Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1956. 44. évfolyam

Kisebb közlemények - Vargha Kálmán: Az Új Magyar Múzeum-sorozat terve 454–456. p.

ADATOK ÉS ADALÉKOK VARGHA KÁLMÁN AZ ÚJ MAGYAR MÚZEUM-SOROZAT TERVE A XX. század magyar irodalmának filológiai feldolgozása terén nagy tartozásai vannak a magyar irodalomtörténetírásnak. Az elmúlt évtizedek irodalmának, irodalmi mozgalmainak pl. a Nyugatnak, a népi írók működésének, a két világháború közötti irodalmi élet jelensé­geinek tudományos igényű és alaposságú feldolgozása, a dokumentumok összegyűjtése és publikálása érdekében igen kevés történt eddig. A hivatalos irodalomtörténetírás 1945 előtt többnyire tartózkodott az akkori közelmúlt irodalmának történeti feldolgozásától, tudomá­nyos rendszerezésétől. Az elmúlt években pedig éppen a XX. század irodalmának tudományos föltárása és a teljességre törekvő irodalmi dokumentum-gyűjtemények kiadása ütközött akadályokba. Mennyiségre is igen kevés a XX. század magyar irodalmával foglalkozó munkák száma. Pl. a Nyugat több évtizedes irodalmi mozgalmával, írói portrékon és részlettanulmá­nyokon kívül az elmúlt években főként néhány kortársi emlékirat foglalkozott, amelyek tudományos hitele többnyire igen kétes, túlzó szubjektivizmusuk, vagy éppen évtizedekre visszanyúló önigazoló szándékuk miatt. Továbbá néhány rövidebb tanulmány tárgyalta általában a Nyugat mozgalmát. Szerzőik többnyire nem adtak többet, mint a priori tételek igazolása érdekében összehordott és gondosan megnyesegetett idézetgyűjteményt. Mindez általában az elmúlt években kiadott egyetemi jegyzetekről is elmondható : fejtegetéseikben nem a való helyzetből indultak ki, nem törekedtek a tények és az összefüggések teljes feltárására. A Nyugat korszak egy-egy írójának életrajzát és életművét feldolgozó monogra­fikus munka is mindössze három jelent meg (Móricz Zsigmond—Ady—Tóth Árpád). Szöveg­kiadások terén is inkább aktualitásokra készült szöveggyűjteményekben bővelkedünk a XX. század irodalmából, bár ezek mellett igen fontos vállalkozás Ady és József Attila összes műveinek már megindult kritikai kiadása. (Zárójelben jegyezzük meg, bár a kérdés külön cikket kívánna, hogy az elmúlt évek könyvkiadói gyakorlatának egyik káros jelensége, a klasszikus írók műveinek csonkított szövegkiadása is elsősorban a huszadik századi írók műveit érintette. Különösen az 1948 és 1953 között megjelent új kiadásokban klasszikus íróink eredeti szövegeiből szavak, fél­mondatok, sorok tűntek el, vagy éppen egész bekezdések és gondolatsorok, mint pl. az Életem regénye szövegéből a Magyar Klasszikusok sorozatban, 1953-ban megjelent új kiadásban, vagy Móricz riportjaiból és újságcikkeiből a Gyalogolni jó címen, 1952-ben megjelent cikk­gyűjteményben. Érthető, hogy emiatt az új kiadásokat gyanakvással forgatta nemcsak a korszak irodalmával foglalkozó kutató, de később már az olvasóközönség is.) A század irodalmával foglalkozó viták, a közismert elvi akadályokon kívül azért is maradtak sokszor eredménytelenek és meddőek, mert a vitázó felek nem támaszkodhattak olyan irodalmi dokumentum-gyűjteményekre, amelyek egy periódus, egy irodalmi mozgalom, vagy pl..egy folyóirat vitáinak teljes anyagát tartalmaznák, megfelelő filológiai magyará­zatokkal, jegyzetekkel. Az Irodalomtörténeti Intézet és az Akadémiai Kiadó a XX. századi magyar irodalom kutatásának egyik fontos előfeltételét teremti meg az Új Magyar Múzeum című irodalmi dokumentumgyűjtemény-sorozat megindításával. Az Új Magyar Múzeum nem szorítkozik pusztán a XX. század magyar irodalmára, de a sorozat első köteteiben elsősorban századunk legnagyobb magyar íróival kapcsolatos anyagok jelennek meg. Tekintve, hogy Ady és József Attila műveinek kritikai kiadása folyamatban van, az Új Magyar Múzeum sorozatában nagy súllyal szerepelnek a Móricz Zsigmonddal kap­csolatos kötetek. A sorozat Móricz-kiadványainak tervét úgy állítottuk össze, hogy az itt megjelenő kötetek előkészítsék az író születésének nyolcvanadik évfordulóján, 1959-ben

Next