Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1957. 45. évfolyam
Tanulmányok - Szekeres László: Jókai és Petőfi szakítása 413–452. p.
közti kapcsolatról.256 Valószínű, hogy Jókai öreg korában, különösen Laborfalvi Róza, a „gyengeséget nem ismerő nagy asszony" halála után a saját gyermeke, a „papa állandó kedvence"267 előtt a valóságos helyzetet őszintébben tárta fel. Sajnos Jókai Róza amolyan „asszonyi pszichológiával vitatja át az író megjegyzéseit, a saját lélektani tapasztalatai alapján sok mindent belefoglal a Jókai által elmondottakba, melyek már az író előadásában is bizonyos fokú szubjektív torzulást szenvedtek. Erre maga a szerző is utal, amikor kifejti, hogy a hézagos adatokat „összekombinálta" illetve „összeérezte."258 Az 1923-ban megjelent „Akik elmentek" c. munkájában alig egy-két mozzanatot említ Petőfi és Jókaiék viszonyáról, de jóval többet ad a következő évben kiadott „A tegnap" c. kötetében, amelyet eredeti elképzelés szerint csak a halála után akart közzétetetni.259 A „Jókai Petőfiékről" c. alfejezet számos apró mozzanata emeli a visszaemlékezés lélektani hitelét és őszinteségét. Jókai ugyanis egész életében a legnagyobb csodálat és tisztelet hangján emlékezik meg feleségéről,260 de Fesztyné megvilágítja azt is, hogy Laborfalvi Róza „a gőgös hiú asszony" nem szerette, ha Petőfiről szeretettel beszéltek jelenlétében, s férjével szemben is mindig elítélte a költőt : „Akármilyen nagy genje is — embernek kellemetlen, rossz modorú, szálkás ember volt."— mondogatta az emlékirat szerint.261 Az íróról készített portréja is a leghitelesebbnek látszik. Reálisan mutatja be, hogy milyen hatást tettek Jókaira „a majdnem naponta érkező hírek" arról, hogy Petőfi él. Jókainé „sértett hiúsága" miatt nem tudott Jókai Róza szerint megbocsátani Petőfinek. Komoly lehetősége van annak is, hogy Jókai jobban gyűlölte Petőfinét, mint Laborfalvi Róza : „Jókait csak három nőről hallottam gyűlölettel beszélni. Gizella királynéról, mert a németeket betelepítette Magyarországra, Zsófiáról, a magyargyűlölő szép asszonyról, és Szendrey Júliáról. Mind a három esetben egyezett a véleményük Laborfalvi Rózával, főleg a harmadikban. De különös, hogy a szelíd, puha férfi ebben az egy dologban (s életében ez volt az egyetlen eset), még keményebben ítélkezett, mint az a büszke, férfias, kötelesség-rab asszony. Jókai csak elítélte, ő védte is."262 Jókai „hideg hisztérikának" tartotta Petőfinét, ki csak játszott a férfiszívekkel. Fesztyné hozzáfűzi, hogy Júlia érzéki nő lehetett, mert mint az öreg Jókai elmesélte neki,Júlia egy„kis gróf "-ot, majd Petőfi után őt,a velük együtt lakó„szép szelíd, tiszta, jómodorú szőke fiút" is „megkívánta". Jókai ellenállt a kísértésnek, de Szendrey Júlia még férje életében megcsalta Petőfit egy „ünnepelt humoristával". Fesztyné határozottan állítja, hogy Jókai közölte vele s csak hosszú töprengés után hajlandó nyilvánosságra hozni. Lehet, hogy e megállapítások túlzók, de némi szerelmi bonyodalomnak szükségszerűen be kellett következni a hármas együttélés idején, hiszen maga Jókai mindig bizarr ötletnek tartotta, hogy két jóbarát és egy feleség együtt lakjon.263 A Laborfalvi Róza és Szendrey Júlia közti ellentét ezek után érthető. Ez eredményezhette, hogy Jókai Petőfiéktől épp Laborfalvi Rózához költözik egy házba. A színésznő ugyanis így sokkal biztonságosabb helyzetben tudhatta Jókait, mint Szendrey Júlia közvetlen közelében. Színi Gyula azt a lehetőséget veti fel, hogy azért neheztelt meg Jókai Szendrey Júliára, mert meg akarta házasítani. Igaz, csak regényírói technikai fogásként alkalmazza Színi ezt a lehetőséget s tüstént könnyedén el is ejti. Petőfinéről írja, hogy minden „áron meg akarja házasítani Jókait és fölsorolja valamennyi szatmári barátnőjét, akiket csak feleségül ajánlhat, de talán csupán azért, hogy Jókaitól ezt a bókot csikarja ki : — Nem, Szatmárba nem megyek, onnan Petőfi már elhozta a legszebbet, a legjobbat!"264 256 Feszty Árpádné : Akik elmentek. Bp. 1923. 5—24. I. — Feszty Árpádné : A tegnap. 43—59. 1. 257 Tábori Kornél : i. m. 99. 1. 258 Feszty Árpádné : Akik elmentek. 14. 1. 259 Uo. 5. 1., Feszty Árpádné : A tegnap. 3. 1. 260 Tolnai Lajos : Jókai Mór levele. Ország-Világ. 1894. jan. 7. 2. sz. 23. 1. 261 Feszty Árpádné : A tegnap. 47. 1. 262 Uo. 48. 1. 263 Jókai Mór önmagáról. 101—102. 1.64 Színi Gyula : i. m. 240. 1.