Irodalmi Ujság, 1981 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-15 / 1-2. szám

A SZEGÉNYEKET TÁMOGATÓ ALAP Nagysikerű kiállítás és aukció a szegények javára Budapesten Magyarországon ma 2 millió 200 ezer tizenöt éven aluli gyermek van. Harminckét százalékuk — 720 ezer magyar gyerek — olyan családban él, amelynek jövedelme nem éri el a létminimumot Ezek a gyerekek rosszul táplálkoznak, rosszul ruházkodnak, nem laknak em­berhez méltó körülmények között, testileg és szellemileg leromlanak, és nem tudnak rendesen tanulni. A szegénységgel, a nyomorral való találkozás ép érzékű emberrel az azonnali beavatkozás parancsoló szükségességét láttatja be. 1979 novemberében e belátás bírt arra néhány fiatal értelmiségit, hogy — amint arról az Irodalmi Újság 1980 november-decemberi számában hírt adott — mozgalmat indítson a szegények érdekében, létrehozza a Szegényeket támogató Alapot (SZETA). A SZETA anyagi ereje egyelőre csekély (néhány száz résztvevője maga is szerény körülmények között él); eszközei szűkösek; csak a leg­szegényebbeket s azoknak is csak egy töredékét tudja támogatni, pénz­zel, ruhasegéllyel, szakmai és jogi tanácsadással és munkával. Föllépésének az ad igazán jelentőséget, hogy szerény eszközeivel nyilvánossá tette a magyar társadalom egyik legsúlyosabb problémáját: az országban és az országon kívül élő magyarokat szembesítette azzal a rejtegetett szégyennel, hogy a mai Magyarországon százezrek élnek el­fogadhatatlan körülmények között. Egyben kimondotta az evidens igazságot: a szegénységet csak akkor lehet megszüntetni vagy csökken­teni, ha ezt a nem-szegények tevékenyen akarják. A mozgalom autonóm. Benne a nép — egyelőre annak csak egy része — önerejére támaszkodik; résztvevői nem a Hatalmat, hanem honfitársaikat szólítják cselekvésre. Összefogást sürgetnek, öntevé­kenységre számítanak, közösségi lelkiiszerezetet akarnak ébreszteni Az alábbiakban három felhívásukat és néhány dokumentumukat hozzuk nyilvánosságra néhány leírást a feldolgozott 40 esetből,­­ hogy a közösségi lelkiismeret ébresztéséhez mi is hozzájáruljunk. Legutóbbi számunkban hírt adtunk arról, hogy azt a jótékony célú hangversenyt, amelyet a Szegényeket Támogató Alap a világhírű magyar zongoraművész, Kocsis Zoltán fellépésével szeptember 11-ére tervezett a budapesti Iparterv székházában, a hazai hatóságok az utolsó pillanatban betiltották. Novemberben további lépésekre került sor a mozgalom megfojtására. Az alapítók rendőri figyelmeztetést kaptak: amennyiben tevékenységüket tovább folytatják, ez bűncse­lekménynek fog minősülni. Ennek ellenére a mozgalmat kezde­ményező fiatal értelmiségiek tovább szervezték már megindított vállalkozásukat, műtárgyak karácsonyi vásárát a szegények javára. 177 művészt nyertek meg részvételre, köztük olyan ismert egyé­niségeket, mint Barcsay Jenő, Bálint Endre, Borsos Miklós, Deim Pál, Erdély Miklós, Gyarmathy Tihamér, Jakovits József, Karátson Gábor, Keserű Ilona, Maurer Dóra, Nádler István, Pauer Gyula, Reich Károly, Szántó Piroska, Szenes Zsuzsa, Vajda Júlia. Decemberben váratlan fordulat következett be a hatóságok magatartásában. A művészek megtarthatták kiállításukat és aukció­jukat, és nem is magánlakásokon, ahogy eredetileg tervezték, hanem a Hazafias Népfront IX. kerületi helységében. A kiállítás december 9-én nyitt meg és 14-ig tartott. Ilyen átfogó, reprezentatív kiállítása még nem volt a magyar művészetnek. A meg­nyitón 100 ember vett részt. Rövid három nap alatt a kiállításnak többezer látogatója volt, a képzőművészeti és iparművészeti tárgyakat eladták, s a 14-én délután megrendezett aukció is teljes sikerrel zárult. A megmozdulás összesen 150.000 forintot eredményezett a szegények javára. A kiállítást Mészöly Miklós, a