Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1914. 3. évfolyam
Tanulmányok - Zsigmond Ferenc: Jókai mesemondása 353–365. p.
JÓKAI MESEMONDÁSA. A Jókai-kritika terén visszafejlődés mutatkozik ; magas színvonalú, szép múltja csak fokozza a jelen sivárságát. Már 1853-ban, mikor Jókaitól még alig egynehány mű jelent meg, az Eszmék a regény és dráma körül s az Élet és irodalom magvas fejezeteiben Kemény Zsigmond egyik-másik általános megjegyzése nemcsak Jókai addigi műveinek ismeréséről tanúskodik, hanem mintha egyenesen neki szólna ; különben név szerint is említi Jókait, kinek írói jellemét helyesen és mélyrehatóan ítélte meg a «a» regényíróról szóló elméleti fejtegetéseinek számos intelme Jókai későbbi műveire vonatkozólag megannyi Kasszandra-jóslatként hat a mai olvasóra. Kemény külön is figyelemmel kísérte Jókai működését, elismerte eredetiségét és sok jó tanácsot adott neki magánúton. Jókai ezt hálásan ismeri el sok idő múlva is. Másforma hanghoz szoktatja Jókait Gyulai Pál. Szerinte Jókai tönkreteszi tehetségét a népszerűség rontó italával, Gyulai tehát, amikor csak teheti, gondoskodik minél keserűbb ürömcseppekről. Igazságérzetének talán legszomjasabb gyökerét elégíti ki olyankor, midőn Jókait, a «népszerűség rabszolgáját», rendre intheti s a költészet és műbírálat magas szempontjai közül az olcsó népszerűséget örökre kitilthatja. Akárcsak az elkényeztetett eszes gyerek vásottságát, kétszeres szigorral bélyegzi meg a Jókai írói fogyatkozásait s méltatlankodva kérdi, hogy a Jókai könnyelmű, éretlen frázisait «hogy képes eltűrni a magyar közönség?» A Jókai-imádat virágkorában teszi ezt Gyulai, midőn — saját keserű megjegyzése szerint— Jókait érdeme szerint bírálni majdnem annyi, mint a politikai pártszenvedély vagy irodalmi cselszövény gyanújába keveredni. Valóban évek során át Gyulai egymaga képviselte a Jókai-kérdésben az országos közvéleménnyel szemben a kérlelhetetlen kritika jogát. Péterfy Jenő híres essayje a Gyulai-féle Jókai-ellenes irányzat gyümölcsös megírása jórészt Gyulai személyes hatásának tulajdonít- 1 Negyven év visszhangja. Jókai összes művei. 100. köt. 131. 1. Irodalomtörténet. 23