Ikarus, 1970 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-12-24 / 26. szám

Oszlett Szerkazfűjíg.­ Az idei november 7-i­­vi népi röpgyűlésen Boros Gyula kereskedelmi igazgató elvtárs a szónoki emel­vényről nyugtatta meg a 3-as gyáregység dolgozott, hogy a rendszeres gyáregységi-törzsgyári autóbusz in­gajárat ügyében a szükséges intézkedéseket megtette. Sajnos, azóta nemcsak ingajáratok maradnak ki, ha­nem napokon keresztül egyáltalán­­ nem közlekednek. A főosztályunkon összeállított vállalati szervezeti sza­­báyzat szerint a kereskedelmi igazgató szakterületé­hez tartozó szervnek kell az ingajáratról gondoskodni. (V Sz. Sz. V. kötet 73. o.) Az ígéret tehát a legilleté­­kesebb helyről hangzott el. Nyilvánvalóan megtett intézkedés és megvalósítás között azonban úgy látszik hosszú az út. Hosszabb, mint a 3-as gyáregység és a törzsgyár között... gyalog. Király János A levélre az alábbi választ kaptuk: Közismert, hogy a munkásjáratok termelési érdek­ből fontos helyzetet foglalnak el, s minden eszközzel biztosítani kell a dolgozók be és hazaszállítását. Tekintettel arra, hogy 16 munkásjáratot tartalék­­kocsi nélkül, 15 autóbusszal kell fenntartani, a köte­lező szemlére leállt, meghibásodott, vagy közúti ese­mény miatt javításon álló autóbusz pótlása csak a belső szogálati autóbuszok igénybevételével oldható meg. Így fordulhatott elő az elmúlt negyedév során 1­5 esetben, hogy az inga­szolgálat kimaradt. Nehézséget még fokozza az­, amikor maga az inga­járatban beállított autóbusz hibásodik meg, vagy kö­telező szemlére kell beállnia. A járműhiányból fa­kadó súlyos probléma szervezéssel már nem, csupán az autóbuszpark bővítésével oldható meg. A vizsgálat során megállapítottam, hogy két alka­lommal szervezési hiányosság miatt jelentkezett inga­kiesés, és ezért kénytelen voltam fegyelmi­leg felelős­ségre vonni a garázsmestert. Ugyancsak ezen szerve­zési hiány miatt a szállítási osztály vezetőjét is figyel­meztetésben részesítettem. Pont­ Sándor szállítmányozási vezető Töröktemezőn voltunk A törzsgyári természetjáró szakosztály tagjai sietve mentek december 5-én a gyülekező helyre, hogy elindulhassanak a hagyományos évadzáró túrára. Az idén Törökmező volt a pihenőhely. Ezen az estén szeretett Hargitai Lajos bácsink érté­kelte az évi munkánkat. Szegvári Gusztáv sporttár­sunk, aki ez évben is az Alacsony Tátrában töltötte sza­badságát, értékes előadás közepette gyönyörű színes dia-felvételeket mutatott be. A vidám hangulatban elfogyasztott vacsora végén az ajtóban megjelent a Télapó (nekünk felnőtteknek a Mikulás), és jó hangulatban sokszor nagy nevetés kö­zepette osztotta ki „feneketlen” puttonyából az ajára­­dékokat. Vidáman, énekszóval fejeztük be az estét. Reggel napsütéses, havas időben indultunk el tú­ránk további szakaszára, hogy találkozzunk az értünk jövő busszal, aminek segítségével bejártuk a Börzsöny csodálatos tájait, gyönyörködtünk az öz és szarvas csordákban. Este jó hangulatban, nagy ködben érkeztünk vissza Pestre. Schin Ödön ill' ''\I—Uh­rnjl 1 j 1 i. i i ii ! i 1 -cJr rnif-J—.j-J--|nn foVZl___ | i ; i ;nnr.1, 711éves az IKARUS 2. rész) UHEI IMRE adósai 1932 őszén ingatlanára és üzemi berendezésére végrehajtás elrendelését kérték. Az Uhri család tagjai, Uhri Imre három fia és két lánya a csuzi rokonok támogatásával a gépi berende­zés nagy részét a végrehajtási eljárás során megvásá­rolták. Az öt testvér 1933. szeptember 28-án társasági szerződést kötött és megalapította az Uhri Testvérek Autókarosszéria- és Járműgyár korlátolt felelősségű társaságot. Az alapítók a társasági szerződésben a vállalat céljául autókarosszéria, jármű, gépek, szál­lító eszközök, autók és motorkerékpárok gyártását, ja­vítását, adásvételét, szerszámok készítését és árusítá­sát, technikai találmányok megszerzését, szabadalmaz­tatását, autó és motorkerékpárok karbantartását tűz­ték ki. Az ügyvezetéssel Uhri Imrét és Zsigmondot bízták meg. Az új vállalat a VII. ker. Semsey Andor u. 4—8. sz. házban kezdte meg 5 munkással a működését. Az autóiparban 1933—1934-ben lényeges javulás még nem következett be. Az Uhri Testvérek figyelmét a vál­lalat első két évében végleges telephely keresése és a gépi berendezés kiegészítése kötötte le. Csak 1935-ben sikerült alkalmas telephelyet találniuk.