Irodalmi Ujság, 1987 (38. évfolyam, 1. szám)
1987-11-01 / 1. szám
. Az elsőn, az ötödiken, a tizediken, a huszadikon, a huszonötödiken , a francia sajtó, a rádió, a televízió minden alkalommal megemlékezett a magyar forradalom évfordulójáról, de soha olyan mértékben, soha olyan részletesen és mélyrehatóan, mint ezúttal, a 30. évforduló alkalmából. A legnagyobb francia napi- és hetilapok cikkek egész sorát szentelték 56 eseményeinek és a legtöbb francia újság riportereket küldött Budapestre, hogy a jelenlegi helyzetről tudósítsanak. A « Le Figaro » október 23-i száma Fejtő Ferencnek a forradalom előzményeit és lefolyását ismertető beszámolóját két fényképpel illusztrálta : az egyik Nagy Imre arcképe volt, a másik a ledöntött Sztálinszobor bronz feje a pesti utcán. Október 26-án Arielle Thedrel írt budapesti benyomásairól : elmondta, hogy a magyar gazdasági helyzet jobb, mint a többi « szocialista » országé, de ahhoz, hogy valaki valóban jól, vagy az átlagosnál jobban éljen, nem egyszer napi 16 órát kell dolgoznia. A « Le Monde » október 22-én első oldalán közölte Kis János cikkét. A « Beszélő » című budapesti szamizdat folyóirat szerkesztője « A ‘felejtési szerződés’ vége ? » címet adta cikkének, amelyben hangsúlyozza a mai magyar fiatalság egyre növekvő érdeklődését 56 eseményei iránt és idézi azokat a feliratokat, amelyeket fiatalok piros pisztolyfestéssel írtak fel a fővárosi házak falaira : « I Love 56 », « Remember 1956 ». A szocialista párthoz közelálló « Le Matin » ugyancsak első oldalán kezdi megemlékezéseit, és még három teljes oldalon folytatja azokat. Benoit Rayski « A reménység leckéje » címmel kommentálja 56-ot ; a napilap 7 fényképpel illusztrálja a forradalom eseményeit és további 4 fényképpel budapesti tudósítóinak riportját. A katolikus « La Croix » ezt a címet adja magyarországi beszámolójának : « Egy csoda, amelyik kifulladóban van ». A napilap első oldalán fényképet közöl az 56-os Budapestről , a szovjet tankok felvonulásáról. A « Le Quotidien de Paris » első és 17. oldalán közöl fényképet és nagy cikket Georges Dupoy tollából az október 23. és november 4. között lezajlott eseményekről. « A « Libération » első oldalának tetején végigfut a nagybetűs cím : « Ma harminc éve , Budapest ». A különösen fiatal körökben rendkívül népszerű napilap nem kevesebb mint 7 oldalt szentel Magyarországnak. A történelmi visszaemlékezések szerzői Alexandre Adler és Kende Péter, a mai helyzetről szóló beszámolókat és interjúkat Véronique Soulé és Alain Garric jegyezte. Az egész francia sajtóban egyetlen diszszonáns hang volt : a kommunista párt lapjáé, a « l’Humanité »-é, amelyik azt írta, hogy a magyar zavargások 56 októberében egy Szent Bertalan-éj jellegét öltötték. A pártlap interjút közölt Kádár helyettesével, Németh Károllyal, aki kijelentette, hogy a szovjet beavatkozás « elkerülhetetlenül szükséges » volt. (Feltehetőleg : neki és társainak...) Az interjút az a Jacques Coubard készítette, aki 56-ban Budapesten volt, és — mint a « Le Monde » emlékeztet rá — a november 4-i szovjet intervenció után azt jelentette lapjának : « Budapest mosolyog ». Tekintettel arra, hogy a Francia Kommunista Párt Georges Marchais vezérsége alatt a választásokon a felére zsugorodott, állásfoglalása — feltéve, hogy a tagság egyetért vele — a francia közvéleménynek csak egy töredékét tükrözi. * Az állami televízió minhárom csatornája napokon keresztül emlékezett dokumentumfilmekben a múltról, és helyszíni riportokban szólt a mostani életkörülményekről. A legszebb és legmegindítóbb tudósítás az volt, amikor is az első csatorna vasárnap esti, leghallgatottabb heti összefoglalójában a televíziós újságíró a budapesti Marx Károly Közgazdasági Egyetem hallgatóit kérdezte meg arról : mit jelent nekik 56 ? A lassan induló, egyszavas