Igaz Szó, 1944 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1944-05-16 / 20. szám

. A Szovjet Tudósító Iroda közölte, hogy­­ tíz nap alatt az Ukrajnában lévő hon­véd csapatok közül 600 katona és tiszt önként megadta magát. A katonák nem­csak a régi, úgynevezett megszálló cso­porthoz tartozó 16., 18., 21. és 201. köny­­nyű hadosztály honvédei voltak, hanem jelentékeny részük már az első hegyi­ va­dász dandárból és a 2. páncélos hadosz­tályból, szóval a német megszállás óta a frontra hurcolt magyar csapatrészekből került ki. Az önként átjött magyar ka­tonák és tisztek kijelentették, hogy a hadseregben ellenséges a hangulat a né­metekkel szemben. A Vörös Hadsereghez átjövő honvédek Horthyról, kivétel nél­kül, mint a magyar nép árulójáról be­szélnek. A nemzeti hadsereg e katonái elmondják, hogy a magyar csapatok mö­gött a fronton külön német záróosztagok állanak, amelyeknek feladata, hogy ellen­őrizzék a honvédeket és kíméletlenül lelőjék őket, ha vissza akarnának vonulni. Sok honvéd, aki átjött a Vörös Had­sereg oldalára, hangsúlyozta, hogy gyű­löli a németeket , hogy hazájának fel­szabadításáért minden erővel harcolni fog ellenük. Az a körülmény, hogy a szovjet had­sereg oldalára átjövő honvédek a frontra dobott magyar csapatok külön­böző egységeihez tartoznak s képvisel­ve vannak köztük nemcsak a régen kint lévő, hanem a frissen érkezett had­osztályok katonái is, azt jelenti, hogy az öntudatos, hazafias honvéd kezdi meg­hiúsítani Hitler terveit. Semmi kétség, hogy a német nácik, mikor Horthy ké­résére megszállották az országot, arra spekuláltak, hogy a magyar katona, ha egyszer a frontra kerül, nem gon­dolkozik többé, nem kérdezi kiért, miért harcol, hazája ügyéért, vagy idegen rablókért-e, hanem vakon teljesíti a pa­rancsot. S hogy a német parancsot va­kon és ellentmondás nélkül teljesítse, ar­ról gondoskodnának a magyar katonák mögé felállított német pribékek, akik kíméletlenül legyikolnak mindenkit, aki ellenkezni próbálna. A felszaba­dító Vörös Hadsereg oldalára önként, jószántukból átjött honvédek százainak kijelentései azt mutatják, hogy Hitler és Horthy közösen kifőzött, aljas tervét az öntudatos, hazáját szerető katona nem­csak felismerte, de megtalálta ellene a védekezés egyik leghatásosabb módját Az új hadifoglyok lényegében orszá­guk, népük hangulatát tükrözik vissza. Ha semmi más adatunk nem volna ar­­ra nézve, hogyan gondolkozik ma a ma­gyarság zöme, mint az oroszok oldalára átjövő magyar katonák és tisztek szá­zainak nyilatkozatai,­­ akkor is nyugod­tan elfogadhatnék, hogy kijelentéseik teljesen egybevágnak a magyar nép nagy többségének véleményével. De van sok magyarországi tény is, ami azt mutatja, hogy nemcsak a né­met ágyútöltelékül frontra hurcolt hon­véd ismerte fel a való helyzetet, hanem a hátországi is. Ha azt halljuk, hogy Budapesten és a vidéki ipari köz­pontokban a munkásság sztrájkol, tün­tet­és, különösen a légi bombázások után, adja minden módon tanú­jelét an­nak, hogy nem hajlandó tűrni a nyaká­ra rakott német igát,­­ akkor kétség­kívül ugyanazok a náciellenes indulatok fűtik, mint a fronton a Vörös Hadse­reg oldalára átjövő honvédek százait. Az országra tört nácirablók és aljas magyar cselédeik ugyanazt tervezték a munkás ellen, mint a honvéd ellen. Azt hitték, hogy ha a gyárakat jól meg­rakják náci spiclikkel és hajcsárokkal, ha elrettentésül lefogják és megölik a mun­kások vezetőit, akkor a többi mozgás és ellenkezés nélkül térdet-fejet hajt előttük. Arra számítottak, hogy a terror hatása alatt a magyar munkás sem kérdi, hogy kinek, milyen célra kovácsol