­­ A kiszemelt telephelyet, mely a Hungária körút 207. sz. alatt feküdt és az Angol Park mögött terült el, az Uhri Testvérek 1935. júliusában a tulajdonos Angol Park Rt-tól bérbe vették. A telken még 1920-ban bolt­íves formában deszkából kisebb hangár­szerű barakkok épültek. A Semsey Andor u. 4—6. számú házból át­hozott gépeket ezekben a barakokban állították fel. A gépi állomány 5 elektromotorból és az általuk moz­gatott 2 fémfúrógépből, 4 köszörűgépből, 1 vastagsági gyalugépből, 1 kombinált egyengető gyalugépből, 1 kombinált szalagfűrész-marógépből és 1 1,5 LE-os vil­lanymotorral hajtott festékszórógépből állt. AZ ÚJ TELEPHELYEN augusztus 3-án indult meg a munka 40 főnyi munkással és 20 ipari tanulóval. A vállalatot a régi üzletfelek megrendeléseikkel ismét felkeresték. Az új cég vezetői szakemberek voltak. Ifj. Uhri Imre ugyan felsőkereskedelmi iskolát és gimná­ - t , --------t­­ , ! Az ünnepek munka­r-misje Gyárunk vezérigazgatója a 39/1970. sz. utasításában a következőkép­pen rendelkezett a karácsonyi és év végi munkarendről. December 24., csütörtök rendes munkanap, 25., péntek, fizetett ün­nep, 26., szombat, szabadnap, 27. vasárnap az 51. heti pihenőnap, 28., hétfő, rendes munkanap. A szilveszteri műszak a követke­zőképpen alakul: 31., csütörtök szombati munkanap. E napon tör­ténik a­, év végi leltározás az első műszakban. Második és harmadik műszak nem lesz. 1971. január 1. péntek fizetett ünnep. Másodika, szombat első heti pihenőnap (va­sárnap helyett), harmadika, vasár­nap rendes csütörtöki munkanap. A vezérigazgatói utasítás szerint a december 24. és 31. munkanapo­­kon a második és harmadik mű­szakban dolgozókat át kell csopor­tosítani az első műszakban. A tmk dolgozói, akik a páros heti szabad szombaton végzik az üzemszünet­tel kapcsolatos karbantartó tevé­kenységüket, december 19-én dol­goztak. A december 27-én esedékes mun­kabéreket 23-án, a január másodi­­kaiakat pedig december 30-án fi­zetik. Kooperáció­s pótalkatrész Segítés: 120 autóbusz Három, sok embert foglal­koztató témáról beszélgettünk Kiss­­Jenővel a termelési fő­osztály vezetőjével. Az első a Fehérvárnak nyújtott segít­ség volt. Amint már az előző szá­munkban is hírt adtunk ró­la, november végétől 15-en dolgoznak a budapesti telep­ről a székesfehérvári átadás­nál. Név szerint választották ki az embereket, a legjobbak közül. Ez volt a busz II. vál­lalása a székesfehérvári terv­­teljesítés érdekében. A busz I. dolgozói 100 66- os kocsi tetővázát ,hom­lokfalát és hosszsarkát ké­szítik el. A tetővázat Fehérváron (de­cember 14-ig, 70 már el is ké­szült), a többit pedig Pesten. December 4-én a MEO és az egyedi gyáregység­ dolgo­zói elkezdték a 311-esek át­adásának előkészítését Pes­ten. Ebben már jóval többen vettek részt, mintegy 30 em­ber sürgölődik az egyedi­gyáregység átadó üzemében, az NDK rendelésre készült 311-esek közül. '14-ig 15 ko­csit adtak át a német átve­vőknek. Ezután naponta ki­gördül . 