Waldapfel József szerk.: Irodalomtörténet, 1949. 37. évfolyam
Kisebb közlemények - Bisztray Gyula: Sárosi Gyula Arany Trombitája 287–304. p.
* »S mi vagyok én, kérded? Egy népi sarjadék, Ki törzsömnek élek, érette, általa . . .« Dózsáról akar eposzt írni ; egy vonással, ami »kardvonás is lehet« akarja megtoldani a politikai nullák hatalmát, hogy »számtalan nagy szám« legyen ; a népnek a forradalomhoz való jogát bizonyítja a »Nép Barátjában« írt cikkében. Ennek a paraszti érzésnek, melynek az események és Petőfi adott forradalmi lendületet és nem apolitikusságának volt első irodalmi megnyilatkozása »Az elveszett alkotmány«. BISZTRAY GYULA: Sárosi Gyula Arany Trombitája A szabadságharc centenáriumán az irodalomtörténet nem mellőzheti azon mű emlékének fölújítását, amely Petőfi versei mellett a legnagyobb hatású költői megnyilatkozás volt 1849-ben. Ne érjük be a szokványos áldozati füsttel! Igyekezzünk inkább ezúttal pótolni a mű jobb megértéséhez szükséges tudnivalókat! Ez a feladat részint politikai tekintetek, részint filológiai mulasztások miatt hárul reánk a múltból. Az utókor az Arany Trombitát szerzőjével együtt mondhatni teljesen elfeledte. Önáltatás volna ugyanis azt állítani, hogy él még az író, akinek nevét már az irodalomtörténet is csak egyre kurtább mellékmondatokba szorítja. Sárosi Gyula művei utoljára Abafi Lajos »Nemzeti Könyvtár« c.vállalatában (1881—83.) jelentek meg. Az időközben eltelt két embernyom óta csak néhány lírai költeménye látott ismét napvilágot egy-egy antológiában. Túlzás nélkül mondhatjuk tehát, hogy az Arany Trombitát egypár szakemberen kívül ma már senki sem ismeri. Ám közelebbi vizsgálatát nemcsak az évforduló alkalmisága indokolja, hanem az eddigi Sárosi-irodalom revíziójának szükségessége is. Mert ama bizonyos »politikai tekintetek« úgyszólván a legutóbbi évekig gátolták az esetleges közönségérdeklődés megnyugtató kielégítését. A téma ugyanis — Sárosi dinasztiaellenes kifakadásai miatt — sokáig igen kényes volt, s az elmúlt korok irodalomtörténetének opportunizmusa végül is a mű általánosságokba burkolt sablonos jellemzésére vezetett. I. A Sárosi-irodalom. Petőfi és Sárosi. Toldy Ferenc, a kiegyezés táján, Sárosinak még csak egy odavetett megjegyzést juttat. A magyar nemzeti irodalom történetének »A classicisták epigonjai« c. fejezetében ugyanis mindössze annyit mond róla, hogy a hazafiúi érzésnek »már erősb hangot ad«, mint Kerényi Frigyes.) Az Arany Trombita irodalomtörténeti értékelése voltaképpen Gyulaival kezdődik, mert Toldy még csak meg sem merte említeni e forradalmi verset. Gyulai szerint a vers elsősorban politikai irányműnek tekintendő s nem költői alkotásnak ; hatása is csak politikai volt s »a nép-nemzeties költői irány, fejlődésében« nem játszott szerepet.2) Gyulai e megállapítását l) Pest 1864—1865. 377.1., sőt még a 2., jav. kiadásban is: 1868. II. köt. 143. I.) Bp. Szb. 1866. V. köt. és Gyulai Pál Kritikai dolgozatainak újabb gyűjteménye, 1297. 247—248. l.