kiváló író nyitotta meg. Az aláb­biakban közöljük megnyitó beszédét. Felhívás szegények támogatására Kedves Barátunk! A magyarországi szegények helyzete mindmáig megoldatlan, az ország gazdasági állapotának rom­lásával az ő körülményeik is tovább romlanak. A Szegényeket Támogató Alap — lehetőségei szerint — segíti a legrászorultabb, alacsony jövedel­mű vagy munkaképtelen, idős em­bereket, sokgyermekes családokat, helyzetükön saját erejükből változ­tatni nem tudókat. A támogatás a hivatalos szociálpolitika diszkrimi­natív elveinek a mellőzésével tör­ténik Az Alap forrása köz­adakozás. A befolyt összegek, hasz­nálati cikkek (ruhafélék, háztartási eszközök, gyermekjátékok, köny­vek, iskolaszerek) elosztására társa­dalmi aktivisták, a szegények körében dolgozó tudományos ku­tatók tesznek javaslatot. Az anyagi támogatáson túl az Alap jogi, or­vosi, műszaki, pedagógiai segít­séget is nyújt. Adakozni lehet névvel, név nélkül, jeligével, alkalmanként vagy rendszeresen, személyesen vagy postai úton. A befolyt össze­gekről rendszeres könyvelés készül, melybe bárki betekinthet. Havon­kénti megbeszéléseink nyilvánosak. Kérjük, lehetőségei szerint csatla­kozzék munkánkhoz, segítsen, amiben tud. A SZEGÉNYEKET TÁMOGATÓ ALAP A SZETA-val a következő címeken lehet a kapcsolatot fölvenni: Havas Gábor Bp. 1032 Szóló u. 70. 687-983 Iványi Gábor Bp. 1039 Madzsar József u. 33. lengyel Gabriella Bp. 1084 Déri Miksa u. 16. 156-591 Matolay Magdolna Bp. 1094 Tűz­oltó u. 5. Nagy Bálint Bp. 1029 Rézsa u. 49. 165-945 Solt Ottilia - Nagy András Bp. 1023 Komjádi u. 3. 351-086 Kemény István A SZETA ELSŐ FELHÍVÁSA Kedves Barátunk! Meghívtuk Önt 1980. szep­tember 1­1-i zenei estünkre, ám rendezvényünket az utolsó pillanat­ban megakadályozták. Engedje meg, hogy ezúton tájékoztassuk Önt kezdeményezésünk céljáról és természetéről. A Szegényeket Támogató Alapot 1979. novemberében hoztuk létre. A SZETA 1979. decembere és 198­0. szeptembere között 96 ezer Ft. készpénzt, hozzávetőleg 300 kg ruhát meg egyéb használati cikket gyűjtött össze, és juttatott el erre rászorulóknak. Az anyagi termé­szetű támogatás mellett jogi, isko­láztatási, egészségügyi és építészet­­ügyi ügyekben is segítettünk. Azokban a családokban, amelyeket — lehetőségeink szerint — pénzse­géllyel is támogatunk, az egy főre jutó rendszeres jövedelem át­lagosan 600 Ft — az országos átlag ennek négyszerese. Ezeket az em­bereket — elsősorban a gyer­mekeket — közvetlenül fenyegetik a tartós ínséggel együttjáró testi és lelki károsodások. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez az önkéntes, személyes meggyő­ződésből származó segítség — még ha remélhetőleg növekszik is — csupán a rászorulók töredékének helyzetét enyhíti. Meggyőződésünk azonban, hogy a szegénység prob­lémája csak úgy oldható meg, ha a közösség közvetlenül nem érintett széles rétegei s­em hagyják magukra a velük egy társadalom­ban élő szegényeket. Ezt a kö­zösségi gondolkodást szeretnénk A MÁSODIK FELHÍVÁS SZEGÉNYEKET TÁMOGATÓ ALAP 1980. szeptember 20. AZ ERKÖLCSI ELKÖTELEZETTSÉG HÍVÁSA Az elmúlt években egy kevéssé szellőztetett, de annál fontosabb és áldozatosabb munka indult meg a magyarországi szegények helyzetének tudományos alapos­ságú felmérésére. Nemcsak az okok és körülmények tárgyilagos számbavételére terjed ki a figyelem, hanem arra is, hogy a lehetséges keretek között ösz­tönzés teremtődjön olyan társa­dalmi összefogáshoz, ami min­denekelőtt a célt tekinti célnak, vagyis a közvetlen segítség­nyújtást. Akiket inkább zavarba hoz, mint helyesbítésre késztet a közismert tény, hogy a társa­dalmi élet jelenségei végül is nem elvi cáfolatok és helyeslések, nem nyírható-szabható elvontságok, hanem a leghúsmelegebb tények, azokat