fegyvert, hanem vakon, gondolkozás nélkül dol­gozik tovább és segít a saját népe kezé­re ráverni a bilincset. Most már világos, hogy ez a terv, amit a német nácik és Horthyék közö­sen kifőztek, nagy akadályokba ütközik. A magyar honvéd, a magyar munkás és vele az­­egész magyar nép, csak­úgy, mint Európa annyi más, német rabigá­ba került nemzete, gondolkozik és ellen­áll. És erre annál több oka van, mert Magyarország Hitler szövetségese és megszállott országa egyszerre. Hort­hyék kegyelméből a német rablók most két bőrt akarnak lenyúzni a magyarról. Meg akarják kapni mint szövetségestől mindazt, amit — mondjuk — Antonescuék Romániában szállítanak nekik s ugyan­akkor ezenfelül még úgy kirabolják a megszállott országot, mint Norvégiát, vagy Jugoszláviát. A magyar nép azt látja, hogy fiát elviszik a biztos pusz­tulásba mint szövetségest, a lányát azon­ban már úgy hurcolják el a német hadiiparba, mint a megszállott Lengyel­vagy Görögország nőit. És a mar­háját, lovát, kocsiját, megmaradt élel­mét is úgy rabolják el, mint a megszál­lott országokban. És még mást is lát a magyar. Látja, hogy a német megszállók és bitang ma­gyar cinkosaik napjai meg vannak szám­lálva. Hogy az országra tört német banda már nem lesz hosszú életű. Lát­ja, hogy a Vörös Hadsereg, annyi győ­zelmes harc után, már a Kárpátokban áll, a légi bombázásokból látja, hogy a szövetségesek sem tétlenkednek s ők is készülnek arra, hogy nyugaton elkezdjék azt, amit az oroszok keleten olyan si­kerrel folytatnak — a német nácik és mindenrendű csatlósaik megsemmisíté­sét. Sok tény mutat arra, hogy a ma­gyarok megértették és megfogadják Sztálinnak, az orosz nép nagy vezérének, május elsejei tanácsát s ennek megfele­lően a saját kezükbe veszik a német iga alól való felszabadításuk ügyét. S megszívlelik a sztálini megállapításnak különösen azt a részét, hogy minél gyorsabban szüntetik meg a német rablók és csatlósaik támogatását, annál kisebb lesz a háború áldozata és pusztítása az országban s annál inkább számíthatnak a demokratikus országok megértésére. A Vörös Hadsereg oldalára önként át­jövő honvédek és tisztek százai, a sztrájkoló és tüntető munkások, a népi ellenállás többi megnyilvánulása biztató kezdet. De csak kezdet. Ezt fokozni, szélesíteni kell. Össze kell fogni az ösz­­szes németellenes nemzeti erőket rá kell térni a partizánharcra, a nemzeti ellenállás támadó formáira, s akkor Ma­gyarország is visszatér oda, ahol annyi­szor állott a történelem folyamán,­­ a szabadságukért küzdő, haladó nemzetek sorába! Honvédek átjönnek A magyar néphez és hadsereghez! — Alábbiakban közöljük a 101/2. számú hadifogolytábor magyar hadifoglyainak kiáltványát — Villámcsapásként ért bennünket a hír, hogy 1944 március 19-éről 20-ára virra­dóra, német és román fasiszta csa­patok megszállták szeretett hazánkat. Fendeződött bennünk a borzalmas kép, amelynek mindannyian tanúi voltunk. Mi láttuk és tudjuk, mi maradt a fa­siszta csordák mögött mindenütt, amer­re jártak. Lerombolt városok és falvak, hideg gyárkémények, felperzselt mezők, földönfutó hajléktalanok éhező milliói, kényszermunkára hajtott asszonyok, öregek és gyermekek százezrei, beteg­ség, szenvedés, halál... Emlékezetünkbe villant, hogy csak egyedül Kiev városában 200.000 ártat­lan polgár tetemét találták meg a felszabadító szovjet csapatok. Aggódva, féltő szívvel kérdezzük, várjon ez a sors jut osztályrészül a mi szeretteinknek is? ... Reméljük, hogy a magyar nép nem hajtja fejét a porba a fasiszták csiz­mái előtt. Nem hagyja magát, szembe­fordul az árulókkal és megszállókkal, kibontva a szabadságharc