Bevilaqua Borsody Béla - Mazsáry Béla: Pest-budai kávéházak. Kávé és kávésmesterség 1535-1935 2. (Budapest, 1935)
A Kávélira és a Kávéházlira
948 házba elvágyó Nosztalgiáját, a Kávéház iránti Szerelmét — és és ami ezzel egyet jelent — Gyűlöletét írja meg. Mindez zárt, egységes, gondolkozó lírai Nagyformává teszi a Kávéköltészetet és Kávéházköltészetet, Intellectuális Költészetté, klasszikus Szobaköltészetté, ha így jobban tetszik. A magyar Kávélíra és Kávéháziba sokrétűbb, gazdagabb és színesebb mint keleti és nyugati Előképei. Ennek oka lelki és helyzeti keletiségünk, a Keletre és a Nyugatra egyszerre álmodó Kettőslelkűségünk. Nemcsak „Borissza Nemzet“, hanem „Kávéissza Nemzet“ is vagyunk. E Lilánk formáját talán a Nyugat adja meg, tartalmát azonban Budapest keleti és egyben nyugati Lelke adja meg. íme : Irodalomlélektan egy pestbudai ódon és új Kávésfindiában. A Kávét és a Kávéházat leíró és megénekelő dicsérő és csúfoló 18—19. századi európai Szépirodalom a párisi Irodalmi Kávéházakban született meg. Az Irodalom a Kávéházakban vert tanyát: az Irodalmi Kávéház és a Kávé Szépirodalma ezért egymás függvényei. A régi arabs, zsidó és török Rangsorvitató Költészetnek a „Kávé Dicséretéről“ szóló keleti Ghazeljei hamar eljutnak Párisba, ahol ezeknek komoly keleti arabs-zsidótörök Páthoszát is, de dévaj, keleties csúfondárosságát is azonnal átveszik a francia Néoclassicisme görögösen zengő tudóstudálékos Alexandrine-jei is, de a csúfondáros Gúnydal is : a ■Chanson satirique, a Csúfos „Mókázás“, a Moquerie és a Raillerie, a Nevettetés is, de a Kávéházban ülő Poétákra költött Pasquinade is és a komolyabb Pamphlet is. Ez érthető, hiszen ha Michelet a 18. századot a „Csevegés nagy Századának“ nevezte és Lelkiségét a Kávéházakból vezette le, úgy Heinrich Eduard Jacob, a „Kávé Legendája“ újkori szellemes krónikása is joggal nevezhette e Századot „az Irodalom Századának“, mely Kávéháziságban élte ki önmagát.1 „Ez az a korszak — írja : Sage und Siegeszug der Kaffees. Die Biographie eines Weltwirtschaftlichen Stoffes. Berlin, 1934. 164. o. A Kávé szépirodalmára és a párisi és londoni irodalmi Kávéházakra vonatkozó francia és angol irodalom : U. o. 354—357. o. — Az Abd-el- Kader Sejk kávédícsérő dala : Galland Antoine : De l’origine et du progrés du Café. Caén. 1699. (A Bibliothéque Nationale többször említett Kézirata.) — Tissot: Von der Gesundheyt der Gelehrten. Leipzig. 1769.— Ward, Edward: The Humours of a Coffee-House. London. 1709. — Westerfrölke, Hermann : Engl. Kaffeehäuser als Sammelpunkte d. litt. Welt im Zeitalt. v. Dryden u. Addison. Jena. 1924. — Madame Charlotte Bourelte-Curéc párisi