Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1981. 13/63. évfolyam
A Társaság munkájából - Wéber Antal: Kazinczy és Csokonai 747–753. p.
a tarsasag типка/аоо1 14 I kazinczy és csokonai Ismeretes Kazinczy és Csokonai kezdeti jó viszonya, Kazinczy Csokonai iránti, a fenntartásokat beleszámítva is érvényesülő nagyrabecsülése, amellyel végül is a költőt Árkádia lakói közé sorolja. Viszonyukra jellemző az a levele, amelyet 1803 augusztusában anyjához intéz, aki valami haszontalan ember nála heverő leveléről értesíti. Kazinczy reagálása: „Csokonainak vannak igen szép oldalai, mellyért őtet nem én, de a legnagyobbak is distingválják. Én ő vele szoros kötelékben nem vagyok. De nekem nem válik gyalázatomra az ő barátsága stb." (KazLev. III. 83.). E szavak jól jellemzik azt a távolságtartó személyes kapcsolatot, mely közöttük fennállt. Erre az alapjában véve udvariasnak nevezhető jó viszonyra mutatnak azok a sorok is, amelyek Kazinczynak egyik Szentgyörgyi Józsefhez írott levelében találhatók: „Csokonay urnak mondjad, hogy Bácsmegyeire irt versecskéje a Lulában igen édes érzésekre fakasztott s szidtam a Censort, hogy belőle nevemet kitörlötte" (KazLev. III. 234.). Ugyancsak ismert a nyelvújítási csatározások, s a debreceni ortológusok tevékenysége nyomán kiéleződő ízlésbeli ellentét, s annak Csokonai megítélésére kiható következménye. Kazinczy ízléséhez közelebb állt Dayka költészete, helyesebben az a típusú költészet, amelyet Dayka képviselt, s a művei kiadása körüli szorgoskodása is hozzájárult Csokonai életművének időleges feledésbe merüléséhez abban a vonatkozásban, hogy az elismert irodalmi vezér egyértelműen Dayka költészetét tekintette példaadónak. Hozzá kell tennünk: Csokonai halálakor Kazinczynak szándékában állt a költő verseinek kiadása. Fried István feltételezése szerint (Csokonai, der osteuropäische Dichter. Studia Slavica. XXI. 1975) valószínűleg Rumy Károly tette közzé az Allgemeine Literaturzeitungban a Csokonai haláláról tudósító közleményt, amelyben a következő sorokat olvashatjuk: „Der vortreffliche Literator, Herr Fr. v. Kazintzi hat öffentlich versprochen, den schätzbaren Nachlass dieses ungr. Anakreons, von dem bisher nur Gelegenheitsgedichte im Drucke bekannt waren, aus Licht zu fördern." Természetesen nemcsak ily kerülő úton bizonyítható Kazinczy kiadási szándéka, többször nyilatkozik szándékáról levelezésében is. Például a Szentgyörgyi Józsefhez intézett 1805. február 5-én kelt levelében: „Kérlek szólnj az anyjával írásai iránt; azokban sokat kell rendbe szedni, kihagyni, és ugy változtatni, ahogy idegen munkában változtatni szabad. Az illy munkát pedig az az ember viheti csak jól végbe, aki az írót ismerte, és érzéseiben vele harmonizált. Erre szeretném Társnak Fazekas Mihály urat. Ha Dombinak a kezébe esne a 12 Irodalomtörténet 1981/3