Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1952. 40. évfolyam
Tanulmányok - Baróti Dezső: Csokonai „Dorottyá”-ja 156–186. p.
engednünk abba a tudományos örökségbe, melyet őriznünk és fejlesztenünk kell — ezt a következtetést vonja le B. Rjurikov. Furcsa következtetés! Visszatérve a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Irodalomtudományi Intézeteinek ülésszakához, még egy hiányosságát kell megemlítenünk — rendkívül gyengekapcsolatát országunk mai irodalmi életével. Jellemző, hogy az írók semilyen érdeklődést nem tanúsítottak iránta. A Szovjet Írószövetség egyáltalán nem vett részt munkájában. Az ülésszakon elhangzott előadások közül csak egyetlen egy kapcsolódott közvetlenül a szovjet irodalom problematikájához — V. V. Jermilov előadásának a szocialista realizmus elméletének néhány kérdéséről a sztálini nyelvészeti tanítás fényében. Az orosz irodalomtudományi gondolat számára mindig termékenyítő hatású volt, mindig előrehaladását segítette elő a szoroskapcsolat az élő irodalommal. Ezt a kapcsolatot ma majdnem teljesen elvesztettük. Felújítása hasznos volna mind a szovjet irodalom, mind a szovjet filológiai nyelvtudomány számára. Ez az ülésszak volt a szovjet irodalomkutatóknak első nagyobb szabású kísérlete arra, hogy I. V. Sztálin zseniális nyelvészeti munkáit a hazai irodalomtudomány fejlesztése szempontjából értelmezzék. Éppen, mert első kísérlet volt, nem adhatott azonnal teljesértékű tudományos eredményeket. Mégis nagyon lényeges eredményeket ért el. Az irodalomkutató tudósok figyelmét a tudomány legfontosabb alapvető kérdéseire, fordította, melyeket az utóbbi időben óvatosan megkerülnek. Helyesen jelölte meg ezeknek a kérdéseknek körét, részben megjelölve megoldásuknak útjait. Elősegítette, hogy az irodalomkutatók tudatosítsák azt az igazságot, hogy „semmiféle tudomány sem fejlődhet és érhet el sikereket a vélemények harca, a kritika szabadsága nélkül".10 (Oroszul megjelent a Vesztnyik Akademii Nauk SzSzSzR. 1951. 7. számában.) BARÓTI DEZSŐ : CSOKONAI „DOROTTYÁ"-JA Tendenciózus mű-e a „Dorottya"? Mindazok, akik eddig behatóbban foglalkoztak vele, a kérdésre jórészt nemmel válaszoltak, így Salamon Ferenc elismeri ugyan, hogy a Dorottyában akad „egy-két kitérés, melyben a luxus és elkorcsosodás külsőségeit kinevetteti", de ezek „nagyon alárendelt s egészen epizodikus helyek". Csokonai — úgymond — „nemhogy egy satirikus philosoph emelkedettségével gúnyolnáki kora szokásait, hanem benne él, bele találja magát, neki az a nevetséges, ami társadalmában is nevetséges vola". Csokonai első igényesebb monográfusa, Haraszti Gyula, ha lehet, még jobban tagadja a Dorottya esetleges célzatát, mint Salamon Ferenc. Többek között ezt írja: ,,A Csokonai korába eső comicus eposok három legkiválóbbja közt a Csokonaié sem Gvadányi ügyetlenül készített vakképének nemzetieskedő célzatosságát, seh Fazekas későbbi szénrajzának demokrata tendentiáját nem bírja. A Pelesskei Nótárius és a Ludas Matyi mellett „Dorottya" minden politikai célzat nélkül való comicai epos: költemény, torzkép"... Horváth János pedig — hogy csak azokat idézzük, akik a Dorottyát részletesebb elemezés igényével méltatták — bár remek megfigyelések kíséretében hangsúlyozza a mű „korhoz és helyhezkötöttségeit" s vele 10 A Szovjet nyelvtudomány kérdései, 245. o. Szikra, 1950. 1 Irodalmi tanulmányok. I. 273. 2 Csokonai Vitéz Mihály. Budapest, 1880. 179