Tamás Attila szerk.: Irodalomtörténet, 1999. 30/80. évfolyam
Tanulmányok - Bécsy Tamás: Kire süt a nap? Zilahy Lajos: Süt a nap 48–60. p.
BÉCSY TAMÁS Amikor Sámson és édesanyja bevonul az avatási ünnepségre a templomba, Sárika meglátja őket, otthagyja a forgalmistát és utánuk megy. A 2. felvonásban a Tanító rendezésében Sárika, Kopácsi, a Postamesterné lánya és a zenész cigányok a Falu rosszát próbálják. Sárika parasztruhába öltözött, s a próba végeztével, a II. felvonás végén így látja meg őt Sámson Mihály, és azonnal belészeret. Parasztlánynak nézi, s hívja, „Estére... legyél a falu alatt... az öreg nyárfánál... Beszélni akarok veled." Azt is mondja, „Nem bánom, akárki vagy... Nem bánom, ha nincs semmid... csak ez a rajtad való"; és „(karjaiba kapja és csókolgatja. Nem engedi el)". A III. felvonásban Sámson bevallja édesanyjának, hogy nősülni akar; a lányról csak annyit tud, Sárika a neve. Anyja világosítja fel, hogy ő a papkisasszony. Sámson kirobban: „Eladom ezt a házat... azonnal!... Egy percig se maradok tovább itt a faluba." A szöveg nem tematizálja egyértelműen - vagyis nincs rá dialógus -, miszerint noha megszerette a lányt, mégsem veheti el, mert ő paraszt, Sárika meg úri kisasszony. Késleltető témarész után Sárika visszahozza a Sámsontól tegnap kapott kalárist, majd újabb késleltető témaegység után Sámson a házba hívja Sárika apját, majd a papa lányát. Az udvaron a Tanító és Sárika nagyanyja, Fehérné marad. Az idős asszony megkérdi a Tanítótól: „Ha a maga lánya vana... hozzáadná?" A válasz: „...Az idők ekéje fölszántott bennünket ...Akik fölül vótunk, alul kerülünk. [...] Most keveredünk... Nagyokat hasít belénk az eke... nem baj! így jó, ha keveredünk." Sárika kijön a házból, s így tematizálódik, mi történt bent: „Na, mit akarsz mondani, kislányom? SÁRIKA:a Mihály vállára támasztja a fejét. Lehunyja a szemét, arcát és keze fejét valami szép mozdulattal egy láthatatlan fényforrás felé emeli és fürdeti benne. Forró kábulatban mondja.) Süt a nap..." * Az új irodalomértelmezések (például a dekonstrukció) úgy tartják, hogy egyegy szöveg különböző elemei között nincsen hierarchia. Egyik alak sem, egyik témarész sem fontosabb, értékesebb, meghatározóbb a többinél. Azért van ez így, mert maga a befogadó hozza létre a mű jelentéseit abban a dialogikus viszonyban, amelyet a művel folytat. A különböző befogadóknak más és más kérdései vannak, amelyekre más és más témarészek emelkednek ki mint válaszok. Az előzőekben a szövegnek csak azokat a részeit emeltem ki, amelyek Sárika és Sámson Mihály kapcsolatát tematizálták. A három felvonásnyi szövegnek ez a témaegység csak kis része. A szöveg által megteremtett tér-időben azonban csak ezekben az egységekben van viszonyváltozás: Sárika és Mihály egymásra találása, ami happy enddel végződik. Látható, hogy ez egy elinduló pontból (Sárika meglátja a templomba bemenő Sámson Mihályt) a II. felvonás végén egy közöttük lévő dialógusváltásban, majd a III. felvonás 50