Igaz Szó, 1956. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)
1956-04-01 / 4. szám
mének megfelelő hasznossági szempontot is szem előtt tartják. A társaság 1796—1801 közt inkább a társadalomtudományok felé fordul. Ez a változás elsősorban annak a felismerésnek köszönhető, hogy a szellemi műveltség ápolásának párhuzamosan kell haladnia a gyakorlati tevékenységgel. Bár ez a felismerés nem volt éppen általánosnak mondható, és maga Aranka is ellenzői közé tartozott, mégis csakhamar diadalra jutott. A társaság tagjai a nemzeti nyelv jogaiért vívott harc során rájöttek arra, hogy küzdelmük csak úgy diadalmaskodhat, ha általánossá válik. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a tömegek érdeklődését felkeltik a nemzeti múlt, a hagyományok, a történelem iránt. Ezért kezdődik szorgalmas adatgyűjtés, amely alapja lett volna a későbbi nagy rendszerezéseknek. Ugyanilyen vonalon halad az irodalmi munka is: Zrínyi örökségét népszerűsítik a közkedvelt Gyöngyösivel szemben, néprajzi és tájnyelvi kutatásokat kezdenek. De a gyakorlati tevékenység legjobban a természettudományok művelésében látszik: a nyelvész Gyarmathy Németországban látott gépekről, mezőgazdasági termelési módokról értekezik, Benkő Ferenc Magyar mineralógiát ad a tanulók kezébe, Benkő József pedig botanikai kutatásokat végez, ipari növények termesztését ajánlja. Ekkor kezdődik az erdélyi föld kincseinek kutatása, a tagok ásványokat gyűjtenek, természeti jelenségeket írnak le. Munkásságuknak ez a része erősödik az 1801—1806 közötti szakaszban, amikor azonban már a bomlás jelei is mutatkoznak. A legfelsőbb hatóságok jóváhagyásának késlekedése, az Arankát felváltó gróf Teleki Mihály titkár hanyagsága, megfelelő program és szabályzat hiánya, lassanként elveszik a tagok munkakedvét. Hiába tér vissza Aranka a titkári székbe, a társaság csendesen kimúlik. Kimúlik, mert bármennyire is törekedett a tömegekkel való kapcsolat kiépítésére, ez a tagjainak konzervatív, forradalomtól irtózó magatartása miatt megvalósíthatatlan volt; hiába tervezett hatalmas munkákat, sem anyagi, sem erkölcsi ereje nem volt véghezvitelükhöz. Jancsó könyvének nagy részét a társaság iratai alkotják. Tervezetek, javaslatok, jegyzőkönyvek számolnak be arról a sokfelé ágazó érdeklődésről, amely a társaság tagjait jellemezte. Érdekes olvasmányok ezek: egy olyan korszak szellemi életének vetületét adják, amely hitt a világ megismerhetőségében, küzdött az általános emberi jólétért s tévedéseiben is tiszteletet érdemel. Különös érdekességnek az Aranka szervező körútjáról tartott beszámolók jegyzőkönyvei, amelyek Aranka munkásságának, lankadatlan erejének bizonyítékai; a marosvásárhelyi állandó színház létesítésére vonatkozó tervezet, valamint a különféle kísérletek a társaság munkájának jobb, ésszerűbb megszervezésére. A kötetet záró hatalmas, kritikai szemmel összeállított bibliográfia, névmagyarázat és névmutató a filológus Jancsó lelkiismeretességét dicséri. KOCZIÁNY LÁSZLÓ Marton Lili: Kőországi kisfiú Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1955. Az országot, az együttélő népeket megismertetni egymással, összekötni a gyermekszíveket, lelkesítően szép feladat ez azoknak az íróknak, akik az ifjúság számára dolgoznak. Éppen ezért mindjárt tárgyválasztásáért meg kell dicsérnünk Marton Lilit, aki Kőországi kisfiú című gyermekregényében a Nyugati Érchegység annyi századon át elnyomott, sanyargatott népe, a mócok közé vezet el bennünket. A könyv hőse, Tódor, a havasi szegényemberek gyermeke jól sikerült, élő alak és végtelenül szeretetre méltó. Nem hiszem, hogy akadjon a gyermekolvasók közt olyan, aki már a könyv első lapjai után meg ne szeresse Tódorkát. Az írónőnek tehát sikerült vonzó, rokonszenves, valóságos központi alakot teremtenie. Hitelesen ábrázolja a Nyugati Érchegység szegénységhez s épp ezért tudatlanságba fulladt világát, a havasi tájat, s mindezt a kisgyermek szemével nézve, értelmi színvonalán tolmácsolva, ami nem könnyű dolog. Marton Lili helyesen mutatja meg a mócok életében bekövetkező változásokat. A Román Munkáspárt politikájának eredményeképpen iskola, kultúrház épül s megindul az évszázados rabság és nyomorúság felszámolása. De miután a regény cselekménye a felszabadulást követő években játszódik le, az író valójában csak az elindulást, a kezdeteket mutathatja meg. Az ember iránti gondoskodás, a kis Tódor életéért vívott harc, eléggé drámai formában, az igazságnak megfelelően s a kisgyermekek előtt érthetően mutatja meg: ma érték az ember s egy kis ha-