Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1976. 8/58. évfolyam
Műelemzés - Julow Viktor: Vargha Balázs: Csokonai Vitéz Mihály 449–453. p.
450 Szemle ban gyürkőzik Vargha Balázs a maga nehéz feladatával, mind pedig alapvető módszerére. Több évtizedes Csokonai-kutatásaival, a költőről írt kismonográfiájával és a nélkülözhetetlen Csokonai-emlékekkel a háta mögött tágasságban és mélységben egyaránt ritka ismeretanyag birtokában mozog tárgykörében. Külön kiemelendő a Csokonaiitinerariumban való biztos jártassága. Vitéz Petőfivel együtt az országban legtöbbet utazó-talpaló költőnk volt. Vándorlásainak pontos regisztrálása nélkül (amelyet nem kis részben Vargha Balázsnak kellett igen fáradságosan elvégeznie a legkülönfélébb források alapján), az életrajz, sőt az életmű sem lehet igazán világos és áttekinthető. Mindez eddig nem látott összefüggések, s különösen a biográfia és a költői jellem rejtett, intim vonásainak felismerésére teszi képessé a szerzőt. Alapvetően nem az ismeretlen dokumentumok felkutatása útján gazdagítja az élet- és személyiségrajzot. Ilyenfajta munkáját a Csokonai-emlékek összeállításával lényegében elvégezte, a már ismert dokumentumokat veszi hát inkább górcső alá. Olyan rendszeres intenzitással tud elmélyedni dokumentumokban s így szövegek „mögé" nézni, hogy abból sok-sok új, kisebb-nagyobb részlet világosodik meg. Ilyen módon nem lehet ugyan — s nem is cél itt — látványosan átírni az életrajzot, annál inkább lehet árnyalni, finomítani, így rajzolódik ki minden eddiginél sokrétűbben, meggyőzőbben különösen a Csokonai-per, a kicsapatás, a Lilla-szerelem s a Lilla kezéért, egyúttal a társadalomban való megkapaszkodásért folytatott vergődő, hol görcsös, hol naivul taktikázó küzdelem, a csurgói tanárkodás vagy a költő-élet alkonyán a művei kiadatásáért vívott keserves harc története. A magyar jakobinusokkal való kapcsolatainak puhatolását is ezek mellé állítjuk. A biográfiai-filológiai „close reading" itt különösen finoman működik: a kicsapatás előtti kollégiumi búcsúbeszédből kiemelt (más szituációban egyszerűen retorikus fordulatnak értelmezhető) szóképből : a nyelv a békákat vagy nyakakat elvágó éles szablya, valóban jogos arra következtetni: „ő nyilvánosan vállalja barátságát az elítéltekkel, a párhuzamot a nagy pör és az övé közt." (118. 1.) Itt azonban, úgy érzem, teret érdemelt volna a költő volt tanárjának, a köztársasági mozgalomban bizonyosan részt vett Fodor Gerzsonnak a szerepe. Az pedig erőltetettnek tetszik, hogy Kazinczy — aki maga is inkább csak belesodródott a mozgalomba — tudatosan be akarta volna őt szervezni (88. 1). Az élet- és személyiségrajz felépítésében logika és fantázia szoros egységben segíti Vargha Balázst, s könyvének sodrása, érdekessége főleg a kutató kíváncsiság, a nyomozó izgalom hiteles átadásának köszönhető. Szerencsésen valósul meg ezzel a tudományos igény és a népszerűsítő szándék egysége. Szép számmal hozhatnék erre olyan bizonyítékot, mint azt, ahol a csurgói gimnáziumban eljátszatott Cultura c. komédia Szászlakija mögött felfedi az élő modellt, az