Új Impulzus, 1986 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 1. szám
Borsók a falra S okszor tűnődöm, miért kell borsót hányni a falra? Talán, hogy megragadjanak ott? Vagy inkább, hogy visszapattanva néhány borsó a megfelelő helyre pottyanjon? Mindenesetre sokan és sokszor próbálkozunk. 1. Társadalmi megbecsülés. Pénz jött a postán: háromszáztizenöt forint. Ebből természetesen (természetesen?) öt forint a postást illeti. Amikor megnéztem, honnan származik a küldemény, meglehetősen elszomorodtam. Néhány héttel korábban egy magas szintű politikai oktatási intézményben tartottam előadást, annak a honoráriuma érkezett meg. A felkérést az előadásra kitüntető megtiszteltetésnek éreztem. Örültem, hogy nézeteimet, ismereteimet megoszthatom azokkal, akik e helyen képezik tovább magukat. Talán magánügynek is tekinthető, de összesen vagy 8-10 órát töltöttem azzal, hogy felkészüljek az előadásra: a gondolataim rendezésével, a logikai vázlat öszszeállításával, a tizenöt vetítési fólia elkészítésével. Igaz, előadásomra munkaidőben került sor, aligha lehet különmunkaként értékelni. Mégis, a 30-35 forintos órabér — enyhén szólva elgondolkoztató. De túl azon, hogy egy kétórás, egyetemi szintű előadás honoráriuma 320 forint, még inkább elgondolkoztató: ha már egy politikai fórum felkér valakit, hogy előadást tartson, miért kell mindenképpen pénzzel kifizetni? Miért felejtettük el a magas szintű társadalmi munka fogalmát? Az emberek nagy része önként, örömmel vesz részt a megítélés szerint hasznos társadalmi munkában. Akár anélkül is, hogy külön díjazást várna. Olykor megfelelő honoráriumnak tetszik az is, ha az ember szabadon, értő közönség előtt fejtheti ki nézeteit, elgondolásait. De ha már honorálunk, akkor méltóképpen kell fizetni! Nem kellene az értékek arányosságát az árak után végre a bérekben is tükröztetni? Akkor talán a társadalmi munka becsülete is újjászületne. 2. A minőség értéke. Egyik munkatársunk, fiatal kislány, most végzi a dolgozók esti gimnáziumát. Szólt, hogy osztályfőnöke afféle „szülői értekezletre” hívja a tanulók főnökeit. Meghívót is nyomott a kezembe: rosszul félbe vágott másolópapíron, csúnyán gépelt szöveg, megszólítás nélkül, szigorú hangon, mint egy adófelszólítás. Az iskolában leendő és gyakorló gépírók, adminisztrátorok tanulnak. A meghívó szövege mégis elemi hibákkal teli (a zárójeleket például nem zárják be), de a legelrettentőbbnek a következőket találtam: „üzem-iskola találkozott rendezünk”. Az osztályfőnök így írta alá, és még pecséttel is hitelesítette. Amikor a két „t”-vel tárgyiasított találkozón megkérdeztem: mégis mit gondol erről, kétségtelenül belepirult, de nem vette a lelkére az ügyet. Milyen gépírók lesznek ezekből a kislányokból? Milyen munkára, milyen minőségre nevelik, szoktatják őket? Egy kis ország, mint Magyarország, amelynek nincsen mérhetetlen olajkincse, tengere, nincsenek természeti kincsei, csak a munkából és csakis a minőségi munkából élhet meg. Holland virág, dán sajt, svájci óra, osztrák panzió, belga csipke, svéd bútor, finn építészet — kimagasló minőségi jellemzők hordozói. Mi mit tudunk felmutatni, mi mivel büszkélkedhetünk? Mennyiségi mutatókkal, rekordokkal aligha. De hol kezdjük el a minőségi munka megszerettetését, ha nem az iskolában, a tanműhelyben, az élet kezdetén, képlékeny korban? Igényilte a társadalom ezt az oktatóktól, a leendő dolgozóktól? Egyszer valahol, valamikor el kellene kezdeni a nevelést és törekvést a minőségi igényességre, különben minden erőfeszítésünk gazdaságunk fellendítésére — csak erőlködés marad. SZENTGYÖRGYI ZSUZSA Közgyűlések A MTESZ tagegyesületeiben folytatódnak a tisztújító közgyűlések, melyek során áttekintik az elmúlt évek tapasztalatait és a következő évek feladatait. Az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület közgyűlésén megerősítették tisztségében az egyesület elnökét, Heckenast Gábort és főtitkárát, dr. Peták Olivért. A küldöttek három új főtitkárhelyettest választottak Fürfás László, dr. Nemes Zoltán és Tóth Endre személyében. A Közlekedéstudományi Egyesület közgyűlését dr. Tóth László, a közlekedési minisztérium államtitkára nyitotta meg. A főtitkári beszámoló kedvezően értékelte az egyesület elmúlt ötévi munkáját. Az ezt követő vita, majd a díjátadások után aközgyűlés tiszteletbeli elnöknek választotta meg Urbán Lajos közlekedési minisztert, Rödönyi Károly nyugalmazott minisztert és Földvári László nyugalmazott miniszterhelyettest. Az egyesület új elnöke dr. Kerkápoly Endre egyetemi tanár, új főtitkára pedig dr. Zahumenszky József, a BKV vezérigazgatója. A főtitkárhelyettesek: Derzsi András, dr. Hegedűs Ágoston és Madar Miklós. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat közgyűlése Szalai Sándor és Vermes Miklós mellett új tiszteletbeli elnökké választotta Kovács István akadémikust. A társulat új elnöke az eddigi főtitkár, Kroó Norbert, a KFKI tudományos igazgatója, az új főtitkár pedig Kovács István egyetemi tanár lett. Csákány Antalné és Tichy Géza főtitkárhelyettesek megerősítése mellett újonnan választották meg főtitkárhelyettesnek Bitó Jánost, Földes Andrást és Lendvai Jánost. A közgyűlésen Fazekas Patrick tartott szakmai előadást a kvantált Hali-effektusról. Arany Tóth Lászlót és Nagy Mártont a művelődési miniszter a Szocialista Kultúráért jelvénnyel tüntette ki. FÓRUM IMPULZUS 19