3. Kiss Jenő szerint év végéig 70—80 kocsit adnak át a pestiek. Ezt a kongresszusi'-'versen­y foly­tatásaként vállalták a dol­gozók. Szép, nemes verseny ez az idővel, a tervteljesítésért. De nemcsak a szerelő, a sajtoló is segít. Rendkívüli sürgősséget biztosítanak a fehérvári téte­leknek, hogy sajtolt anyag hi­ánya miatt egyetlen percre se álljon le a termelés. Kiss Jenő értékelése szerint összesen 70—80 ember dolgo­zik decemberben a pestiek kö­zül a fehérvári tervteljesítés érdekében, ami körülbelül 120 —130 autóbusz átadását je­lentheti. A kooperáció régi betegsé­gére is keresik a gyógyírt. Már az év közepén megkezdték az ügyintézés központosítását. Átmenetileg még foglalkozik vele egy-két­ gyáregység, de 1971 első negyedévében meg­erősítik a kooperációs osz­tályt — előreláthatóan 2— 1 fővel — s ettől kezdve min­den e témakörbe vágó prob­lémát ők intéznek majd el. Pótalkatrész. Ez volt a fél­évi tervteljesítésünk leggyen­gébb adata. Budapesten 43 százalék. A második félévben nagy változás történt e terüle­ten is. Év végére a meg­rendelt tételek 90—95 szá­zalékát leszállítjuk. Főleg a sajtolt alkatrészek gyártása okozott eddig prob­lémát. 1971-ben a programba beépítik e tételeket, is és­ köz­vetlenül a szériával egyidő­­ben gyártják a pótalkatrésze­ket. Ebben nagy segítséget nyújt a sajtoló programozásá­nak új módszere is, melyet sok kísérlet után sikerült ren­dezni. Hónap közepe van, az utol­só hónapé. Az emberek­­— ve­zetők és beosztottak egyaránt — már látják milyen ered­ménnyel végződik ez a ver­seny. Tudjuk, komoly küzde­lem vár még ránk, ez alatt a két hét alatt, az idővel, órák­kal, percekkel küzdenek cél­jaink eléréséért, hogy 31-én letéve a kalapácsot, nyugod­tan elmondhassuk: „jó mu­latság, férfimunka volt”. — ágoston — Fehérvári Stájpp ziumot végzett és gbobn­ziumi érettségi vizsgát tett, de apja üzemében 1 évig, mint ipari tanuló és 5 évig mint segéd dolgozott, s megszerezte a karosszéria la­katosi képesítést. Uhri Zsigmond pedig felsőiparis­kolába járt és ott végbizonyítványt nyert. Az Uhri Testvérek nagy energiával és szorgalommal igyekeztek üzemüket megalapozni és megszilárdítani. Törekvésük sikerrel járt. Az új telephelyen már az első évekn 44 plató, 11 furgon-, 3 autókarosszériát, 2 pótkocsit és 7 vezetőfülkét készítettek 226 980 pengő értékben. A Budapest, és Bécs között közlekedő 3 autó­busznak a karosszéria munkája 1935-ben szintén üze­mükből került ki. Az új vállalatra két évi létbizonytalanság után ked­vező időszak köszöntött. A teherautógyártás 1936-tól kezdve ismét fellendült. A magyar gyártmányú gép­jármű versenyképes lett és jobban alkalmazkodott a hazai nehéz útviszonyokhoz. Az autóipar foglalkozta­tása szempontjábó további kedvező esemény volt, hogy a BSZKRT 50 autóbuszt rendelt meg az autó­­karosszéria- és járműgyártó vállalatoknál. LEGNAGYOBB MEGRENDELŐIK a további évek­ben is a MÁV, MAVAUT és a BSZKRT voltak. A MÁV gépészeti főosztályának 1937-ben 5 darab 32 személyes vasvázas közúti autóbuszszekrényt készítet­tek MÁVAG—BENZ—Mercedes alvázra, darabonként 1 22 300 pengős árban. A BSZKRT Autóbuszüzeme ré­­­­szére pedig 1937—1938-ban 4 darab 27 személyes, fém­vázas autóbuszkarosszériát építettek szintén MÁVAG —BENZ—Mercedes alvázra, darabonként 20 000 pen­gőért. Új megrendelőként jelentkezett a vállalatnál 1938- ban a Honvédelmi Minisztérium. A vállalattal egye­lőre 27 MÁVAG platót és 3 pótkocsit készíttetett. A vállalt munkák sokrétűségéből következett, hogy a karosszériák zöme egyedi gyártással készült. A leg­több esetben a karosszériát előbb megtervezték, meg­rajzolták, majd az elkészített sablonokat átadták a szabászoknak. A MÁV és a BSZKRT autóbuszokon kívül a gyártmányok többségét az 1935—1938 közötti években teherautók és pótkocsik képezték, melyekhez általában fakarosszériák készültek. A vállalat ve­zetői ezért, szükségszerűen a két említett jármű gyár­tását, igyekeztek fejleszteni. A teherautók és pótko­csik alkatrészeinek egy részét, főként a lengőtengelye­­ket billenő hüvelyeket és hidraulikus emelőberendezé­seket 