Ikarus, 1978 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-13 / 1. szám
Igazi karácsonyi történet Csapó Imre tíz évig dolgozott az Ikarus székesfehérvári gyárának átadó üzemében. Öt éve százalékolták le. Volt munkatársai azóta is tartják vele a kapcsolatot. A motoros - átadó üzem Kossuth Lajos, Bánki Donát és Augusztus 20. szocialista brigádjainak vezetői december 22-én látogatták meg őt. A régi barátok, a dolgozók nevében 1500 forintot adtak át Csapó Imrének. A beteg embernek jólesett a látogatás. Nem is a pénz, hanem az, hogy nem feledkeztek el róla. — v — Bemutatkozunk: tollat készítünk Brigádunk — az Április 4. — decemberben brigádértekezletet tartott. Az összejövetelen értékeltük a november 7-e tisztelére tett fölajánlásaink eredményét, és az azt követő időszakban elvégzett termelési feladatokat. Szocialista brigádunk nyolc tagja a szegedi gyár írószerkészítő-és javító részlegénél dolgozik. Valamennyien törzsgárdatagok vagyunk. 1977-től megnövekedett a feladatunk, az eddigi szolgáltatásokon túl teljesítenünk kell gyárunk írószer igényeit is. Az elmúlt évben több ezer különböző típusú golyóstollat és tollbetétet készítettünk. Ezenkívül a meghibásodott írószerek szükség szerinti javításait is folyamatosan elvégeztük. Az év utolsó két hónapjában a budapesti gyárnak összesen kétezer különböző golyóstollat, a székesfehérvárinak ötszázat, saját felhasználásra pedig kétszázat készítettünk. Tervünket 112 százalékra teljesítettük. Novemberben 56 társadalmi órát dolgoztunk. A szolgáltatóház felújítása és a portál kialakítása után takarítottunk, a kirakatot és a bejárati ajtókat, rolókat festettük. A rákövetkező hónapban kirakatot rendeztünk, és leltár előtti raktár rendezést, takarítást végeztünk. Gálfi Lajos brigádvezető A megoldás Az Ikarus újságban tavaly megjelent két írásomból idézek... 1. „Az adott alapanyag minősége és késztermékeink minőségi követelményei között az ellentmondás föloldására jelenleg egyetlen megoldás van: válogatás, átdolgozás, a fényezés előtt gondosabb felületelőkészítés... Megállapodás született, hogy a vasmű, lehetőségeihez mérten egy korszerűbb próbaadagot gyárt majd, amely karosszérialemez céljaira jobban megfelel. Később tájékoztatást kaptunk arról, hogy a Vasmű a próbát nem tudja elvégezni. A lemez ügyet a műszaki ellenőrzési osztály egyedül képtelen megoldani... A gyári pártbizottság a 660x0,8 méretű, M 2 H jelű lemezekkel kapcsolatban megküldte az anyagot az MSZMP megyei bizottságának, kivizsgálás céljából." (Mi foglalkoztatja dolgozóinkat Fehérváron? 21. szám.) 2. „Itt már rajzasztalon vannak a 40 tonnás nyújtva egyengető gép tervei. A cél a feszített lemez minőségével kapcsolatos hiányosságok megszüntetése. Ha a ráhagyással levágott lemezt folyáshatár fölött megnyújtják, akkor tökéletesen egyenes, jó minőségű lemezt kapnak." (Feleslegesen készítik — kedvüket is vesztik 16. szám.) V. J. Nyolcszázzal több busz (folytatás az 1. oldalról) javítanunk kell a telephelyek közti létszámarányokon, a fizikai , nem fizikai arányon. A budapesti létszámot csökkentjük. A fizikai létszámon belül kedvezőbb lesz a közvetlen és a közvetett aránya. Az ezer fizikai dolgozóra jutó nem fizikaiak száma 305,6-ról 