást intéztek a fronton lévő magyar katonákhoz, amely a következő kezőképpen hangzik: Bajtársaink! Mi, a 18., 21., és 201 könnyű gyaloghadosztályokhoz tartozó magyar tisztek és katonák, orosz hadifogságból üzenünk nektek. Sokan közülünk, a német visszavonulást fedezve, Nezvnska falunál védtük a Dnyesztr déli partját. ígéretet kaptunk, hogy rövidesen erős német páncélos egységek váltanak le. A német páncélosok azonban nem érkeztek meg. Helyettük március 29-én hajnalban orosz páncélosok és gyalogosok kerítettek be bennünket. A nyomasztó túlerő miatt ellenállásra gondolni sem lehetett. Megadtuk magunkat. Aki megkísérelte az ellenállást, mind egy szálig elpusztult. Remegve emeltük megadásra kezünket a közeledő orosz katonák előtt. Hiszen az otthoni hírverés állandóan azt hangoztatta, hogy a Vörös Hadsereg nem ejt hadifoglyot, hogy az oroszok megkínozzák és felkoncolják az elfogottakat. De rövidesen meggyőződtünk róla, hogy mindez nem igaz! Az oroszok, a nemzetközi jog szerint, emberségesen bánnak a hadifoglyokkal. Elfogatásunk színhelyéről gyújtőtáborba szállítottak bennünket. Itt teljesen kielégítő az élelmezésünk. Egészségesek vagyunk. A sebesültek kórházba kerültek és ott gondos ápolásban részesülnek. Az orosz parancsnokság közölte velünk, hogy rövidesen végleges hadifogolytáborba szállítanak bennünket, ahol már sok ezer magyar hadifogoly él. A tisztek külön tisztitáborba kerültek, így történt. Megmentettük életünket. Az oroszok biztosítják számunkra, hogy a háború végével hazamehetünk. De várjon lesz-e hová hazamennünk? Megtaláljuk-e otthonunkat, hozzátartozóinkat? Hiszen tudjátok hogy mialatt mi itt vagyunk, ti pedig, bajtársaink, német érdekekért, a német „szövetséges“oldalán harcoltok, Hitler megszállta országunkat. Ezt a szívbemarkoló tényt még szomorúbbá teszi az, hogy a németek Horthy és kormánya beleegyezésével, taposták sárba hazánk függetlenségét. Hitler azért szállta meg hazánkat hogy késleltesse a Vörös Hadsereg előnyomulását. Azt akarja, hogy a háború minden borzalma Németország helyett hazánkon száguldjon végig. S ezt a gyalázatos tervét magyar honvédek százezreinek feláldozásával akarja keresztülvinni. A megszállás következményeit már érzi szerencsétlen hazánk. Tudomásunk van róla, hogy a szövetségesek légiereje már többízben bombázta Budapest és az ország más városait. A németek a magyar hazafiak ezreit vetik börtönbe és sokat közülük kivégeznek. Bajtársaink! Az orosz nép nem ellenségünk. A mi igazi ellenségünk a hitszegő német, aki önző érdekeiért feláldozza magyar hazánkat. Ti nem Magyarországért harcoltok, hanem ellenségünket, a németet fedezitek testetekkel. Hagyjátok abba ezt az esztelen háborút! Jöjjetek át ide a Vörös Hadsereg oldalára! így nemcsak életeteket mentitek meg, hanem segítetek szeretett hazánknak is. Vesszen a német, hogy élhessen a magyar! SZABÓ BÉLA fhdgy. 42. II. zls., CSOMA ISTVÁN hdgy., NAGY LÁSZLÓ zls., KELEMEN LÁSZLÓ zls. TOMCSÁNYI BERTALAN zls. és 499 honvéd és tisztes Kinek szabad? Aki ismeri a pesti főutcák sarkán és a sétatereken álló szürke házikókat, az tudja, hogy azokban fel van írva, hogy a Beetz-féle szabadalom alapján vannak olajjal szagtalanítva. S a szöveg megadja a szabadalmi okmányok számát, így: magyar szabad. 1882. sz. német szabad. 4357. sz., olasz szabad. 