Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 1. szám - Jókai
Az első komoly olvasmányélményem egyben az egyik legkedvesebb regényem is: A kőszívű ember fiai. Általános iskolában irodalomórán lehetőségünk volt olvasónaplóval kiváltani az óra elején megírandó röpdolgozatokat, ezért egy teljes nyáron át elmélyülten foglalkoztam a Baradlay fiúk történetével. Valószínűleg ezek a hónapok okolhatók azért, hogy a reformkor iránti lelkesedésem ma sem hunyt ki. Édesapám Bakos-szótárából kerestem ki egyes mondatok értelmét, mint például, hogy milyen az idő, „amelyben preszupponálható, hogy egy szubalternus a büróséfjét nem háborítja többé a kávézásnál”. Ezen a ponton elárulom, hogy Jókai miatt ismertem nyelvtanórán a feladatokban az idegen szavak jelentését. Jókainak köszönhetem az első sikeres egyetemi szemináriumi dolgozatomat is: az Egy magyar nábob című regényről írtam Tarjányi Eszter kurzusán. A dolgozatot ma már nem tartom olyan jónak, de abban az elismerésben részesültem általa, hogy Tarjányi Eszter megdicsért: „maga intelligens”. A tanárnőnek - aki Jókai-filológiával foglalkozott, és aki 2017. június 17-én hunyt el - ez volt a szava járása, ha valakinek a munkájával elégedett volt. Később vizsgáltam Jókait mint tájleírót, mint Petőfi barátját, és politikusként is érdekelt, de az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán regények, amelyekről megkockáztattam mint trilógiáról írni abban a dolgozatban, ma is kedves szövegeim közé tartoznak. Vannak ismerőseim, akik szerint, ha az ember elolvasott egy Jókait, az összesről tudhatja, hogyan ér véget. Lehet, hogy magam sem a történeteiért, mint inkább a liberális eszmékért szeretem, a „szabadelvűségben” való hitéért. Nem volt jelentős politikus, az is lehet, hogy nézeteiben befolyásolható volt. Mindenesetre alapos korrajzot nyújt a kutatónak. Szeretem Jókai kifinomultságát a részletek iránt, például a tisztújításokon zajló visszaélések kritikájában. A kőszívű ember fiaiban is ez érhető tetten a méltatlankodó nemes ,,[é]n nem iszom itt hiába a közügyért” mondatában vagy abban a képviselői aggodalomban, hogy „ne menjünk sötétben, mert ki látja meg akkor a földre esett pénzt.” Sajnos, Jókai humorát mi ma már csak akkor értjük, ha megvan hozzá a háttértudásunk. AZ ÉN JÓKAIM г Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadása, 2013, Baradlay Kazimir szerepében Bárány Frigyes, Baradlayné szerepében Pregitzer Fruzsina, rendező: Tasnádi Csaba (Fotó: KulturSzalon) ) SZABÓ P. KATALIN :MELYIK JÓKAIT RAJZOLJAM" Jókai 117