304,6-ra javul. A bérszínvonal 6 százalékos növekedését tervezzük. A vállalati átlagon belül a vidéki telephelyek bérszínvonalát erőteljesebben fejlesztjük, természetesen azzal a követelménnyel, hogy megfelelő termelékenység és hatékonyság növekedés fedezze a bérszínvonal javulását. A szabályozások, a 12 700 autóbusz értékesítése esetén is 151 millió forinttal kevesebb nyereséget biztosítanak, mint 1977- ben. Vállalatunk mindent meg fog tenni a szabályzók hatásának enyhítésére. 1978-ban az eddiginek lényegesen nagyobb erőfeszítéssel és eredménnyel kell a belső tartalékainkat föltárni. Költségeinket legalább 175 millió forinttal csökkenteni akarjuk. Ennek érdekében az elmúlt évek önköltségcsökkentési terveivel ellentétben most pontosabban és megvalósításra lebontva kell meghatározni a feladatokat. Jelentős szerepe van a takarékosságban a szervezési tevékenységnek is. A brigádok minél többet vállaljanak fölajánlásukban az önköltségcsökkentés és a takarékosság érdekében. — Mindannyiunk példaképéül szolgál — mondta a vállalat vezérigazgatója , a Láng Gépgyár szocialista közössége, amely az 1978- as gazdasági év sikeres teljesítése érdekében hívja egyvonalba az ország valamennyi dolgozóját, szocialista brigádját. E felhívásra a párt és a társadalmi szervekkel egyetértésben igennel válaszolva, a következőket szeretném önöknek javasolni. Az ötödik ötéves tervben foglalt feladataink teljesítése érdekében 1978-ra tegyünk többletfölajánlásokat. Emeljük meg termelési és értékesítési tervünket 200-200 darabbal úgy, hogy Budapest 6300-at, Székesfehérvár pedig 6500-at készít. Ezen belül vállaljuk, hogy a tőkés piacon jövőre már az 1979-re tervezett mennyiséget, vagyis 1300 darabot értékesítünk. Az ötödik ötéves tervben az évenkénti 200 millió forintos anyag- és energiamegtakarítási tervet idén 240 millió forintra megemeljük. A szocialista országok együttműködéseként létrejött AVIA autóbusz szériagyártását megkezdjük és még az első félévben az éves 400 darabból 200-at elkészítünk. Javítjuk ütemességünket, készletszintünket változatlanul tartjuk. A belső alkatrészekről 95-97 százalékra javítjuk. Hasznos munkaidőt két-három százalékkal növeljük úgy, hogy a fajlagos túlóramutatót a tavalyihoz képest 0,6 százalékkal csökkentjük. Export megrendeléseinket december 10-ig, a belföldi igényeket pedig december 20-ig kielégítjük. Az anyag- és az energiamegtakarítási feladatból a közvetlen költségek csökkentésével 75 millió forintot kell vállalnunk. Sokat várunk az újítómozgalomtól is. Bízunk abban, hogy az idén az elmúlt évhez hasonlóan 22 millió forintot takarítanak meg újítóink. 75 millió forintos közvetlen költségek megtakarítása mellett 40 millió forintos közvetett költségcsökkentés is feladata a budapesti telephelynek. A munkásgyűléseken mindenütt felszólalások követték a beszámolót. A szocialista brigádok Budapesten, Székesfehérváron Szegeden és Pusztavámon egyaránt vállalták, hogy 200-zal több autóbuszt gyártanak majd. Csatlakoztak a Láng Gépgyár munkásai felhívásához * Huzavona döntőbíróval - vizsgáznak,vagy nem? EGY DARUPÁLYA TÖRTÉNETE _ Úgy kezdődött, valaki szólt írtunk a „Zagyva-híd"-ról, a busz II új, zárt darupályájáról. Lementem, megnéztem. Működött. Megírtam. A sors szeszélye folytán, mire a cikk július 15-én megjelent, már nem működött. Mi az előzménye? 