válaszok hamarosan « belemelegedtek » és 8-10 fiatal egyetemista egymás után mondotta el, mit köszönhetnek szabadságban, életszívonalban, történelmi büszkeségben a forradalomnak. A párizsi Magyar Katolikus Misszió keretében — ünnepélyes mise után — Yves de Daruvár, a Felszabadulási Emlékérem, az egyik legmagasabb francia állami dekoráció kitüntetettje, Alain Griotteray képviselő, Sujánszky Jenő, a Magyar Szabadságharcosok Szövetségének elnöke és Németh István, a Szövetség főtitkára emlékezett meg 56-ról. A Magyar Szabadságharcosok Szövetsége október 23-án este megkoszorúzta a Diadalívnél az Ismeretlen Katona emlékművét. Két kiállítás is nyílt az évforduló alkalmából : a Párizs melletti Neuilly-ben Franciaországban élő magyar, lengyel és csehszlovák képzőművészek mutatták be műveiket ; a kiállítást a város magyar származású polgármestere, Nicolas de Sárközy nyitotta meg. Párizs második kerületi elöljáróságának dísztermében nagyhatású történelmi-visszatekintő kiállítást rendeztek fényképekből, könyvekből, dokumentumokból. Az «Auditorium des Halles »-ban hangverseny volt, amelynek keretében Kodály, Liszt, Bartók és Berlioz műveit játszották ; a Châteauroux-i Filharmonikus Zenekart Kőmíves János vezényelte ; Hélène Engel franciául elmondta József Attila « Levegőt » és Illyés Gyula « Egy mondat a zsarnokságról » című költeményét. A franciaországi megemlékezések csúcspontja az az egynapos összejövetel volt, amleyet a Bóta Ernő alapította Emberi Jogok Magyar Ligájának rendezésében a Szenátus épületében tartottak. A tanácskozás díszelnöke Maurice Schumann, a Francia Akadémia tagja, v. külügyminiszter, a szenátus tagja volt. A Franciaországban élő legismertebb magyar írók, művészek, tudósok mellett a konferencia díszelnökségében többek között a francia szellemi és politikai életnek olyan kiválóságai foglaltak helyet, mint Alain Peyrefitte, volt miniszter, Simone Veil, az Európai Parlament v. elnöke, Jean-Pierre Abelin képviselő, Jean Lecannet szenátor, v. igazságügyminiszter, André Bergeron, a Force Ouvrière szakszervezet elnöke, Alain Poher, a Szenátus elnöke, Adolphe Chauvin, a Szenátus alelnöke, Eugene Ionesco akadémikus, Jean d’Ormesson akadémikus, Alain Goldmann, Franciaország főrabbija, Yves Jouffa, a francia Emberi Jogok Ligájának elnöke, Jean Laloy v. nagykövet, Yves Montand színművész, Francois de Rose, nagykövet és a legnagyobb francia, valamint Franciaországban megjelenő lengyel és csehszlovák folyóiratok főszerkesztői. A tanácskozást a díszelnökség egyik tagja, Claude Malhuret, az emberi jogok minisztere nyitotta meg ; ez volt az első eset, hogy az V. köztársaság egy aktív minisztere ilyen jellegű rendezvényen részt vett és felszólalt. A délelőtti ülésen az a Fejtő Ferenc elnökölt, akinek országos és az ország határain is messze túlterjedő tekintélye és áldozatos erőkifejtése nélkül a díszelnökség összeállítása és az összejövetel megvalósítása lehetetlen lett volna ; a délutáni ülés elnöke Maurice Schumann volt. A magyar forradalom eseményeiről, a francia szellemi és politikai életre tett hatásáról, az eltelt harminc év mérlegéről a következők tartottak előadást : Molnár Miklós, genfi egyetemi tanár, Claude Lefort történész, Paul Thibaud, az « Esprit » című, haladó katolikus folyóirat főszerkesztője, Jean-Pol Baras, a Szocialista Internacionálé kulturális bizottságának főtitkára, Marc Varaut, nemzetközi jogász, Emmanuel Le Roy- Ladurie történész, Méray Tibor, az « Irodalmi Újság » szerkesztője, Pierre Daix író, Renato Mieli, a « Corriere della Sera » munkatársa, Kende Péter egyetemi tanár, Jean-François Revel író, Faragó Béla törvényszéki tanácsos, Ditrói Ákos építészmérnök, Gilles Martinet, v. nagykövet. Az összejövetel — Méray Tibor javaslatára — két határozatot fogadott el. Az egyik egy