Iskolakultúra, 1992/1 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1. szám - TANÁRI MESTERSÉG - Vargha Balázs: Csokonai a nevelő

SZEMLE 68 Csokonai, a nevelő Aki kétszáz ével ezelőtt diáknak iratkozott be a debreceni Református Kollégium­ba, az pályájának egy szakaszán nagy valószínűséggel tanítóként is működött. A mai középiskolának megfelelő osztályok elvégzése után legtöbben falura mentek tanító­nak,­­ rektornak - s így gyűjtötték össze további tanulásuk költségeit. A tehetsége­sebb diákokat nem küldték ki ilyen szolgálatra, megmálasztották a Kollégiumban mint tisztviselőt vagy osztálytanítót. A legjobbakból néhányat külföldi egyetemekre küldtek. Számon tartották a Kollégiumban a tehetséges diákokat, de szemmel is tartották őket, nehogy túl sokat habzsoljanak "az istenek eledeléből", a szabad gondolkozásból. A XVIII. század utolsó évtizedében Csokonai Mihály volt itt a leginkább számontar­­tott, szemmel tartott tehetség. Már tizenhárom éves korában mindent elsajátított, amit a Kollégium, sőt amit egész Debrecen nyújtott neki. Verseket írt magyarul és latinul, ismerte a természetrajzot, különösen a botanikát, tudta a hazai és világtörténelmet, a teológiát, a latin és a magyar nyelvtant. Mindezeket a stúdiumokat húsz éves korában már tanította is, mint a poétai osztály köztanítója. A tizenhat éves diákokat nevezték poétai osztályosoknak, röviden poétáknak. Ez azonban nem jelentette azt, hogy egész éven át csak a versekkel törődtek. Deklinista, szintakszista, rétor, poéta, stb. - ezek csupán hagyományos címszavai voltak az egyes osztályok tananyagának, amelyeket több mint ezer éven át neveztek így a keresztény európai iskolákban. Csokonai 1794. január 11-én vette a poétai osztály tanítását. Saját kezű följegyzé­seiből tudjuk, hogy ugyanebben az évben szeptember 26-ig milyen ismereteket tanul­tak tőle diákjai. I. A Heidelbergi kátét elvégezték. II. Pomey mitológiai panteonjából az égi istenekről tanultak. III. Magyar és latin versekben majdnem minden nap gyakorolták magukat. IV. Prozódiát Molnár Gergely nyomán emlékezetükbe vésték. V. Végighaladtak az ókori földrajzon. VI. El tudnak mondani néhány kiválasztott költeményt hazai költőktől, nemkülönben Ovidius és Terentius műveiből. VII. A számtant, szépírást, éneket gyakorolták. Nem volt ez a témajegyzék hivatalos tanterv, csupán a praeceptornak, Csokonainak feljegyzése annak igazolására, hogy diákjai az elmúlt hónapokban szorgalmasan dol­goztak. Fölötteseinek már támadtak némi gyanúi, hogy a poéták tanítója nem elég szi­gorú. Már fokozódik a pedagógiai feszültség. A kétszáz évvel ezelőtti magyar iskolákról gyakran olvashatjuk, mégpedig rosszalló­lag, hogy az oktatás nyelve a latin volt, és a diákok még egymás között se beszélhet­tek magyarul. Ez téves értelmezés. Igaz ugyan, hogy a latin irodalomról latin nyelven társalkodtak, ahogy ma az angol, német, stb. órákon az idegen nyelvet gyakorolják. A III. pont úgy értendő, hogy föladott témákról magyar és latin nyelvű verseket írtak, s ezeket megbeszélték, megbírálták. A VI. pont viszont azt jelenti, hogy könyv nélkül mondták a megtanult verseket. Az osztályok munkáját ellenőrző professzor urak nem írták elő, hogy a praeceptor milyen pedagógiai módszereket alkalmazzon. Hat évvel azelőtt, hogy Csokonait meg­bízták a poétai osztály tanításával, ő maga tanulta itt a versírást Kovács József prae­ceptor osztályában. Kovács József lelkesen írt Csokonai iskolai szerepléséről: "A legelső verseiből mindjárt vettem észre azt a különös zsenit, melyet osztán egész esztendeig mind in­­kább­ inkább becsültem és mindeneknek dicsértem. Az ő versei mindenkor könnyen folyók és inkább természetiek, mint mesterségesek voltak. Az az igen különös termék

Next