1976 őszén elkészült, végleges átadására azonban 1977 májusában került csak sor. Mindössze két-három hétig üzemelt. A forgatóműnél eltörött a kábel , a darupálya fölmondta a szolgálatot. Utána elkezdődött a huzavona. Hogy miért? Arról Gerják Emil, a busz II műszaki vezetője beszél. — A létesítményosztály szerint az üzemfenntartási gyáregységnek, az utóbbi szerint pedig az előbbinek kell a javítást elvégezni. Június elején szóltam Kúti Sándor gyárfejlesztési és beruházási főosztályvezetőnek. Ő lett a döntőbíró. A létesítményosztály megrendelte a kábelt, ami nagy nehezen megérkezett. Ám akkor kapacitás hiányában a létesítményosztály nem tudta beszerelni, mindenki az új tényezőn dolgozott. Végül is Semsei András üzemvezető segítségét kérték a kábelcseréhez. Megcsinálták. No, jó, ezzel rendben voltunk, de nem állították be a Demag felső végállását. Ennek következtében az emelőgerenda a tájoló tüskékig nem járt föl, így a leeresztő nyílásoknál megálló Demagon a konténer annyira beremegett, hogy nem lehetett leereszteni. Többször szóltunk az üzemfenntartási gyáregységnek: állítsák be a felső végállást. November 11-én megérkezett a szerelőjük. ír Mit tudnak az ügyről a létesítményosztályon? Mindent. Erre vall Morgós Zoltán osztályvezető válasza. — Az anyagbeszerzési osztályon keresztül augusztus 22-én megrendeltük a kábelt. Visszajelzést nem kaptunk. 30-án végre rábukkantunk a VILLÉRT kistarcsai telepén. Október 7-én megérkezett. Még aznap értesítettük az üzemfenntartási gyáregységben Gerák Andrást. Körülbelül egy hét múlva jelentkeztek a kábelért. Tehát a kábelcsere megtörtént. A daru ismét jár. De három hónapig állt! Mit jelentett ez a több hónapos holtidő? Gerják Emiltől ezt is megtudjuk. — Előszedtük a régi munkamódszert. Lifttel vittük le az anyagokat. A gyáregységben pedig targoncákkal, kézi konténerekkel és kiskocsikkal szállítottuk. De ez csak az egyik oldala. A másik, a hangulati hatás. Következésképpen az, hogy ez a nagy értékű beruházás itt állt kihasználatlanul. Abban a régi cikkben azt írtam: délutáni műszakban már használgatják,mert állítólag a kuvaiti hajrá miatt még csak néhányan vizsgáztak le, s ők mindnyájan éppen délután dolgoznak. Tehát a daru délutánonként jön-megy, délelőttönként pihen, de csak eddig, amíg a többiek is le nem vizsgáznak.) Nem kell hangsúlyoznom: ez június végi állapot. Mi van most? Öt hónap alatt ez ügyben változott-e valami? (Nem!) Ismét Gerják Emil az illetékes. A vizsgákat még mindig nem tették le. Akik tanfolyamra jártak és délelőttös diszpécserek, azt mondják, nincs szükségük darukezelői vizsgára. Igaz, közben személycserék történtek, zajlottak a nyári szabadságolások. Az eredeti tervek szerint állandó üzemelésre készült a darupálya, ám a munkavédelmi osztály most csak részben akarja engedélyezni a délelőtti darujárást, mondván, veszélyes, emberek dolgoznak alatta. Ez csak most merült föl. S mi ezzel kapcsolatban a munkavédelmi osztály álláspontja. Szabó Lajos osztályvezető elmondta: — Rendeltetésszerűen, a kezelési utasításnak megfelelően a második műszakra járultunk hozzá a