zászlaját. Magyar testvér! Magyar Honvéd Bajtárs! Emeld fel dicsőséggel e zászlót! Erő­sítsd e hősies harcot! Tudjuk, hogy küzdelmed áldozatokkal jár. De vállal­nod kell ezeket az áldozatokat, amint Jugoszlávia, Franciaország és a többi leigázott állam népei vállalták, amelyek felé ma az egész világ hódolattal és elismeréssel tekint. Amíg ők nemzeti létük fennmaradásának igaz ügyéért vé­­reztek, addig mit hozott neked a háború? Vidd diadalra a szabadság zászlaját Dózsa, Petőfi és Kossuth halhatatlan szellemében. Te nem állsz egyedül! A Vörös Hadsereg mindjobban kö­zeledik határainkhoz. Pusztulást visz a fasisztáknak, de életet és szabadulást neked; a Szovjetunió hatalmas szövet­ségesei is készülődnek a végleges leszámolásra. Mi, hadifoglyok is, kik a szovjet nép gondoskodása alatt életben és erőben vagyunk, minden gondolatunkkal, szí­vünk minden dobbanásával veletek va­gyunk. Űzd és irtsd a fasiszta bitangokat, kí­méletlenül, bátor szívvel, erős karral, ősi magyar virtussal!­ök elvesztették ezt a háborút, tehetetlenül dühöngő, esztelen vérszomjas haláltusájukban, magyar földön te add meg nekik a kegyelem­döfést!­ök elpusztulnak, de a te igaz­ságos, szent szabadságharcod győzni fog! Éljen a független, demokratikus Ma­gyarország! Dr. Radócs Lajos fhdgy., Krisztián István szk., Szegedi József orv. Dr Székely András zls. , és még 256 aláírás Az ítélet napja közeledik! A magyar határon már a Vörös Had­sereg ágyúinak dörgése hallatszik. Min­den ágyú­dörgés halált jelent a ma­gyar nép árulóinak. Minden talpa­latnyi föld, amit a Vörös Hadsereg meghódít, megrövidíti az időt, amit a magyar nép szenvedésben és sötétség­ben tölt. A Vörös Hadsereg győzelme után a nép meg fogja büntetni a ma­gyar haza árulóit. Horthy és klikkje ezt nagyon jól tudja és látja, hogy a le­számolás napja közeledik. Közeledik a nap, amikor felelősségre vonják őket az elkövetett gaztettekért. Az ítélet szi­gorú lesz, a magyar nép nem fog meg­kegyelmezni egy hazaárulónak sem. Nem kerülik el végzetüket a világ bár­melyik sarkába menekülnek is, a nép sújtó keze utól fogja érni őket. De Horthy és társai a végpusztulásba nem egyedül akarnak menni, hanem az egész magyar népet magukkal akarják ránta­ni Ezért a legfőbb feladat a magyar népet a gyilkosok kezéből kiszabadítani. Ezt csak harc útján érhetjük el. A fa­sizmus elleni harcra egyesíteni kell az egész nemzetet. Nem leszünk egyedül e harcban. A Vörös Hadsereg is a mi oldalunkon lesz. Történelmi nagy­ feladat előtt állunk. De bízni kell a nép erejében és fel a harcra, az ítélet napja gyorsan be fog következni! LEBOVITS JÓZSEF hdf. 27/b. tábor Igaz Szó Magyarországi hírek • A BUDAPESTI rádió jelenti, hogy május 11-én éjjel angol-amerikai gépek Budapest légiterébe berepültek és tá­madást hajtottak végre. Tűz és épület­károk keletkeztek. A londoni rádió erre vonatkozó jelentése szerint budapesti hadiüzemek és rendezőpályaudvarok vol­tak a bombák célpontjai.­­ A STOCKHOLMI SVENSKA DAG­BLADET jelenti, hogy a Gestapo rende­letére kivégezték Kádár ezredest, a magyar vezérkar politikai osztályának főnökét és Karádi Katalin ismert szí­nésznőt. A kivégzetteket „az állam biztonságát veszélyeztető titkos szer­vezkedéssel“ vádolták. A Gestapo bu­dapesti központjában több más foglyot is kivégeztek, kiknek neve eddig nem vált ismeretessé.­­ A BUDAPESTI rádió jelenti, hogy elrendelték az OTI, az Országos Tár­sadalombiztosító Intézet feloszlatását.­­ A LONDONI rádió jelenti, hogy a MÁV-ot német vasutasok ellenőrzése alá helyezték. A német birodalmi vas­­útigazgatóság fiókja nyílt meg Budapes­ten. Az intézkedést azzal indolkolják, hogy a magyar vasutasok megbízhatat­lanná váltak.