Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1983. 15/65. évfolyam
Műelemzés - Acél Zsuzsanna: Jókai-kódex XIV–XV. Század. Bev., jegyz.: P. Balázs János 821–825. p.
Szemle 821 minden sort eltakart. A költemény olvashatóvá tételére a Belügyminisztérium Bűnügyi Technikai Intézete vállalkozott, és megkísérelte szétválasztani a szöveg és az áthúzás kétfajta vonalrendszerét. Az első eredmények nem a várt igazi, hanem további részeredményeket hoztak, nevezetesen, hogy azonos tintával írta és húzta át a vers sorait a költő, s a megírás és eltakarás között nem hosszú idő telt el. Az elfedett sorok végül úgy váltak láthatóvá, hogy sikerült megfelelő színösszetételű és sűrűségű retusfestékkel borítani az áthúzó vonalakat, s egy nagyfokú kontrasztosság elérése után fototechnikai módszerekkel papírra másolni a felismerhetőségig kezelt eredeti sorokat. Ennek részleteiről számolnak be írásszakértői vélemény címen Kárászi Attila és Polgárfi István, a szakma kitűnő ismerői. Sok lelemény van a könyv megszerkesztettségében, a gondolatkörök feltárásában, de a képi anyag beválogatásában és a sorozat egyéni jellegét erősítő mellékletek csatolásában is. Fontos dolog, hogy színesben is napvilágot lát a Kölcsey-arc és rajzban is megjelenik az az együttes, amelyből indult és ahol önkínzó gondolataiba merülve naggyá tudott válni. A kötet egészének gondozásában ügyes és ténylegesen is szép munkát végzett Kerényi Ferenc. (Magyar Helikon 1981.) CSORBA SÁNDOR JÓKAI-KÓDEX XIV-XV. SZÁZAD* A Codices Hungarici sorozat VIII. köteteként megjelent Jókai-kódex egy, Assisi Szent Ferenc életét és csodáit leíró, több forrásból kompilált latin szöveg fordítását tartalmazza. Jelenlegi tudásunk szerint a kódex 1440 körül létrejött manuscriptum, egy korábbi, 1370 után keletkezett magyar kézirat másolata. Ez a feltételezett korábbi kézirat a mai napig nem került elő. Kódexünk latin forrásainak megállapítása foglalkoztatta a könyv felfedezőjét, Ehrenfeld Adolfot, első ismertetőjét, Toldy Ferencet, valamint Szarvas Gábor és Volf György nyelvészeket is. A legtöbb eredményt azonban Katona Lajos érte el Paul Sabatiernek a századfordulón, Párizsban kiadott két kötete segítségével. Az ő kutatásait folytatta, egészítette ki P. Balázs János. Katona nyomán eljutott az ún. Budapesti *A nyelvemlék betűhű olvasata és latin megfelelője. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátva közzéteszi P. Balázs János