Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1981. 13/63. évfolyam

Műelemzés - Csókás László: Lengyel Balázs: Közelképek 856–859. p.

LENGYEL BALÁZS: KÖZELKÉPEK A Közelképek Lengyel Balázs negyedik tanulmánykötete. Az első, A mai magyar líra 1948-ban jelent meg, a második, a Hagyomány és kísérlet huszonnégy évvel később, 1972-ben. Ezután a Verseskönyvről verseskönyvre csak öt évet váratott magára, a legújabb pedig mindössze kettőt. Az időhosszak rövidülé­s azonban nem Lengyel Balázs munka­tempójának felgyorsulása idézte elő. Az első két kötet közti negyed­századért, amint ez a szerző utalásaiból kiderül, a történelem felelős. Ezt a hosszú hiányt kívánja pótolni a Közelképek, melynek írásai az iro­dalomtörténet több korszakát ívelik át: a legkorábbi 1946-ból való, a legfrissebb 1978-ból. A kötet pályaösszegzés. Az összegzési szándék miatt az Esszék, elemzések c. első fejezet - amint címe is sejteti - nemcsak a legterjedelmesebb az öt közül, hanem tematikailag a legkevésbé összefogott. A világirodalmi tanulmányokból kettő az angol regény jelentős alakjait (Lawrence; Powys) elemzi, ismét kettő a francia líra klasszikusairól (Rimbaud; Apollinaire) szól, egy pedig Katajev művét tárgyalja. A fejezet többi darabja magyar szerzők­ről, művekről ad értékelést. Ezekben az önéletíró Kemény Jánosról, Kassákról, Füst Milánról, a műfordító Áprily Lajosról, Szabó Lőrinc és Babits kapcsolatáról, Dsida Jenő lírájáról, Illyésről, Pap Károlyról, Gellériről és az újabb József Attila-kiadások problémáiról olvashatunk. A kötet további fejezetcímei már pontosabban jelölik tárgyukat. A Portrék a Nyugat harmadik nemzedékéről két tanulmányt szentel Weöres Sándor költészetének, egyet-egyet Zelk Zoltán, Vas István, Jékely Zoltán, Rónay György, Kálnoky László, Takáts Gyula és Hajnal Anna lírai arcképének. A Portrék az Újhold költőiről pedig Pilinszky, Rákos Sándor, Rába György, a lírikus Szabó Magda alakját vázolja fel és részletes elemzést nyújt Nemes Nagy Ágnes között c. költeményéről. A Kritikusok c. fejezet foglalkozik Bajza József kritikusi és költői szerepével, szól Komlós Aladár Nyugathoz fűződő viszonyáról, Rónay György mindig megújulni kész irodalmi ízléséről és Somlyó György esszéiről. Az ifjúsági irodalomról két első tanulmánya elvi, szemléleti kérdé­seket tárgyal, a harmadik az Egri csillagok történelmi alapját kutatja, a többi pedig Oscar Wade, Mészöly Miklós, Végh György és Mándy Iván mese-, illetve gyerekregény-írói művészetéről ad képet. Az utolsó fejezet, az Évfordulók, emlékezések - az elsőhöz hason­lóan - egymástól meglehetősen távoli témákat gyűjt egybe. Az egyetlen közös mozzanat ezekben az írásokban az, hogy valamilyen évfordulóra

Next