­­ A BUDAPESTI rádió jelenti, hogy Jurcsek földművelésügyi miniszter be­szédében a magyar mezőgazdaságot egyik legfontosabb hadiüzemnek minősí­tette és örömének adott kifejezést, hogy „a német katonák, kik az atlanti fal­nál állnak, magyar kenyeret esznek“.­­ A LONDONI rádió svéd újságok jelentése alapján közli, hogy a Gestapo Magyarországon ötven tisztet tartózta­tott le, kik német ellenes magatartást tanúsítottak.­­z A BUDAPESTI rádió jelenti, hogy a kormány rendeletére a hadiüzemek és rendezőpályaudvarok közvetlen környé­két képező utcákba zsidókat lakoltatnak be.­­ A GENFI rádióállomás a Pester Lloyd híranyagából közli, hogy Zimmer­mann Károly budapesti lakost három évi börtönre ítélték mert „három vezető kommunistát rejtegetett lakásán és a lakást kommunista értekezletek tartá­sára engedte át“. A legyőzhetetlenek Rácz Jenő miniszterelnök-helyettes, az alquisling nem álquisling, mert ha Rácznak nem is igazi, hiszen azelőtt Raziunak irta magát, quislingnek igenis igazi — Rácz Jenő a veszprémi főispán­beiktatáson beszédet tartott, amelyben újra összehordta mindazt a szemetet, amit mostanában magyar miniszterek beszédeikben összehordani szoktak. De van egy mondata, amellyel foglalkozni kell, mert kiáll a többi orcátlan sza­márság közül. Ez így hangzik: „A múlt világháborút követő béke két részre osztotta a világot. Az egyik oldalon a győztesek álltak, akik csak úgy tudtak győzni, hogy odahaza meg­bontották a frontot, a másik oldalon az úgynevezett legyőzöttek, akik a csa­tatéren győztek, de otthon elbuktak.“ Tessék! A Goebbels-propaganda utasí­tására í­g­y néz ki a történet­írás. Március tizenkilencedike óta Magyaror­szágon is érvényes az a Hitler-hazugság, hogy Németországot és szövetségesét, az osztrák-magyar monarchiát, nem győzték le a világháború csataterén, hanem otthon, a „tőrdöfés“ intézte el őket. Magyarországon eddig tudták, hogy ez aljas hazugság, hogy a német vereség a harctéren történt s bevallása Hindenburg és Ludendorf főhadiszállásá­tól indult ki s azt is tudták, hogy az osztrák-magyar hadsereg a Piavenál omlott össze. (De megverni megverték már előzőleg Szerbiában is, az orosz fronton is.) Vagyis: Rácz Jenőnek egy olyan ará­nyú vereség, amilyen Magyarországot 1918-ban érte, nem elég. Neki nagyobb kell, olyan, amilyet azután már nem lehet áthazudni győzelemmé. Minden jel arra vall, hogy ez a kívánsága, zá­ros határidőn belül, teljesedni fog. De mint akkor, most is a magyar népnek kell viselnie gazdái „legyőzhe­tetlenségének“ következményeit. Várjon most is hajlandó-e rá? Telje­sen össze akarja-e töretni magát, csak azért hogy árulói szájalhassanak? Mi nem hisszük. U£ HARCOLJATOK ! — üzenik az uj magyar hadifoglyok A 22. számú hadifogolytáborban 504 új magyar hadifogoly van. Javarészük március 25-e körül esett fogságba. A 42 gy. e. N­. zlj. a Dnyeszter déli partján vett védelmi állást, ígéretet kaptak arra, hogy egy erős német páncélos egység váltja le őket. Mi már ismerjük ezeket az ígéreteket, ők még nem is­merték és bizakodással várták a levál­tást. A leváltás meg is érkezett­­ a Vö­rös Hadsereg képében. A magyar hon­védek fogságba estek, így megmenekül­tek a pusztulástól. Ezek a hadifoglyok április 25-én an­tifasiszta gyűlést tartottak. A megnyi­tó beszédet Szabó Béla főhadnagy tar­totta. A gyűlés folyamán több bajtárs felszólalt. A gyűlés végén felhívást in­téztek a fronton lévő magyar katonák­hoz, amely a következő kezőképpen hangzik: Bajtársaink! Mi, a 18., 21., és 201 könnyű gyaloghadosztályokhoz tartozó magyar