1937-től kezdve közvetlenül német gyáraktól sze­reztek be. Autókarosszéria profilokat pedig Csehszlo­vákiában vásárolták. A GYÁRTÁS műszaki színvonalának fejlesztése szempontjából nagy erősödést jelentett a vállalat szá­mára Weiser József szerződtetése szaktanácsadói mi­nőségében. Weiser a karosszéria iparágban szaktekin­télynek számított, akinek az első világháború alatt Bécsben 3000,munkást foglalkoztató karosszéria-, jár­mű-, és repülőgépgyára volt. Weiser az Uhri Test­vérek vállalatánál 1930. január 15-től nyolc éven át a tervezés és gyártás műszaki irányítását végezte. Ezalatt az üzem dolgozóit speciális karosszériák, kor­szerű áramvonalas felépítmények, beteg-" és áruszál­lító" járművek, valamint teherautók és pótkocsik mű­szakilag magas színvonalú készítésére tanította meg. Szakmai tanácsaival nemcsak a műszaki személyzet­nek, hanem az ügyvezetőknek is nagy segítséget adott. Mindezek mellett külön érdeme, hogy az üzem­ben az ő kezdeményezésére új gyártási eljárások ho­nosodtak meg. Ugyancsak ebben az időszakban lépett be a válla­lathoz Juhász Árpád karosszéria tervező, aki a két­es négykerekű járművek rugózását teljesen egyéni el­­gondolású rugózással tökéletesítette és az üzembizto­san működő ráfutó fékrendszert kifejlesztette. Juhász Árpád több technikai újítását szabadalmaztatta. Tárgyilagosan megállapítható, hogy az 1935—1938-as években az Uhri Testvérek üzemének karosszéria gyártása a magyar gépjárműipar fejlődésével lépést tartott. Autóbusz- és teherautószekrényes minőségük­kel külföldi viszonylatban is megállták a helyüket. UGYANAKKOR a gyártás rendkívül primitív üzemi helyiségekben és körülmények között folyt. A fabarakkok egészségtelenek, hidegek voltak. A munkád sok télen fűrészporos kályhák mellett melegedtek. Ott fogyasztották el a magukkal hozott ebédjüket is. Gyak­ran a szabadban kellett dolgozniok. Egészségügyi be­rendezések, fürdők és mosdók hiányoztak. A munká­sok és tanulók vödrökben mosakodtak. A vállalatnál állandóan 20—30 ipari tanuló tar­tottak, akiknek a munkaideje reggel 7 órától este 6 óráig terjedt. Az ipari tanulókat néhány hónap el­teltével már rendes munkával foglalkoztatták. A munkáslétszám a vállalat első korszakában rend­kívül ingadozott. A Semsey Andor úton az üzem 1933—1934-ben alig 4—5 munkással dolgozott. A Hun­gária úti telephelyen a létszám 1935-ben 62 főre emelkedett. 1936—1937-ben az átlagos létszám 100 fő volt. A második világháború kitörését megelőző év­ben, 1938-ban a vállalat 87 szakmunkást, 30 betanított munkást és napszámost, valamint 20 tanoncot foglal­koztatott. Az adminisztratív teendőket 13 tisztviselő, a műszaki irányítást pedig 7 mérnök és technikus vé­gezte. ■ * .-w ■ ››Folytatás a következő szármunkbat. Robbantottak Robbantottak a sajtó­­jában. A Hídépítő Vál­lalat robbantó részlegé­nek dolgozói távolítot­ták el a szerszámüzem átköltözése után ittma­radt, szétverhetetlen, óriási gépalapot. Eredetileg a BG—22 típusú kopírmaró állt ezen a helyen. Mikor megérkezett Erfurtból a PKNT 800 típusú me­chanikus nagyprés­­800 tonnás gépi itt kezdték meg a gépalap készíté­sét. Ehhez viszont el kellett távolítani a ré­git. December 11-én 14 órakor történt az első robbantás. A kíváncsis­kodók távoltartására a rendészet dolgozói is megjelentek. 12-én (sza­bad szombaton­ 12.30- kor robbantottak má­sodszor, majd 14-én 14.30-kor végleg eltűnt a hatalmas betontömb. Közben szombaton és vasárnap is hatan dol­goztak a törmelék és betonvasak kiemelésén. Még ez évben el­kezdik az új alap be­tonozását, mely január elejére fog elkészülni. A tervek szerint janu­ár végére felállítják a gépóriást is. A háromszori robban­tás ellenére semmiféle gép vagy épület-rongá­lódás nem történt. Mindössze egyetlen ab­lak­ tört ki.

Next