vonalkiszolgáló berendezés üzemeltetéséhez. Azért csak ahhoz, mert az egész raktárgazdálkodást a második műszakra állították be. Mi tehát a daru előnye? Gerják Emil szerint: ezentúl a liften fölhozott anyagokat nem a szállítómunkások tolják kocsin a gyáregységen kívül, mindezt elvégzi helyettük a daru, így csak a vonalon, az üzemhelyig szükséges a mozgatás. A beindulás ugyan nem járt létszámcsökkentéssel, de a létszámgondokat részben enyhítette. A darupálya teljes kihasználása ugyanis majd a tervezett, úgynevezett nyugati bővítés elkészülte után válik igazán teljessé. Mikor kezdik a nyugati bővítést? A tervek már készek, anyagi fedezet hiányában bizonytalan a kezdés. Lehet, hogy jövőre, de az is lehet, csak 1980 körül. November 17. A darupálya változatlanul üzemképes. Igaz, időközben elő-előfordult, hogy nem használták, mert a kezelőszemélyzet éppen szabadságát töltötte. Január 6. Az egymillió-ötszázezer forintos darupálya most működik! — tarpai anikó — AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA ÚJ FORMÁJA Bérszínvonal-minőségi bérezés - nyereségcsökkenés - orvoshiány -pótalkatrész-gyártás Papír papír hátán. Érdekes olvasmányok a dossziéban. S főleg azért érdekesek, mert szinte mindegyik leírt sor javasol, véleményt mond, ötletet ad, kér vagy éppen bírál. Aggódnak. Izgatja a toll- vezetőket a vállalat jelenlegi sorsa, jövője. S amíg ez van, nagy baj nem lehet! December 21-én került sor a művelődési központ nagytermében az összevont bizalmi és vszt ülésre. Az összejövetel két napirendjét — 1978 évi vállalati tervcélok, a vállalati szociális ellátások, juttatások és kedvezmények 1978. évi terve - egy hónappal előtte megkapták az érdekeltek (ez a megfelelő, jó előkészítést dicséri), így alaposan áttanulmányozhatták, s erre születtek azok az érdekes megjegyzések. Néhány közülük: ELŐRE KÉRDEZTEK „a termelési főosztály ne csak a késztermék-kibocsátás határidejéért feleljen, hanem a kooperációs alkatrészek beérkezési határidejéért is." (busz I, 150-es üzem) „Az 1978 évi nyereség bizonyos mértékben csökkenni fog. A szociális terveinket hogyan fogjuk megvalósítani? " (Székesfehérvár) „A szerződéssel le nem kötött termékeink értékesítésében biztosak lehetünk-e? A pótalkatrészgyártást a bel- és külföldi igényeknek megfelelően terveztük-e? Nem találunk utalást az új autóbuszcsalád tervezésére, és a „C" széria próbáira." (gyárfejlesztési és beruházási fep.) „A gyáregység 1978 évi feladata nincs meghatározva. Hogyan lehet így előre tervezni a dolgozók elfoglaltságát, a munka biztosítását? Az összeget, amit évente a sport támogatására fordítanak a nyereségből soknak találjuk." (egyedi gye.) „Dolgozóink sérelmezik, hogy az 1978-as bérszínvonal emelkedésénél a törzsgyár kapja a legkevesebbet." (szerszámgye.) „Miért szükséges az eltérő bérszínvonal az egyes telephelyek között? Miért van autóbusz darabszám növelés létszámcsökkenés mellett, ugyanakkor a bérszínvonal növekedése csupán 4,4 százalék." (busz II. gye.) „Minden termelőterületen vezessék be a minőségi bérezést. Az azonos munkáért azonos bérezés elvét a gyakorlatban is alkalmazni kell. A kategória-rendszerben nem az elvégzett munkát díjazzák, hanem azt, ki hány éves." (gyártmányfejlesztés). AMI