Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 3. szám - Iskola

80 0© 2019/3 MA, AMIKOR A LEGTÖBBEN A FACEBOOKON SZERZIK BE A TUDOMÁNYOS ISMERETEIKET, ÉS A SARLATÁNOKBAN JOBBAN BÍZNAK, MINT SAJÁT ORVOSAIKBAN, ŐSZINTÉN SAJNÁLHATJUK, HOGY A FELNŐTTKÉPZÉS ÉS A KÖZMŰVELŐDÉS HAGYOMÁNYOS FORMÁI MEGSZŰNTEK. ► William Blake: Illusztráció Dante Isteni színjátékéhoz, jelenet a Pokolból (Mahomet/Moha­med), toll, tinta, akva­­­ rell, ceruza, 373x527 mm, 1824-1827, részlet (National Gallery of Victoria, Wikimedia) elítélendő, hazug. Ma, amikor a legtöbben a Facebookon szerzik be a tudományos ismere­teiket, és a sarlatánokban jobban bíznak, mint saját orvosaikban, őszintén sajnálhatjuk, hogy a felnőttképzés és a közművelődés hagyomá­nyos formái megszűntek. Nincsenek udvarok, szalonok, tudományos egyesületek, a kisebb falvakban művelődési házak, legény- és leány­egyletek, ahogy nincsenek már „szentek alapít­ványai” sem. A 19. században még eleven „egyetemen kívü­li” szellemi élet nélkül érthetetlen lenne, hogy 19. századi íróink-költőink hogyan lehettek egyetemi diploma nélkül ennyire széles látókö­­rűek és műveltek (Arany, Petőfi, Jókai). Ma a Ma­gyar Tudományos Akadémia első elnökének székfoglaló beszédét középiskolákban és egye­temeken tanítják - miközben Arany Jánosnak nem volt egyetemi végzettsége. A helyzet ter­mészetesen megváltozik a 20. században, a nyu­­gatosok többsége már valamennyi időt eltöltött egyetemeken. Ma egy „menő” egyetemista többet utazik, mint egy középkori vándordiák. Távoli földrészekre repül részképzésre, konferenciázni, messzi tájak fiaival-lányaival chatel, barátkozik, diskurál, eszmecserél - miközben tulajdonképpen sehova nem „utazik”, ugyanabban az egyetemi világban mozog, mindenhol ugyanannak a követelményrendszernek próbál megfelelni, és ha angol anyanyelvű, még nyelvet sem kell tanulnia. Ő bizony már nem a saját lábain kel át az Alpokon, a Pireneusokon, és ha szerencséje van, egyetlen szót sem kell váltania holmi szol­gákkal, katonákkal vagy kocsmárosokkal, azaz más társadalmi osztályokba tartozó „aljanépek­kel”. Az egyetemeknek ma nincsenek riválisaik, senki sem „alacsonyíthat le” annyira egy, egyik egyetemből a másikba röpködő doktoranduszt, hogy az állításait­­ ez a középkorban még teljesen természetes volt - egy egészen másféle közegben is próbálja megvédelmezni. A gazdaság, a kultúra, a tudomány, a vallás, a mindennapi élet teljesen különvált, és épp a demokrácia kiteljesedésének korában jutot­tunk el oda, hogy valaki úgy válhat elit egye­temeken „kiképzett” döntéshozóvá, hogy életé­ben nem beszélt még más társadalmi osztályba tartozó emberekkel. A középkori műveltséghez tartozó „vándorlás” nem egyszerű helyváltozta­tást, „röpködést” jelentett. Hanem nyitottságot és társadalmi tapasztalatszerzést.

Next