sürgöny elküldése volt a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének ; a részvevők felemelték szavukat az ellen, hogy Nagy Imrének és társainak, az 56-os forradalom mártírjainak közel 30 évvel haláluk után is ismeretlen a sírja ; felszólították az Elnöki Tanács elnökét , intézkedjék, hogy ez a helyzet haladéktalanul végetérjen és a családok eltemethessék halottaikat. A másik határozat : az Emberi Jogok Franciaország A 30. évforduló visszhangja Anglia A Forradalom harmincadik évfordulója olyan mértékben fordította az angol közvélemény figyelmét Magyarország felé, amire 1956 óta nem volt példa. A sajtó tele volt a Forradalom hatását és történelmi jelentőségét elemző, valamint az azóta eltelt harminc év jellegét vizsgáló cikkekkel, tanulmányokkal. Általában az volt a riportok és elemzések kicsengése, hogy a szemmel látható életszínvonaljavulás ellenére a szovjet elnyomás jellege, súlyossága mit sem változott és Kádár negatív történelmi szerepe, hazaárulása túltesz a javulással kapcsolatos érdemein. A SZEPSI CSOMBOR KÖR a londoni Lengyel Klub zsúfolt színháztermében az angliai emigráns magyar írók 1956-tal kapcsolatos írásaiból tartott jól összeállított felolvasó-estet. A BRIT-MAGYAR BARÁTI TÁRSASÁG kerekasztal-beszélgetést rendezett a Forradalomról és Magyarország utóbbi harminc évéről, Leszek Kolakowski oxfordi professzor, Urbán György, Péter László és Schöpflin György részvételével. Péter László a történész szemével vizsgálta a forradalmat. Visszaemlékezett emigrációja első angliai heteire, amikor az angolok megkönnyebbülten mondották neki : a hidegháborús időkben féltek attól, hogy a kommunizmus Nyugat-Európára is átterjedhet, de a Budapesten történtek után látják, hogy Kelet-Európát sem tudja maradéktalanul meghódítani. Urbán György esszészerű vitaindítója a Forradalom kiváltó okát abban kereste, hogy az emberek megcsömörlöttek a hazugságoktól. Kolakowski professzor példákkal illusztrálta, milyen közel állt Lengyelország ahhoz, hogy a magyar Forradalom miatt az orosz tankok lerohanják. Schöpflin György az utóbbi harminc év magyar depolitizálási taktikáját említette, azt, hogy a népet csak az anyagi javak szerzése iránt teszik érdekeltté. AZ ANGLIAI MAGYAR SZABADSÁGHARCOS SZÖVETSÉG estjét Lady Fry, az 1956-ban Budapesten szolgált angol követ özvegye nyitotta meg. A szónokok közt volt I.M. Törnie, a Középeurópai Federalisták elnöke, W.S. Churchill képviselő, Sir Bernard Braine képviselő és Anglia 1956-ban Budapesten szolgáló légügyi attaséja. OKTÓBER 23-án a londoni Magyar Nagykövetségnél tüntetés volt Solidarnosczászlók alatt felvonuló lengyel emigránsok részvételével. A BBC Televízió «Sírj, Magyarország !» címmel több mint egy órás emlékműsort sugárzott. Ezúttal nem értelmiségiekre bízta a történtek interpretálását, hanem olyanokat szólaltatott meg főként, akik részt vettek a fegyveres harcokban és ma munkások, egyszerű kisemberek Angliában és Amerikában. Egy észak-angliai taxisofőr, immár helyi dialektusban beszélve az angolt, megmutatta a fekete-fehér dokumentumfilmen, melyik volt ő a páncélkocsikra felkapaszkodott, 16 éves ifjú harcosok közül, majd színes filmen láthattuk, amint a budapesti Dunaparton elmagyarázta a kamera előtt az egyik 1956 októberi összecsapás lefolyását. Egy amerikai tervezőmérnök arról beszélt megrendülten, milyen érzés volt életében először másik emberre fogni a puskát, de a forradalom lázában, a gyűlölt elnyomók túlereje láttán másként nem tehetett. Beszélt forradalmi élményeiről a sikeres író , Vizinczey István és szerepelt többek közt a Corvin köz híres, 56-os főparancsnoka, az Amerikában gazdálkodó Pongrátz Gergely. A BBC TV esti összefoglaló-műsora, a NEWSNIGHT napról napra hat alkalommal vetette össze a Forradalom kronológiáját a szuezi beavatkozás menetével — ebben többek közt Mikes György nyilatkozott —, és arra a megállapításra jutott, hogy a Forradalom sikerét nagyban akadályozta Anglia és Franciaország téves politikai lépése, valamint az ENSZ tehetetlensége, franciaországi Magyar Ligája vásároljon egy sírt a párizsi Pere Lachaise temetőben Nagy Imrének és a magyar forradalom halottainak és kivégzettjeinek. Ez a sír addig létezzék és váljék zarándokhellyé, amíg Nagy Imre és a forradalom minden halottja Magyarországon nem részesül nyilvános sírhelyben és tisztes temetésben. A TIMES hasábjain Urbán György írt féloldalt betöltő tanulmányt egyrészt a Forradalom jelentőségéről, másrészt az utóbbi harminc évről. Az INDEPENDENT című, új angol napilap Tamás Gáspár Miklós levelét közölte. Mint ez a két tekintélyes újság, a DAILY TELEGRAPH és a GUARDIAN szintén tudósítót küldött az évforduló kapcsán Budapestre, ezek több napon át telefonálták jelentéseiket és összefoglalólag elemző tanulmányokat közöltek. A SUNDAY TELEGRAPH megbízta Vizinczey Istvánt, hogy írjon az ország 1956 óta eltelt harminc évéről. Ő Budapestre utazott anyaggyűjtés végett. Visszafelé indulóban, a Ferihegyi repülőtéren a járatot feltartóztatva kikutatták, irományait botrányos körülmények között elkobozták. Még Csurka István fényképét is elvették tőle. Bár Vizinczey viszonylag kedvező képet szándékozott felvázolni három évtized magyarországi változásairól, hosszú cikkében végül azt írta meg, hogy a rendőrállam jellegében épp olyan, mint a Rákosi-időkben volt. A cikkíró Erdély ügyét szintén az angol olvasók elé tárta. A BBC Rádióban Judy Dempsey ír Kelet-Európa szakértő érdekes riportöszszeállítása hangzott el, amelyet Budapesten olyan fiatalokkal vett fel, akik már a Forradalom után születtek. Ugyancsak ő írt hosszú tanulmányt a Forradalomról az IRISH TIMES hétvégi képes mellékletében. Az ANGOL RÁDIÓ MAGYAR ADÁSA napról napra kísérte végig a Forradalom történetét. A kronologikusan összeállított dokumentum-műsorban megszólalt régebbi felvételről Kéthly Anna és a harcok számos névtelen résztvevője, aki még szabadföldre érkezése után nyilatkozott , a mostani alkalomra pedig többek közt Pongrátz Gergellyel, Király Bélával, Kopácsi Sándorral, Aczél Tamással, Méray Tiborral, Szász Bélával, Krassó Györggyel és Hegedűs Andrással készült beszélgetés. A FORRADALOM ÉVFORDULÓJÁN megjelent magyar, csehszlovák, lengyel, keletnémet közös DEKLARÁCIÓ óriási visszhangra talált Angliában. Minden nagyobb napilap vezércikkben üdvözölte, az összefogást történelmi jelentőségűnek nevezte. A NEW STATESMAN tanulmányírója, Misha Glenny arra mutatott rá, hogy a mai nyugtalan magyar fiatalság a nacionalizmus felé hajlik. A tömegkommunikációs hetilap, a LISTENER hasábjain a BBC-film rendezője, Jeremy Bennett írt cikket 1956- ról, írása végén felidézve filmje képeit arról, hogy a mai Magyarországon csak a néhány megölt ávós és pártfunkcionárius kaphatott emlékművet, míg a Forradalom mártírjai szégyenszemre jeltelen sírban nyugszanak. A SPECTÁTOR Jessica Gwynne cikkét közli, amely az Inconnu képzőművész-csoport munkásságát ismerteti, leírja, hogyan emlékeztek meg ezek a bátor budapesti művészek a Forradalomról. 1987. 1. szám AZ 1956-OS ESEMÉNYEKKEL FOGLALKOZÓ KIADVÁNYOK : 1956 a hazai rádióadások tükrében DM 35.— Gosztonyi : A magyar forradalom története 27.— A befejezetlen forradalom (nyugati írók írásai) 35.— Méray : Nagy Imre élete és halála 34.— Aczél-Méray : Tisztító Vihar 34.— Nagy Ernő : A forradalom sajtója (fakszimilé kiadás) 50,— Magyarország lángokban, videofilm VHS 150,— Újdonságok : Csurka : Az elfogadhatatlan realitás (U.S.A.) 18,— Konrád György : A cinkos (U.S.A.) 40,— KÉRJE DÍJTALAN KÖNYVHANGLEMEZKAZETTA-VIDEOFILM KATALÓGUSAINKAT MUSICA HUNGARICA Romana Str. 4. D-8000 München 40. Tél. : (089) 30-50-43