Irodalmi Szemle, 2008

2008/1 - JÓKAI ANNA KÖSZÖNTÉSE - Jókai Anna: Irányban maradni (esszé)

Jókai Anna köszöntése JÓKAI ANNA Irányban maradni Hamvas Béla ír arról, hogy vannak írók és életművek, amelyek a halál előtt öt perccel még nagyon fontosnak látszanak, de a halál után öt perccel már nincse­nek sehol­­ és vannak szellemi teljesítmények, melyek akár száz évig is rejtőzhet­nek, hogy aztán mégis teljes romlatlanságban felragyogjanak. Németh László ha­gyatéka is ilyen: elévülhetetlen és elavulhatatlan. Ha őt olvassuk, egyszerre szomo­rodik el és ujjong fel a szívünk. Mert szomorú, majdnem kétségbeejtő, hogy ennyi­re nem változott lényegében az emberi léthelyzet és magyar sors, ugyanakkor mély devócióval tölt el ez a rendíthetetlen, csaknem prófétai tudatosság, ami hosszú évti­zedek, szörnyű világégések, balul sikerült történelmi kísérletek után is változatlan erővel sugalmaz és oly aktuálisnak hat, mintha Németh László most is közöttünk él­ne. Drámába, regénybe, esszébe bárhol olvasunk bele, minden köthető a jelenhez és mindent tovább lehet gondolni. ...Mintha még mindig nem kifelé, hanem befelé mennénk a dzsungelbe, kép­zetlen vagy inkább a rosszban rutinos vezetőkkel - a szó szoros értelemben vett ide­genvezetőkkel, akik csábmosollyal lobogtatják elrajzolt, hamis térképeiket. Az em­bermassza privatizált, olajozott szállítása vagy az állami ide-oda zötyögtetés­ ered­ményét illetően egyre megy. A csapda — a felcicomázott, végső menedéknek álcá­zott úticél - az óvatlan utazót így is, úgy is benyeli. Németh László óv minket - bár­mily nyájas-nyálas az invitálás - a könnyelmű „beszállástól”. Bizony, a kupék ol­dalán gyorsan cserélhető a tábla. Hihetted: Nyugatra visznek, s máris haladtok Ke­letnek. Luxuskocsin indulsz, amit menetközben - szendergésed alatt - szemrebbe­nés nélkül kifosztanak és átminősítenek marhavagonná. Gyalog - mondja Németh László. Önerőből­­ üzeni. Persze, gyalog is van kockázat. Van, aki csak tévelyeg. Maga se tudja, merre. A csavargó változatosságot kedveli. A hol ide, hol oda hektikus izgalmait. A vándor terv szerint halad, maga a vándorlás számára az élvezet, a szakaszokat precízen kipipálja. A zarándok pedig vezekel, olykor egy személyben, mindenkiért. Útonjárók. Valamennyien azok vagyunk. Némi jóindulattal: még az útonállók . Elhangzott október 6-án Hódmezővásárhelyen, a Németh László Társaság alapításának 20. évfordulójára rendezett irodalmi esten. (A szerk.)

Next