Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1932. 21. évfolyam
Tanulmányok - Ványi Ferenc: Jókai Mór: A Barangok 1–4. p.
2 TANULMÁNY ellenére is igyekezett ebben az alkalmi művében a maga elgondolása szerint modern maradni és beleilleszkedni az új színház légkörébe. A Prológ után következett Jókai darabja. A címe: A Barangok vagy a paeoniai vojvoda. Vígjáték 3 felvonásban. Történethely: Budapest, Barang báró palotája. Idő: a honfoglalás ezredik évfordulója. — Tartalma: Barang Tamás báró sokszoros milliomos, bicikligyárosnak a fia Szigfried, közönyös természetű, a világ dolgaival nem törődő s csak a maga különös kedvteléseinek élő fiatalember. Annál nagyratörőbb az anyja, Nandne, aki értesült róla, hogy a Balkánon egy új állam, Paeonia van alakulóban s lakói most ennek a trónjára fejedelmet keresnek. Az új állam állítólagos követe, Karapumpopulos Archilephtes megjelenik Barangék palotájában s Nandine a fia számára meg akarja vásárolni a vojvodai méltóságot. Kiderül azonban, hogy Karapumpopulos nem más, mint a hírhedt epirusi rablóvezér,, aki a Paeoniáról szóló mesét csak azért találta ki, hogy így furfangos módon elrabolhassa a báró pénzét és Barang- Ubul grófnak a szépségversenyen első díjat nyert leányát, Ibolykát. A rablót kidobják a palotából s léghajón szélnek eresztik. Szigfriedből nem is lesz vojvoda, hanem — időközben kedvet kapván az elektrotechnikához— egyetemi docens. Minthogy első menyasszonyáról, Barang Jaques amerikai nagyvállalkozó, leányáról, Miriamról, Ubul fia Géza javára lemondott, övé lesz, a rablótól megszabadított Ibolyka. Amint látható, a darab tartalma nagyon sovány. Ami hatást keltett, az az epizódoknak tulajdonítható. Irodalmi értéke alig van. Az egykorú kritika nem is foglalkozott a darabbal érdemileg. Amit róla írt, az inkább a szerző iránt való tisztelet, mint a darab méltatása volt. „Jókai egy naiv alkalmi darabot írt, a napnak akart szolgálni, inkább keretet adott néhány víg és érzelmes jelenet számára." (Budapesti Hírlap.) Fogyatkozásait azonban nem mentheti az sem, hogy „Jókai sokkal kiválóbb és hatalmasabb talentum, semhogy megtartsa ama szabályokat, amelynek nyomán a színdarabok támadnak." (Pesti Hírlap.) Jókai nem volt igazi színműíró. Huszonhat színdarabja között alig van nagyobb értékű drámai alkotás. Történeti színdarabjai, dramatizált művei, népszínművei,, vagy alkalmi darabjai s társadalmi drámája alig érik el azt a mértéket, melyet az irodalmi értékelés e ponton felállít. Az a meg-