Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1931. 20. évfolyam
Kisebb közlemények - Zipser Sándor: Petőfi Sándor Nemzeti dala és a csehek 241–243. p.
egyezést nem dönti meg a Mohács hat utolsó sora, a befejezés, amely a klaszszikus elégia szabályainak megfelelően reményt és bizalmat foglal magában. (És magyar, áll Buda még); ezeknek az érzéseknek a hangoztatása a Zircz történetének a közepén, éppen a leggyászosabb esemény előadása végén nem volt és nem lehetett helyén. Ami biztatót a maga költeményébe akart vegyíteni Pázmándi Horvát, azt époszi elbeszélésének a legvégére hagyta, ahol a vele egykorú zirci apátságnak újjáéledését magasztalja. Talán nagyon is aprólékossá lettem; úgy érzem, hogy a bizonyítást kevesebb szóval is elvégezhettem volna, de nem akartam semmit sem elhallgatni, amivel a magam meggyőződését másokba is átplántálhatom. Azt hiszem, ez sikerült is. Ezentúl nem szabad Kisfaludy Károlyt és az ő örökbecsű Mohácsit úgy említeni, hogy egyszersmind ne gondoljunk Pázmándi Horvát Endrére és a Zircz emlékezetére. Kardos Albert: Petőfi Sándor Nemzeti Dala és a csehek. A besztercebányai volt kir. kath. főgimnázium, most Sládkovic-reálgimnázium III. osztályában használt tót olvasókönyv 1 256. lapján lévő „Pochod" című költeményben legnagyobb meglepetésemre Petőfi Sándor Nemzeti Dalára ismertem. Még nagyobb volt meglepetésem, amikor a költemény szerzőjeként Ján Botto szerepelt Petőfi Sándor nevének említése nélkül. Álljon itt a kérdéses költemény eredetiben és hű fordításban: Hor sa Slovak, ëuj otëinu! Tu <5«s pravy, maj sa к ôinu! Ci v t^ch putách pohnit eheete. Ci si volnost vyberiete? Pánu Bohu prísahám! Zë sa priahat viae nedám! Vy otroci tisieletia, Kliatby dedov na vás letia, Zë na ich zboznelej kosti Strngá pu to nevolnosti: Pánu Bohu prísahám! Zë sa priahat viae nedám! Coze je to za ëloveka, Kod mriet treba, 60 uteká, Komu milsia biedna hlava, Nezli jeho rodu slàvaî Pánu Bohu prísahám! Zë sa priahat viae nedám! Pochod. Ján Botto. Ostrá äabla Suhajovi, Krajäie svedôi nez okovy; Kto chce, nech si putá nosí: Do rúk bratia, Sable, kosy! Pánu Bohu prísahám! Zë sa priahat viae nedáml Ноге, bratia! höre, höre! Ako Krivaü v rannej zore, Co nám ëasy nakydaly, To krv zmyje, oheü spáli. Pánu Bohu prísahám! Zê sa priahat viae nedáml Potom nage tiché hroby Vencom vdaény vnuk ozdobi, Vzdychne, padnúc na kolená: „Daj im, Boze, oslávenia!" Pánu Bohu prísaháml Zë sa priahat viae nedám! 1 Dr. A. Prazák. Citanka. Pre tretiu triedu slovenskych strednych Skől. 2. vydanie. Eng. sz. 71.096/II./1926. jún. 23.