Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1917. 6. évfolyam

Figyelő - Király György: Az idegen helynevek nyelvünkben 96–98. p.

96 FIGYELŐ. Az egész, igazán értékes és jelentős XIX. sz. magyar nagyságai közül jóformán mindenki képviselve van ebben a nagy levelestárban. Megtaláljuk itt Arany szelid humorát Tompa bánatos búcsúzó levele mellett, Gyulai Pál csipkedéseit annyi sok más rajongó lelkesedése oldalán, a régi nagy emberek kezeírását : Deák Ferencét, Klapkáét, Perczelét, Vukovicsét, Türr Istvánét, az új politika vezéralakjait, Lónyayt, Tisza Kálmánt, Irányit, az írókat Páltól és Eötvöstől a legújabbakig, a színészeket Egressy Gáborral az élükön, a festőket, Zichy Mihályt és Lietzen-Mayert Munkácsy mellett, hogy csak néhány ragyogó nevet emeljünk ki a már nem élők sorából s a magyar nevek mellett a sok külföldi levelet, melyek mind bizonyságot tesznek a Jókai megértéséről itthon és odakinn. Nem volna teljes a lista a legnagyobb romantikusról a fejedelmi ko­ronák nélkül. Jókai otthon volt a magyar nép között s az uralkodók asz­talánál. József főherceg a legteljesebb közvetlenséggel ír neki s barátságo­san hívogatja ebédre, amikor csak családja ül asztalánál. Rudolf trónörö­kössel buzgón dolgoznak együtt Az osztrák-magyar monarchia c. vállalat szerkesztésén. S az udvari etiquette s a nem kifogástalan magyarság mögül elő-elővillan az oly tragikusan elpusztult királyfi erős és eredeti egyénisége, amelyet kizár Jókai előtt. Nem szólok az írói jubileum emlékeiről, hiszen ezek még élénken élnek az emlékezetben, élénkebb színekkel, mint a már megfakult tinta mutatja. A sok ünnepi lakoma közül csak egynek az emlékeit emelem ki : mikor a büszke, előkelő és kifelé zárkózott francia Akadémia rendez ebé­det a Jókai tiszteletére. Az egyik emlék a meghívó — ez formaság, — a másik a Jókai pohárköszöntője, az Akadémiához méltó előkelő francia nyelven — ha nem is hallhatjuk többé a szónok lágy, behízelgő hangját, méltóságos előadását — , a legkedvesebb a harmadik, mert az intim em­lék : Paul Hervieu kapja a menüt s ráírja a nevét, az étlap kézről-kézre jár s Jókai elteszi a nevekkel teleírt karton-lapot emlékei közé. Nem állhatom meg, hogy ne szóljak a hagyaték egy utólagos gyara­podásáról. A Biblia szerint az igazság elrejtőzik a bölcsek és nagyok elől s az egyszerű embereknek nyilatkozik meg. 1913-ban írja Skótországból John Morses elragadtatott levelét Jókai Mórhoz, aki már idestova kilenc esztendeje pihen a sírban. John Mories azt hiszi, hogy Jókai mindig él. Nos, a becsületes skótnak igaza van. F­EIETEST JENŐ:­ Az Idegen helynevek nyelvünkben. Irodalmi nyelvünk aránylag későn alakult egységessé, amint társadalmi viszonyaink és modern kulturéletünk is— egyesületek, tudomány, színház, újság stb. — lényegében csak a XIX. sz.­ ­ A boldogult szerzőnek ezt a kis ismertető cikkét Bajza József vál­tágtársunk volt szíves közlés végett beküldeni. Az elhúnyt testvérének, V. Kornél úrnak a kézirathoz mellékelt sorai alapján egyszersmind az is megállapítható, hogy Vértesy Jenőnek következő darabjai előadására nézve volt szerződése a Nemzeti Színházzal: «Gál Ádám» (1905 szept. 8.) ; «Rá­kóczi György» (1906 okt. 1.) ; «A Nagyúr» (1908 jún. 17.) (Szerk.)

Next