Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1957. 45. évfolyam
Tanulmányok - Szekeres László: Jókai és Petőfi szakítása 413–452. p.
a paraszti sorban felnőtt s emiatt parasztszármazásúnak vélt Petőfinek : „Kíméletlen, de nem tehet róla, mert ő úgy született." Téves tárgyi alapon nyugvó lélektani indokot keres állítása alátámasztására : „Jókai és Petőfi csak képzelte, hogy szeretik egymást. Kossuth és Petőfi lenézte és gyűlölte egymást. Petőfi nem nézte le Jókait, de önmagánál nagyon sokkal kisebb tehetségnek tartotta, s Jókai, aki ezt jól tudta, a maga nagy szerénységében is fájdalmasan érezte ezt a kicsinylést. Az Életképeknél társszerkesztő volt ugyan Petőfi, de csak névleg , a valóságban Jókai volt a szerkesztő, s tőle függött a honorárium, a Petőfiék családi létének alapja. Ezt viszont Petőfi fájlalta nagyon, de méginkább Petőfiné. Megvolt tehát a konfliktus magva s megvolt a kifejlődéshez szükséges atmoszféra is : úgy Jókai, mint Petőfi végtelenül elkeseredett amiatt, hogy ők, akik hitük szerint elsősorban csinálták a forradalmat, semmi szerephez nem jutottak, s ugyanekkor, miként ez a forradalmaknál történni szokott, kalandorok és tehetségtelen emberek szép számban jutottak hatalomhoz és jövedelemhez, sőt hírnévre is tettek szert egészen hitvány emberek. A legnagyobb mértékben irritált s szinte a mizantrópiáig gyanakvó volt már mind a kettő, most már egymással szemben is". Ennek ellenére Szabó véleménye szerint ez a „konfliktus kitört volna akkor is, ha Petőfi soha nem avatkozott volna is bele Jókai házassági ügyébe". Szabó László megfeledkezik arról, hogy Petőfi elsre megszabva, az Életképek megjelenési példányszámától függetlenül kapta a társszerkesztői fizetést.10 A konfliktus magvát nem „anyagi érdekeltségek képezték" s kifejlődéséhez sem a Szabó László merész pszichológiai hipotézisében kifejtett tényezők járultak hozzá. Az ellentét nem Petőfi és Jókai között, hanem sokkal inkább Jókai és Petőfiné, Laborfalvi Róza és Petőfi, illetve Laborfalvi Róza és Petőfiné között állt fenn.11 Mikszáth Kálmán megítélése alapján Petőfi, Jókai anyjának írt levelében „durván és kegyetlenül" támadja barátját s „a becsmérlő kifejezések egész raktárát zúdítja" rá.12 A Szabó László által említett sértést (kíméletlenségéről „nem tehet, ő úgy született")13 „gerinces nyilatkozatnak" tartja s egyaránt kiáll Jókai és Laborfalvi Róza mellett, kinek „az volt az összes bűne, hogy 31 éves volt". Véleménye szerint „Petőfi álláspontját lehetetlen indokoltnak tartani. A barátságnak is vannak határai. Hogy éppen egy költő ne akarja elismerni a szerelem hatalmát, az legalábbis különös. Egy Petőfi sohasem ítélhet meg úgy efajta dolgokat, mint egy filiszter, vagy gouvernante. Jókai végre is szerelmes volt Laborfalvi Rózába és Laborfalvi Róza végre is nagy művésznő volt. A szellem birodalmában egyenrangúak. Hogy öregebb volt, az igaz, de ha Jókait mégis lángra lobbantotta. Hogy félrelépett, az is igaz, de ha Jókai ezt megbocsátotta, mi köze hozzá Petőfinek?"14 Zsigmond Ferenc kizárólag a költőt hibáztatja a szakítás miatt : „Petőfi összeférhetetlen természete, mely a legellentétesebb hangulatok végletei közt hányódott, talán csak Jókaival szemben tudott évekig tartó barátsággá szelídülni, ami különben legnagyobb részt Jókai érdeme. Jókai egyéniségében a legtisztább arany puha fémje kínálkozott idomítható, engedelmes anyagként Petőfi lelkének tüzes kohója számára. Egy tekintetben csakugyan Petőfi lett véglegesen a Jókai lélekidomárja , a költészet közéleti vonatkozásainak és politikai fontosságának szentté emelésében."16 Ezen az alapon természetesen az elhidegülés folyamatának lélektani megfigyelése is téves : „A március 15-iki nagy nap estéje óta Jókaival szemben megszűnt Petőfi egyéniségének addigi — mondhatni — hipnotizáló hatalma, vagy legalább is 10 Arany János levele Petőfi Sándorhoz. 1848. nov. 19. OSZK. — Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. Bp. 1888. 163. 1. 11 Beöthy Zsolt : Jókai emlékezete. Bp. é. n. 16—18. 1. — Feszty Árpádné : A tegnap. Bp. V4. 48., 54. 1. 12 Mikszáth Kálmán : i. m. 181., 183. 1. 13 Életképek 1848. szept. 17. 379. 1. — Endrődy Sándor : Petőfi napjai a magyar irodalomban. 1842—1849. Bp. 1911. 505 1. 14 Mikszáth Kálmán i. m. 183—185. 1. 16 Zsigmond Ferenc : Jókai Mór élete és művei. Bp. 1924. 20. 1. 415*