Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1913. 2. évfolyam
Kisebb közlemények - Bellaagh Aladár: Napoleon kiáltványa a magyarokhoz 368–373. p.
366 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 368 csakugyan Nagy István és nem Csokonai ; neki legfeljebb annyi köze lehet az egészhez, hogy valami kézirati gyűjteményből ismerhette, mert úgylátszik többször is lemásolták és Csikorgó alakjának megalkotásakor fel is használhatta. A kérdéses vígjáték forrása ugyanis mármeg is jelent nyomtatásban a Bernáth Lajos által összegyűjtött és kiadott protestáns iskoladrámák közt. (Régi Magyar Könyvtár. Szerkeszti Heinrich G. 21. sz. Bp. 1903 . 263.) Bernáth egy debreceni kézirat alapján közli (1. Bevezetés : 29) és mivel címe nem volt, a következő «kissé idegenszerű, de hangzatos» címmel látta el: «Poétacenzura. Előadták: 1796 dec. 9-én. Turkeviben Földvári József debreceni lelkész lakodalmán a debreceni poétaclassis növendékei. Szerzője valószínűleg (a föntebbiek után bizonyosan) a poéták az évi publicus preceptora : Nagy István. Másolója: ismeretlen.» Az összehasonlításból könnyen meggyőződhetünk róla, hogy a Balassa közölte szöveg meglehetőseű másolata, illetve kivonata a Poétacenzurának. A harmadik jelenéstől kezdődik a lemásolás (az első két jelenés elmaradt) egész a végéig. Bernothnál , Balassánál : Gyöngyösi : Ezek [a versek t. i.] Gyöngyösi : Ezek ugyan nem mégugyan arra nem méltók, de netók, de nevetségre jók lesznek, úgy vetségre jók lesznek, úgy is szokott, is szokott Virgilius mellett lenni Virgilius mellett is Basileus lenni, Batillus, a szépen hangicsáló fülen szépen hangizsáló fülemilék melmülék közt is károgó varjak. De lett kárognak a varjak, huhognak a íme Poebus jő, majd eligazítja ő a füles baglyok, de ime jön Fébus, dolgot. (Phoebus olvastat verseket a majd eligazítja a dolgot. (Bé jön maga tanítványaival.) Fébus.) A negyedik jelenés eleje újra elmaradt, de a 285., 286., 288., 290. és 291. oldalakon a föntebb látható módon egész pontosan össze lehet egyeztetni a két szöveget. GESZTESI GYULA: Napoleon kiáltványa a magyarokhoz. Az idén volt 150-ik évfordulója Bacsányi János születésének. Alkalomszerű, hogy megemlékezzünk a szerencsétlen sorsú költő pályafutásának arról a nevezetes és sokat vitatott mozzanatáról, mely kapcsolatos Napóleonnak a magyarokhoz intézett 1809. évi híres kiáltványával. Ha a kiáltványnak tartalmát és nyelvét nézzük, azt látjuk, hogy igen hasonló Napóleon egyéb kiáltványaiéhoz, melyek velős rövidséggel, világos és szabatos nyelven, merész és parancsoló hangon és mégis lelkesítő módon, meggyőző erővel és nem iskolai s nem mesterkélt, hanem természetes ékesenszólással fejezik ki lángeszű szerzőjük gondolatait és érzelmeit. Minthogy Napóleon a magyarokhoz intézett kiáltványát aláírta, kétségkívül, teljesen helyeselte tartalmát és nyelvét , tehát — ha nem ő szer-