megzavarhatja, hogy a helyesbítő önkéntesség milyen hatalmas mozgató erő tud lenni. Holott semmi csodálkoznivaló nincs rajta. Az emberi maga­tartás legkikezdhetetlenebb méltóságát adja az önkéntesség. Az alkalom, ami itt össze­hozott bennünket, úgy is értékel­hető,­­mint egy minden várakozást felülmúló vizsga eredménye. A magyar képzőművészek és iparművészek olyan rangos gárdája vonult itt fel alkotásaival a legidősebbektől a legfiatalab­­bakig, amilyenre nemigen volt példa nálunk. Alkotásaik ellenértékének minden egyes fillére a saját kijelölt bizottságuk ellenőrzése mellett az arra rászoruló szegények kezébe jut. Azokéba, akik havi 5-600 Ft-ból élnek, köztük számos sok gyerekes család, olyanok, akiknél a főző­edény, a cipő és a ruha is gond. Ez, lehet, hogy nem vág össze azzal a képpel, amit magunkról esetleg alkotunk, de ahogy egy festményen is átüthet a szín, amelyre gondosan felvittünk egy másikat: az összkép színskálája itt is az eltakart színekkel együtt lesz hiteles. Egy társadalom akkor felnőtt és méltó önmagához, ha egy köz­érdekű ügyben a független, egyéni kezdeményezések és döntések minél nagyobb szám­ban tudnak egybeesni. Erről a erősíteni a SZETA munkájával. Kezdeményezésünk számára nél­külözhetetlen a demokratikkus nyilvánosság. Kulturális rendezvé­nyeinknek az a célja, hogy elősegít­sék a SZETA munkáját és elisme­rését. A sorozat Kocsis Zoltán és Matina János estéjével kezdődött volna. A történtek ellenére­­ meg akarjuk tartani tervezett nyilvános rendezvényeinket. Munkánkkal kapcsolatos bár­példaadó aukcióról ez maradék­talanul elmondható. Olyan megnyilvánulásnak érzem, amely reményt keltően bizonyítja, hogy az erkölcsi elkötelezettség hívása — ha sor kerül rá — mennyire személyes vállalássá tud lenni. Ami nem kis dolog, mikor annyi mindent vállalat velünk kérde­­zetlenü­l a sors és az élet-rutin. Martin du Gard szikár, szép regényének a Vén Európának utolsó jelenetében egy öreg em­ber meditál, hogy milyen biz­tonság lesz vagy lehet majd akkor, ha központilag gondos­kodnak az emberekről intéz­mények, apparátusok. De ugyanakkor, miközben ül a kopár szobájában egy önkínzó gondolat is felmerül benne: mi lesz, ha egy reggel elfeledkeznek az ő egy üveg tejéről? Du Gard puritán metaforája ez egy mérhetetlenül bonyolult kérdés­ről. Hinnünk kell abban, hogy az önkéntesség akcióiról és helyesbítéseiről egyetlen társa­dalom sem mondhat le. Addig marad vagy lesz emberi lüktetésű és szabad, ha nem mond le róla. Ez az aukció természetesen nem a keleti mesék varázs­szavára jött létre. Mérhetetlen sok áldozatkész munka és munkaóra fekszik benne. Azok a fiatalok, akik minden ellenérték és dicséretvárás nélkül végezték el ezt a munkát, csupán azért, hogy a hazai szegényeket támogassák, kapják meg tőlünk itt a névteleneknek kiosztható legnagyobb elismerést. S köszönjük meg a Hazafias Nép­front kerületi bizottságának, hogy otthont adott az aukciónak, mely észrevételét, érdeklődését és segítségét örömmel fogadjuk. Amennyiben részletesebben kíván tájékozódni arról, hogy milyen esetekben adott pénzsegélyt a SZETA, a Felhívásunk végén talál­ható címeken hozzájuthat doku­mentációnkhoz. ­ LAPUNK TARTALMÁBÓL: DOKUMENTÁCIÓ a SZETA anyagából (1-4. oldal) Gömöri György: Milosz Nobel-díja (6. old.) Benkő Zoltán: Pártos történetírás (6. old.) Fodor István: A 75 éves Szabó T. Attila és erdélyi szótára (7. old.) Hanák Tibor: Magyar filozófiai műhelyek Romániában (10. old.) Karátson Endre és Nemény Ninon novellája (1 . old.) Czigány Magda: Mi van a fügefalevél mögött? (12. old.), Kabdebó Tamás, Barzilay István és Haas György kritikái (13. old.) Csiky Ágnes Mária verse (13. old.) Vásárhelyi Vera novellája (14-15. old.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék