Waldapfel József szerk.: Irodalomtörténet, 1949. 37. évfolyam
Kisebb közlemények - Bisztray Gyula: Sárosi Gyula Arany Trombitája 287–304. p.
Zilahy Károly egy észrevételével kapcsolatban tette, midőn ez Sárosi versét Petőfi költeményei s Arany János Toldija mellett említette.3) De Sárosi helyét a hivatalos irodalomtörténet számára nem Gyulai szabta ki, hanem Beöthy Zsolt4), a századfordulón. Felhasználva, de egyszersmind önkényesen módosítva is Széchy Károly5) és Abafi Lajos6) kutatásait, valamint Vadnay Károly visszaemlékezéseit7), továbbá a Naményi Lajostól szerkesztett Sárosy-album8) becses adattárát, Beöthy jelölte meg azt az utat, amelyen újabban a legtöbb Sárosi-kutató (Wallentinyi Samue), Kéki Lajos10), Lakner Ilona n) haladt. Eszerint Sárosi, — mint az »eperjesi költők« egyike — Kisfaludy Károly, Vörösmarty és főleg Bajza epigonjainak vonalán szintén az almanach-lírát képviseli ; ám ugyanakkor »fékezetlen lírai képzelete meg népies hangja» révén Beöthy »Petőfi előfutárai« közé is sorozza Sárosit. Minden efféle prejudikáló feltevés adatszerű cáfolatát találjuk Horváth János Petőfi-könyvében. A könyv Függeléke Petőfi és Sárosi versei között mindössze két megfelelésre utal , de ezek sem tartalmi vagy formai átvételek Petőfinél, hanem inkább csak véletlen és egyáltalában nem jelentős hasonlóságok.12) Sárosi epigon-költészetének úgyszólván nyomait sem leljük tehát a pályakezdő Petőfi líráján! Ezzel szemben igen könnyű sorozatosan megállapítani Petőfi forradalmi költészetének hatását Sárosi verseiben! Sárosi költészetét пып is mérlegelhetjük helyesen, ha nem különböztetjük meg abban két fejlődési szakaszát. Irodalomtörténetírásunk Sárosira vonatkozó ellentmondásai épp onnan eredtek, hogy ezt a megkülönböztetést eddig elmulasztották. Sárosi az 1830-as években és a 40-es évek elején tényleg az almanachlíra divatos útján járt, mint eperjesi társai : Vachott Sándor, Kerényi Frigyes és Szemere Miklós. Kedvelt műfajuk : az emlékvers és az epigramma. Ekkori életszemléletének és ízlésének megfelelően Vörösmarty volt legfőbb költőeszménye. Túlzott önbizalmában Sárosi Vörösmarty mellett más költőt nem is ismert el maga fölött. Ebben az első korszakában témáin, versformáin és frazeológiáján egyaránt uralkodik a korábbi nemzedék költészeti hagyománya, amely nemcsak Vörösmarty és Bajza, hanem Kazinczy, Kölcsey és Szemere Pál ars poeticájában is gyökerezik. Gyakori versformája a szonett. De jellemző a fiatal Sárosira az almanach-líra egy másik öröksége is: a szenvelgő hang, a finomkodó papírosnyelv. Egy ekkori találó kifejezésével élve : valóban »uracsnövényei«, vagyis művirágai ezek a divatos szobaköltészetnek. íme, néhány kiszakított művirág az Athenaeumba írogató húsz év körüli Sárosi .) Zilahy Károly munkái. 1866. 11. köt. 151. 1.) A m. nemzeti irodalom történeti ismertetése. 5., jav. és bőv. kiad. 1889. II. köt. 57. lap, továbbá : A m. irodalom kis tükre. 7. kiad. Sajtó alá rend. Kéky Lajos, 1521. és végül Id. egyetemi előadásait, igy többek között az 1921—1922. tanév 1. felében : Petőfi a m. költészetben és a világköltészetben.) Hazánk s a Külföld, 1871. 24. sz. (Závodszky Károly néven) és Ország Világ, 1889. 20. sz. •) A »Nemzeti Könyvtár« XXXV. kötetében, Sárosy Gyula összes művei, 3. köt. bevezetés. ') Irodalmi emlékek. Bp. 1905. •) Sárosy-album. Arad, 1889. •) Sárosy Gyula élete. Bp. 1898. Klny. az Ország Világ 1898. évf.-ból. ") A szabadságharc verses krónikája, iadtört. 1915. 167—174. 1. ») Sárosy Gyula élete és költészete. Debrecen, 1938. ") Horváth János: Petőfi Sándor. 1922. 524. I. Petőfi Az alföld c. versével kapcs. utalás Sárosy [oroszból fordított Emlékezet c. versére (1842.) ; 3. vsz.-ában a »szabad alföld« s »meddő tetők« ellentéte. 1 568. 1. Petőfi Ősz elején c. versével kapcs. : »Strófaszerkezete kedvelt versalakja a negyvenes évek lírájának. Ilyen [többek között) Sárosy : Télen (Ath. Г840. I. 184.)