Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1979. 11/61. évfolyam
Műelemzés - Tóth András: Justh Zsigmond naplója és levelei. [Kozocsa Sándor.] 673–678. p.
Szemle 675 Szükségesnek tűnik azonban, hogy mind a naplókkal, mind a levelekkel kapcsolatban további tárgyi-filológiai megjegyzéseket tegyünk — a naplók esetében nem tévesztve szem elől a Halász-féle korábbi kiadást. Kétségtelen pozitívuma a Kozocsa-féle publikációnak, hogy a szövegekben található idegen kifejezéseket nagyobb mértékben fordíttatta le, mint azt tette Halász Gábor. (Ezt a mai szélesebb körű olvasói érdeklődés is indokolja.) Komoly hiányosság viszont, hogy a naplókhoz már készen kapott, a személyekre és művekre vonatkozó jegyzetanyagot figyelmen kívül hagyta, nem közölte. Ez csökkenti a szöveg megértésének, értékelésének lehetőségét. De elmaradtak azok a rendkívül értékes kiadói megjegyzések is (melyek helyett újakat, bővebbeket is lehetett volna írni!) a szerző családtörténeti és életrajzi adatairól, párizsi és itthoni életviteléről s a kézirat történetéről. Ez utóbbi pedig szövegkritikai alapfeltétel lett volna. Ami az archeográfiai szempontokat illeti: Kozocsa Sándor minden magyarázat nélkül, véleményünk szerint indokolatlanul változtatta meg az eredeti szöveg névírását s vette át a mai előírásokat, mint pl. Antocolski-Antokolszkij, Tolstoi-Tolsztoj, Wereschagin-Verescsagin, phrygiai-frígiai. Jelentéktelen, de ide kívánkozik: a többször előforduló és fel nem oldott „v.i.n." jelentése „villásreggeli után". A naplókkal kapcsolatban csupán két, a fordítást illető megjegyzés: 1. „ça dépend de l'homme parbleu" (89.) helyesen: „Embere válogatja, a terintettét!" 2. „Secum solus" (413.) nem „mindig egyedül", hanem „önmagával egyedül", azaz „teljesen egyedül". (Halász Gábor egyik szöveget sem fordította!) A naplók után Kozocsa kötetében egy Vallomás c. irodalomértékelő feljegyzés következik, mely érdekesen mutatja, kiket értékelt Justh kora magyar irodalmában. Sajnos - s ez ismét filológiai igény! - semmi utalás a keletkezés korára, körülményeire és a szöveg lelőhelyére. A Levelek 1885-1894 c. rész számos kritikai, részben tárgyi, részben fordítás-nyelvi megjegyzést tesz szükségessé. I. Elsősorban néhány technikai-forráskritikai kérdés: 1. teljesen hiányoznak (mint - sajnálatos módon - legtöbb irodalomtörténeti forráskiadványunknál) a lelőhelyre és a jelzetekre vonatkozó adatok. Egyetlen kivétel (miért?) a 8. levél. (Ez a hiányosság a recenzenst is felmentette a rossz olvasatokkal kapcsolatos vélelmek tárgyi alátámasztása alól!) Olvasó és bíráló így kénytelen „hinni" a közreadónak - ezen a téren pedig kevés múlik a hiten. 2. A levelek jegyzetapparátusának módszere eltér a naplóktól. Itt megvan az ott hiányzó tárgyi-személyi apparátus; az idegen kifejezések fordítása viszont itt nem a lapok alján, hanem a jegyzetekkel vegyesen, a szöveg után található. „Szerkesztettebb" megoldás lett volna egységes módszer alkalmazása. 3.