tisztek és katonák, orosz hadifogságból üzenünk nektek. Sokan közülünk, a német visszavonulást fedezve, Nezvnska falunál védtük a Dnyesztr déli partját. ígéretet kaptunk, hogy rövidesen erős német páncélos egységek váltanak le. A német páncélosok azonban nem érkeztek meg. Helyettük március 29-én hajnalban orosz páncélosok és gyalogosok kerítettek be bennünket. A nyomasztó túlerő miatt ellenállásra gondolni sem lehetett. Megadtuk magunkat. Aki megkí­sérelte a­z ellenállást, mind egy szálig elpusztult. Remegve emeltük megadásra kezünket a közeledő orosz katonák előtt. Hiszen az otthoni hírverés állandóan azt hangoztatta, hogy a Vörös Hadsereg nem ejt hadifoglyot,­­ hogy az oroszok megkínozzák és felkoncolják az elfogottakat. De rövidesen meggyőződtünk róla, hogy mindez nem igaz! Az oroszok, a nemzetközi jog szerint, emberségesen bánnak a hadifoglyokkal. Elfogatásunk színhelyéről gyújtő­táborba szállítottak bennünket. Itt teljesen kielégítő az élelme­zésünk. Egészségesek vagyunk. A sebesültek kórházba kerültek és ott gondos ápolásban részesülnek. Az orosz parancsnokság közölte velünk, hogy rövidesen végleges hadifogoly­­táborba szállítanak bennünket, ahol már­ sok ezer magyar hadifogoly él. A tisztek külön tisztitáborba kerültek, így történt. Megmentettük életünket. Az oroszok biztosítják számunkra, hogy a háború végével hazamehetünk. De várjon lesz-e hová hazamennünk? Megtaláljuk-e otthonunkat, hozzátarto­zóinkat? Hiszen tudjátok hogy mialatt mi itt vagyunk, ti pedig, bajtársaink, német érdekekért, a német „szövetséges“­­oldalán harcoltok, Hitler megszállta or­szágunkat. Ezt a szívbemarkoló tényt még szomorúbbá teszi az, hogy a németek Horthy és kormánya beleegyezésével, taposták sárba hazánk függetlenségét. Hitler azért szállta meg hazánkat hogy késleltesse a Vörös Hadsereg előnyo­mulását. Azt akarja, hogy a háború minden borzalma Németország helyett hazán­kon száguldjon végig. S ezt a gyalázatos tervét magyar honvédek százezreinek feláldozásával akarja keresztülvinni. A megszállás következményeit már érzi szerencsétlen hazánk. Tudomásunk van róla, hogy a szövetségesek légiereje már többízben bombázta Budapest és az ország más városait. A németek a magyar hazafiak ezreit vetik börtönbe és sokat közülük kivégeznek. Bajtársaink! Az orosz nép nem ellenségünk. A mi igazi ellenségünk a hitszegő német, aki önző érdekeiért feláldozza magyar hazánkat. Ti nem Magyarországért harcoltok, hanem ellenségünket, a németet fedezitek testetekkel. Hagyjátok abba ezt az esztelen háborút! Jöjjetek át ide a Vörös Hadsereg oldalára! így nemcsak életeteket mentitek meg, hanem segítetek szeretett hazánknak is. Vesszen a német, hogy élhessen a magyar!­­ SZABÓ BÉLA fhdgy. 42. II. zls., CSOMA ISTVÁN hdgy., NAGY LÁSZLÓ zls., KELEMEN LÁSZLÓ zls. TOMCSÁNYI BERTALAN zls. és 499 honvéd és tisztes Kinek szabad? Aki ismeri a pesti főutcák sarkán és a sétatereken álló szürke há­zikókat, az tudja, hogy azokban fel van írva, hogy a Beetz-féle szabadalom alapján vannak olajjal szagtalanítva. S a szöveg megadja a szabadalmi okmá­nyok számát, így: magyar szabad. 1882. sz. német szabad. 