VAN, AZZAL GAZDÁLKODHATUNK Ezek a kérdések, fölvetések előre befutottak írásban, így aztán Karászy György vezérigazgatóhelyettes rögtön válaszadással kezdhette a tanácskozást. Néhány gondolat az általa elmondottakból: várható, hogy egyszerre, párhuzamosan két családot kell fejlesztenünk, városit és távolságit. A 200-as család beindulásakor 150 alkalmazott volt a törzsgyárban. Pillanatnyilag nincs beruházási pénzünk, csak a saját vállalati fejlesztési alapunk. Ebből a kevésből természetesen először is a beruházási hitel visszafizetése a fontos, majd a szociális jellegű beruházás következik, végül a felületvédelem kerül napirendre. A minőséget tovább kell fokozni. Ha pedig selejt fordul elő, meg kell keresni név szerint (!) a selejt okozóját és megfizettetni vele a kárt. Dolgozóink jogos észrevétele: vezessük be a minőségi bérezést. Ez évben már lesz rá kísérlet. KÉTSZÁZ ÚJ LAKÁS „Több szem, többet lát. Minden alkalomnak örülök, ha szociálpolitikai kérdésekről szólhatok — kezdte mondandóját Wester Jánosné személyzeti és szociális igazgató. Köszönte a segítséget, amit a törzsgyáriak nyújtottak a nyári napközis tábor lebonyolításában, és a székesfehérvári szocialista brigádok az agárdi hétvégi házkerítés javításában. Majd beszámolt az üzemi étkeztetésről, munkásszállási gondjainkról, a munkásszállításról, a gyermekintézményekről, az üdültetésről, az üzemegészségügyről... Az utóbbit főleg a szerszámgyáregység feszegette." Való igaz, orvos hiányában az utóbbi hónapokban nem üzemel a gyáregység orvosi rendelője. Ezt az állapotot a dolgozók nem fogadják el. Ám a vállalat szinte tehetetlen. Az orvosok a XVI. kerületi rendelőintézethez tartoznak és sajnos tudvalevő: az üzemorvosi pálya nem vonzó. Mégis törekszenek a megoldásra. Talán már januárban megkapják a hiányzó orvost. Újabb fölvetés. A székesfehérvári gyárnak van mentőautója. Budapestnek miért nincs? A válasz: a budapesti mentőszolgálat világhírű. Szerencsére ritkán fordul elő, hogy mentőre legyen szükség. Ha lenne kocsink — naprakészen — figyelemmel kellene kísérni az ügyeletes kórházat, az ágy-nyilvántartást és ez nem kevés feladatot vilonten. Tudjuk, az 1978-ra jutó 150 lakás (Budapest) nem oldja meg a lakásgondokat. Ám, van egy jobb hír is. A XVI. kerületi tanács 1982-ig 200 új lakást ad a vállalatnak a Centenáriumi lakótelepen. Téma a védőruha, a védőfelszerelés és a védőétel is. Mindez évente körülbelül 20 millió forintos kiadást jelent. Ezen belül a kesztyű (csak Budapesten) 7 millió! A dolgozók kifogásolják a védőruha minőségét. Ezután a néhány hozzászólás igen gyorsan lepergett, így Csendes Lajosé (3-as gye.), Baráth Istváné (Szeged), Szabó Imréé (busz I) , Szafranszky Károlyé (szabványiroda vez.), Bucséter Józsefnéé és Kenyeres Lajosé (szerszámgyáregység), Nagy Ferencé (busz II) , Gróf Ibolyáé (Pusztavám), Gagyi Józsefé (Székesfehérvár). Felszólalt Óri Károly, a vasasszakszervezet bér- és munkaügyi osztályának vezetője és Kovács György észt titkár is, aki így fejezte be a tanácskozást: „Meglepődtünk a több mint száz észrevételen. Köszönjük. Úgy gondoljuk, akkor cselekszünk helyesen, ha nemcsak választ adunk, hanem a napi folyamatos munkában intézkedünk " — tarpai -