Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1991. 22/72. évfolyam
Figyelő - Poszler György: Töprengés Király István emlékére 250–252. p.
Emlékezés 251 Kollégiumból, a magyar École Normale Supérieure-ből. Egyetemeken tanít: Pesten, Szegeden, megint Pesten. Fiatalon professzor, korán akadémikus. Közben folyóiratokat szerkeszt. Nem akármilyeneket, nem könnyű időkben. Mesterséges forradalomban a hovatovább egyetlent, a Csillagot. Kvázi-konszolidációban a hovatovább nem egyetlent, a Kortársat. Tudományosan alkot. Korábban nagy megszakítással, később felpörgő lendülettel. Fiatalon karcsú monográfiát Mikszáthról. Férfikorban vastag félmonográfiákat Adyról. Végül monográfiaértékű tanulmányokat Kosztolányiról. És szenvedélyesen vitázó, ideologikus esszéket. A szabadságharcos hagyományokról és a mindennapok forradalmiságáról. A monográfiák szinte mindig elismerést hoztak, majdnem kanonizálást. Kossuth-díjat, Államidíjat, akadémiai tagságot. Az esszék igen gyakran vitát hoztak, majdnem botrányt. Ellenvéleményt, paródiát, visszavágást. Furcsa ritmus az életművében. A Mikszáth-könyv vállalt feladat. Fel kell tárni a realista magyar hagyományt. Az Ady-könyvek forró vallomások. Ki kell mondani a legszemélyesebb szellemi szenvedélyt. A Kosztolányi-könyv tudatos befogadás. Szélesebbre kell nyitni az eleven irodalmi horizontot. Az ideologikus esszék apologetikus vitairatok. Körül kell sáncolni az érintetlen forradalmi tradíciót. Karcolt, gyakran vágott, ha megszólalt. Karcolták, gyakran vágták, ha válaszoltak. Tudós és tanár, politikus és művelődéspolitikus. Kétszer két tevékenység. Az első és második kettősön belül mindig harmónia. Az első és második kettős között nem mindig. Tanárként politizál is, politikusként tanít is. Ám problematikusabb a tudós és művelődéspolitikus. Pályája magaslati pontjain összeforr a kettő, nem magaslati pontjain csak keveredik. Ady könyveiben — igazi magaslati pontok! — tudományosan alapoz politikai gondolatmeneteket. Először a forradalmiság fenomenológiáját. Ady a magányos, érzelmi és két meggyőződésű forradalmár. Másodszor a humanizmus genealógiáját. Ady természeti-, történelmi-, antropológiai optimizmusa. Ideologikus esszéiben — nem igazi magaslati pontok? — politikához keres tudományos gondolatmeneteket. Először a szocialista hazafiság előtörténetét. Szabadságharcos hazaszeretet, keleti-magyar, kuruc hagyomány. Másodszor a szürke hétköznap színes forradalmiságát. Közelre néző, megértő, morális-nyugtalan emberség. Ahol tudomány alapoz politikát — az összefüggések természetes rendje! — megkerülhetetlen mű születik, magasra röppen a gondolat, eleven pátosza van. Ahol politika alapoz tudományt — az összefüggések nem természetes rendje! — időhöz kötött mű születik, megtorpan röptében a gondolat, fáradt pátosza van. Életen át védi igazát. A valódit és véltet is. Tiszteletet parancsoló következetességgel, elismerést kiváltó érveléssel. Ritka szakmai szinten. Ugyanazt első, vitákat keltő cikkeiben, utolsó, majdnem posztu-