562 sz. így jönnek egymás után az országnevek. S mikor egy Pesten először megforduló szlovák ment be a házikóba, akkor a dolgavégzetlen jött ki onnan s mindenkinek elpanaszolta: — Mindenkinek szabad itt a magyaroknál, csak a szegény szlováknak nem szabad. (Mert Szlovákia akkor még nem volt „önálló“ állam, nem volt szabadalmi hivatala, tehát nem volt felírva, hogy „szlovák szabad“.) A Hitler megszállta Magyarországon ma már másként van, mint az egy frissen kiadott miniszteri rendeletből kiderül, amely diadallal kihirdeti, hogy — kitört a szabadság! A sportegyleteknek ugyanis, — csak a sportegyleteknek, kizárólag a sportegyleteknek — szabad közgyűléseiket megtartaniuk. Semmiféle más egyesületnek, semmiféle gyűlést tartania nem szabad, se rendeset, se rendkívülit, se magán, se közgyűlést. Mert Hitlerék és Horthyék jelszava az a mondat, amelyet Arany János „Tetemrehívás“ című balladájából ismerünk: — Mindenki gyanús nekem, aki él! S valóban, mindenki aki magyar,— pedig Magyarországon, a német megszállás és a Horthy-uralom ellenére is, maradt még magyar, aki csakugyan az: joggal gyanús a haramiáknak. Mert minden igaz magyar a németek és lakájaik ellen van, s ahol csak három-négy magyar dugja is össze a fejét, mint Ady Endre híres versében, ott mindenütt a germbereket, a hiazaárulókat, vagyis a kormányt szidják. Ezért nincs a gyülekezési jognak még az árnyéka sem a Magyarország nevű német gyarmat területén, ahol miniszteri beszédek hirdetik, hogy Hitlerék dehogy is kényszerítik Magyarországot. Mert kivételek a sportegyesületek? Azért, mert azok, egy Béldy nevű akasztófára való jóvoltából, már évek óta ki vannak szolgáltatva a hitlerfasizmusnak, át meg át vannak gyúrva és gyökerükig meg vannak fertőzve. Azoktól — Sztójaiék azt hiszik — nem kell félni. De ha azt hiszik is: a szabadságos miniszteri rendeletben külön meg van mondva, hogy a sportegyleteknek is szigorúan tilos politikával foglalkozniuk. A sportegyleteken áll, hogy megmutassák, hogy idomítóik tévednek, hogy a magyar sport művelői sem méltóak az ajándékba kapott hitlerszabadságra, hanem igazi szabadságot akarnak s helyesen akarják felhasználni jól kiképzett izmaikat. Vagyis lesújtanak a német galádok és zsoldosaik fejére. A magyar mezőgazdasági munkásnőről Robot hajnaltól késő estig, napi 15—16 órai megfeszített munka forró napsütésben, vagy hideg őszi esőben, nevetségesen csekély, munkabérét — a mezőgazdasági munkásnőknek a sorsa. Vézna gyermeklányok, koravén asszonyok, sokgyermekes anyák robotolnak a magyar mezőn, hogy hitvány éhbérükkel családjuk nyomorát némileg is enyhítsék. Az utóbbi évek folyamán csak 50—60 fillér napszámbért fizettek uradalmainkegy-egy női munkásnak, pedig sokszor a férfiaknál is nehezebb munkát végeztek. Aratásnál s egyéb, rendszerint részes munkálatoknál keresetük jóval az amúgy is alacsony férfikeresmény mögött maradt, de a nyomor mégis kényszerítette őket a munkavállalásra. Szociális intézmény nem védi a magyar mezőgazdaságban foglalkoztatott nőket. „Egészségvédelem“ — és hasonló mások — mind csak hangzatos jelszavak, gyakorlati jelentőség nélkül. A már gyermekkorban elkezdett munka, a nem megfelelő táplákozás, az egészségtelen lakásviszonyok következtében a legtöbb parasztnő beteggé és munkaképtelenné válik, s gyermekei pénzére szorul, ha azoknak van mit adniok. A nyugodt öregség feltételeit a jelenlegi viszonyok között semmikép sem tudja megszerezni. Nyugdíj, társadalmi biztosítás ismeretlen valami. Társadalmi, politikai téren egyáltalán nem szerepel a magyar földmunkás, gazdasági cseléd és zsellér női családtagja. Választójoguk sincs: páriák. Az eljövendő, demokratikus Magyarországon meg kell és meg fogjuk teremteni a dolgozó falusi nők leghathatósabb védelmét. A nincstelen parasztság földhöz juttatása életnívót hoz. Jobb sorshoz jutnak a parasztnők, akik anyai hivatásuk bőséges teljesítésével mindig a nemzet fenntartói voltak. KERTÉSZ BÉLA fhdgy. hdf_ ^ Szovjet gyermekotthon kertje 1944 május 16