4357. sz., olasz sza­bad. 562 sz. így jönnek egymás­ után az ország­nevek. S mikor egy Pesten elő­ször megforduló szlovák ment be a há­zikóba, akkor a dolgavégzetlen jött ki onnan s mindenkinek elpanaszolta: — Mindenkinek szabad itt a ma­gyaroknál, csak a szegény szlováknak nem szabad. (Mert Szlovákia akkor még nem volt „önálló“ állam, nem volt szaba­dalmi hivatala, tehát nem volt felírva, hogy „szlovák szabad“.) A Hitler megszállta Magyarországon ma már másként van, mint az egy fris­sen kiadott miniszteri rendeletből kide­rül, amely diadallal kihirdeti, hogy — kitört a szabadság! A sportegyleteknek ugyanis, — csak a sportegyleteknek, kizárólag a sportegyleteknek — szabad közgyűléseiket megtartaniuk. Semmifé­le más egyesületnek, semmiféle gyűlést tartania nem szabad, se rendeset, se rendkívülit, se magán, se köz­gyűlést. Mert Hitlerék és Horthyék jelszava az a mondat, amelyet Arany János „Tetemrehívás“ című balladájából ismerünk: — Mindenki gyanús nekem, aki él! S valóban, mindenki aki magyar,— pedig Magyarországon, a német meg­szállás és a Horthy-uralom ellenére is, maradt még magyar, aki csakugyan az: joggal gyanús a haramiáknak. Mert minden igaz magyar a németek és laká­jaik ellen van, s ahol csak három-négy magyar dugja is össze a fejét, mint Ady Endre híres versében, ott minde­nütt a germbereket, a hiazaárulókat, vagyis a kormányt szidják. Ezért nincs a gyülekezési jognak még az árnyéka sem a Magyarország nevű német gyar­mat területén, ahol miniszteri beszédek hirdetik, hogy Hitlerék dehogy is kény­szerítik Magyarországot. Mert kivételek a sportegyesületek? Azért, mert azok, egy­ Béldy nevű akasz­­tófára való jóvoltából, már évek óta ki vannak szolgáltatva a hitlerfasizmusnak, át meg át vannak gyúrva és gyökerükig meg vannak fertőzve. Azoktól — Sztójaiék azt hiszik — nem kell félni. De ha azt hiszik is: a szabadságos mi­niszteri rendeletben külön meg van mondva, hogy a sportegyleteknek is szigorúan tilos politikával foglalkoz­niuk. A sportegyleteken áll, hogy megmu­tassák, hogy idomítóik tévednek, hogy a magyar sport művelői sem méltóak az ajándékba kapott hitlerszabadságra, ha­nem igazi szabadságot akarnak s helye­sen akarják felhasználni jól kiképzett izmaikat. Vagyis lesújtanak a német ga­­ládok és zsoldosaik fejére. A magyar mezőgazdasági munkásnőről Robot hajnaltól késő estig, napi 15—16 órai megfeszített munka forró napsütés­ben, vagy hideg őszi esőben, nevetsége­sen csekély, munkabérét — a mezőgaz­­­dasági munkásnőknek a sorsa. Vézna gyermeklányok, koravén asszo­nyok, sokgyermekes anyák robotolnak a magyar mezőn, hogy hitvány éhbérükkel családjuk nyomorát némileg is enyhítsék. Az utóbbi évek folyamán csak 50—60 fil­lér napszámbért fizettek uradalmaink­­egy-egy női munkásnak, pedig sokszor a férfiaknál is nehezebb munkát végeztek. Aratásnál s egyéb, rendszerint részes munkálatoknál keresetük jóval az amúgy is alacsony férfikeresmény mögött maradt, de a nyomor mégis kényszerítet­te őket a munkavállalásra. Szociális intézmény nem védi a magyar mezőgazdaságban foglalkoztatott nőket. „Egészségvédelem“ — és hasonló má­sok — mind csak hangzatos jelszavak, gyakorlati jelentőség nélkül. A már gyermekkorban elkezdett munka, a nem megfelelő táplákozás, az egészségtelen lakásviszonyok következtében a legtöbb parasztnő beteggé és munkaképtelenné válik, s gyermekei pénzére szorul, ha azoknak van mit adniok. A nyugodt öregség feltételeit a jelenlegi viszonyok között semmikép sem tudja megszerezni. Nyugdíj, társadalmi biztosítás ismeretlen valami. Társadalmi, politikai téren egyáltalán nem szerepel a magyar földmunkás, gazdasági cseléd és zsellér női család­tagja. Választójoguk sincs: páriák. Az eljövendő, demokratikus Magyaror­szágon meg kell és meg fogjuk teremte­ni a dolgozó falusi nők leghathatósabb védelmét. A nincstelen parasztság föld­höz juttatása életnívót hoz. Jobb sorshoz jutnak a parasztnők, akik anyai hiva­tásuk bőséges teljesítésével mindig a nemzet fenntartói voltak. KERTÉSZ BÉLA fhdgy. hdf_ ^ Szovjet gyermek­otthon kertje 1944 május 16

Next