Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1958. 46. évfolyam
Műelemzés - Lengyel Dénes: Móra Ferenc: A világ így megyen. Vál., jegyz.: Vajda László 501–502. p.
vasára 4-et, fejére 7-et írt az osztogató Úristen, fordítva, a vasánál fogta meg, ahelyett, hogy az eredeti isteni rendelés szerint reggel héttől délután négyig forgathatta volna szerszámát. Nem véletlen, hogy a magyar kisiparosság szájhagyományaiból, e sajátos magyar „munkásfolklórból" (mely épp olyan átmenet a nagyüzemi folklór felé, mint a Katona Imre kutatta kubikusköltészet) éppen Kálmány Lajos kiadott és kiadatlan gyűjteményei őrizték meg a legtöbbet. Származása és folklór-fölfogása egyaránt rávezették Kálmányt az e fajta epikus hagyományok fel MÓRA FERENC: A VILÁG ÍGY MEGYEN Válogatott írások. Szépirodalmi Könyvkiadó, Vajda László Örömmel üdvözöljük ezt az új kötetet, amely Móra Ferenc elbeszéléseinek és karcolatainak gazdag gyűjteményét nyújtja az olvasónak. Vajda László hasznos munkát végzett, bátran és sokrétűen válogatta össze könyvének anyagát. Ebben a kötetben megtalálja az olvasó Móra gyermekkorának költői ábrázolását, megismerkedik a kezdő tanár és a szegedi újságíró élményeivel. Joggal hiányoltuk eddig a tudós és a természetbarát Móra elbeszéléseit, most ezek is megjelennek, és örömmel látjuk, hogy semmit sem vesztettek üdeségükből. Vajda elmélyíti az olvasó ismereteit, amikor bőven válogat a társadalombíráló írásokból. Nem feledkezik meg a riportokról sem, s válogatása valóban teljes képet nyújt Móra elbeszélő művészetéről. Joggal vethetné fel valaki egy sereg elbeszélés hiányát, hiszen még sok kincs rejtőzik Móra köteteiben. De adjunk szabad kezet a válogatónak, mert ő csak saját ízlését követheti. Minthogy a szerzőnek gazdag és sokrétű elbeszélő művészetét megismerteti kötetével, célját elérte művének kiadásával. Vessünk fel mégis néhány kérdést, amelyeknek megoldásával a további válogatásokat még könnyíthetjük. Egy-egy kötet anyagának összeválogatásához sokféle szempontot kell figyelembe venni. Mint a fenti esetben is történt, meg kell mutatni az író művészetének legfőbb jellemzőit, és mindig a legszebb darabokat kell kiválasztani. De ezzel csak a nyersanyagot állítottuk össze. Ennek helyes szerkesztése csak megfelelő elv alapján sikerülhet. Ilyen elvnek tekinthetjük az író fejlődését. Ha ezt tartjuk legfőbbnek, akkor időrendben kell összeválogatnunk a szemelvényeket, a megjelenési sorrendet tartva szem előtt. Ezzel jegyzésére, s ezért külön hálára kötelezte a mai kutatókat. Ortutay Gyula az első kötet bevezetőjében célzást tett rá, hogy e gyűjteményt egy harmadik kötet követi majd, amely a munkásosztály költői, elbeszélő emlékeit fogja össze. Az azóta eltelt években sok vita volt a munkásfolklór kérdéseiről, egyáltalán létéről, de e vita is mindaddig terméketlen marad, míg vitaalapul le nem teszik a mellette érvelők az első gyűjteményes kötetet. A sok ígéret nagy várakozást támasztott bennünk! A Magyar parasztmesék e kötetét is Győry Miklós rajzai díszítik. Péter László Bp. 1956. Válogatta és jegyzetekkel ellátta , szemben helyes lehet a tematikus szerkesztés is. Ilyenkor az egy témakörbe tartozó darabokat állítjuk egymás mellé. Elképzelhető olyan válogatás is, amely különösen kidomborítja egyik vagy másik sajátságát az írónak, vagy éppen az eddig ismeretlen értékeit emeli ki. Ez a sokféleség meggondolkoztatja a szerkesztőt, vajon Móra Ferenc elbeszéléseinek válogatásakor milyen szempont lenne helyes? Móra művészetét kell közelebbről megvizsgálnunk, ha erre a kérdésre felelni akarunk. A regényíró fejlődését jól megfigyelhetjük a Négy apának egy lánya ( A festő halála) c. regénytől az Aranykoporsóig. Az első könyvben még epizódok uralkodnak, s a szerző nem tud epikus módon elbeszélni, művének egy része nem egyéb, mint a regény keletkezésének kedves előadása. Majd egyre jobban szerkesztett regényeket ír, fejlődését az irodalomtörténet már megállapította. De elbeszélései mintha Athéné módjára teljes fegyverzetben ugrottak volna ki teremtő agyából, nem mutatnak fejlődést. Mindegyikre jellemző az az előadásmód, amely Mórát oly kedvessé teszi : a derű és a keserűség sajátos ötvözete, a tréfás célzások, a szubjektivitás és a sokoldalúság. Ezért ha elbeszéléseket válogatunk Móra műveiből — véleményem szerint — tematikus rendet kell alapul vennünk. De elképzelhető másféle szerkesztés is. A válogató az egyes elbeszélések megjelenésének időrendjét is követheti. Ez Móra műveinél nehéz kérdés, mert ilyen időrendi összeállítással még nem rendelkezünk, legfeljebb a saját válogatásában megjelent kötetekre támaszkodhatunk. Ha azonban elfogadjuk azt, hogy a fejlődés szempontja itt nem jelentős, akkor a tematikus összeállítás mellett döntünk.