Igaz Szó, 1956. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)

1956-04-01 / 4. szám

chológust, aki az emberi lélek ismeretének birtokában kutatja a különböző megnyi­latkozások összefüggését. Jancsó Elemér ezeknek a tulajdonságoknak birtokában, a marxista történetszemlélet segítségével átfogó képet nyújt az erdélyi felvilágoso­dás korának egy jelentős mozzanatáról. Az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társa­ság iratai c. munkája megírásához hosszú évek tanulmányaira, részletmunkáira, év­tizedek alatt kialakult tudományos mód­szerre volt szükség. Bár a könyv lénye­gében részletmunka, hiszen megírásra vár még a színészet, könyvtárak, levelezések, stb. története, mégis az erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságról eddig megjelent munkák szintézisének tekinthető. A köztudatban egyáltalán nem, vagy sekélyesen élő Aranka-féle nyelvművelő társaságról Jancsó óriási adatanyagot kö­zöl. A XVIII. század fordulójának ez az akadémiai kísérlete a könyv adatai alap­ján egyszerre nagy jelentőségűvé növek­szik annál is inkább, mivel székhelye a sem földrajzi, sem művelődési szempont­ból központinak akkor nem mondható Marosvásárhely, irányítója és mozgatója a sem nagy tudósnak, sem jelentős nagy írónak nem mondható Aranka György, táblai ítélőmester volt. A felvilágosodás mozgalmának olyan jelenségével találko­zunk itt, amire csak marxista történet­tudós tud válaszolni. Az Akadémia megalapításának gondo­lata évszázadokon át hagyományozódott Erdélyben, Apáczai Cserétől, Bod Péteren és Batthyány Ignácon keresztül a felvi­lágosult írókig, Barcsayig, Bárócziig, a partiumi Bessenyeiig, hogy végül is Aran­ka Györgyben érje el kivitelezőjét. Megvalósítására csak akkor kerülhetett sor, amikor a feudalizmus válsága egy csatasorba állította, a nemzeti nyelvet, szokásokat féltő köznemességet a nemzeti piac kialakításáért harcoló polgársággal. Aranka érdeme és nagysága abban van, hogy az 1791 -i országgyűlésen felismerte a történelmi-politikai tényezőknek ezt a kedvező konstellációját s minden kudarca ellenére éveken át megújuló energiával mozgósítani tudta a két ország irodalmi és tudományos embereit. Jancsó könyve arra is választ ad, hogy miért nem Ma­gyarországon jött létre ez az intézmény. Ott a politikai és szellemi élet vezetői for­radalommal készültek a feudalizmus meg­döntésére, Erdélyben viszont,­­ ahol a politikai és szellemi életet elsősorban a fő- és köznemesség irányította, megelé­gedtek a reformokkal is. Ez a társaság megalakulásához kedvezőbb feltételeket biztosított ugyan, de nem adott lehetősé­get működésének további folytatásához. A Habsburg reakció, amely ravasz számí­tással előbb a magyarországi forradalmi mozgalmat fojtotta el, teljes győzelme után az erdélyi reformtörekvéseket is gyanúsnak találta, s bár kifejezetten nem tiltotta meg a társaság működését, annyi nehézséget gördített útjába, hogy az amúgy is félénken dolgozó fő- és közne­mesi tagok lassanként kivonták magukat a munkából. Másfél évtizedes működése azonban nem­csak a kortársak számára volt jelentős. Gondolata ott kísértett Döbrentei későbbi társaságalapítási törekvéseiben, előiskolát jelentett a Magyar Tudományos Akadé­mia szervezőinek, alapját alkotta az 1857-ben alakult Erdélyi Múzeum Egye­sületnek, amely gyűjteményeinek töredé­két átvette. A szakirodalomban eddig majdnem tel­jesen ismeretlen Jancsó könyvének a tár­saság munkájáról adott elemzése. E mun­kásságot jellege alapján három szakaszra osztja. Az elsőben (1793—96) a tagok főleg nyelvészeti és irodalmi téren dol­goznak, bár a többi tudományágakkal is foglalkoznak. Harcolnak a nyelv csinosí­tásáért; a beadott irodalmi munkákat eb­ből a szempontból bírálják el. Nyelvészeti­­téren Gyarmathy Sámuel munkája döntő jelentőségű. Bár sem Gyarmathy, sem Aranka nem állnak a neológusok pártján s­ ezért Kazinczy rosszallását érdemlik ki, munkájuk mégsem hiábavaló: a társaság első és egyetlen kiadványa, valamint Gyarmathy nyelvtanának megszületése az eredménye. A történettudományok művelői közül Benkő József végez jelentős gyűjtő és feldolgozó munkát, de jellemző, hogy művét mégis latin nyelven adják ki. A társaság a kezdeti lendület enciklopédikus érdeklődésének megfelelően foglalkozik az iskolák, a kolozsvári és vásárhelyi ma­gyar színház ügyével, mozgósít könyvtá­rak és múzeumok alapítására, sőt szóba hozza folyóirat alapítását is. Sajnos, a cenzúra nem engedélyezte ezt, s így a ta­gok csak a levelezés bizonytalan és lassú eszközével tartják egymás közt a kapcso­latot. Ennek ellenére is a társaságnak olyan erőket sikerült bevonnia munkájá­ba, mint Kármán, Bacsányi, Kazinczy, Csokonai, akik lelkesedéssel támogatták a távoli kis társaság lelkes erőfeszítéseit. Nem maradhat említés nélkül a társaság­nak a tömegkulturális intézmények léte­sítésére irányuló törekvése sem: köz­könyvtárak, olvasókörök szervezését szor­galmazzák, s ezzel a felvilágosodás szelle­

Next