Iskolakultúra, 1994/2 (4. évfolyam, 13-24. szám)
1994 / 17. szám - Dombrády Lóránd: A második világháború magyar hadigazdaságának vázlatos áttekintése
DOMBRÁDY LÓRÁND Többek között ez is egyik oka volt a közte és Werth Henrik gyalogsági tábornok, a honvéd vezérkar főnöke közötti feszült viszonynak, aki nem kívánta figyelembe venni a gazdasági megfontolásokat. Az erőfeszítések közepette nem lehetett figyelmen kívül hagyni a Németország részéről hirdetett, magyar tőkés körökben nyugtalanságot keltő nézeteket az új rendről, melyben a magyar iparnak a visszafejlesztés lett volna a sorsa. Nem titkolták, hogy a magyar mezőgazdasági termelés fokozása és az ipari termelés visszaszorítása az érdekük. Ennélfogva - mint ezt a katonai vezetés döbbenten tapasztalta - a várakozással ellentétben nem óhajtották támogatni a magyar hadiipart. A páncél- és gépjárművek, tüzérségi és egyéb fegyverzet, valamint repülőgépek gyártási jogának átadását ismételten megtagadták, s a számukra elavult hadianyagok licencének átadását is szinte elfogadhatatlan feltételekhez kötötték. Ez nagymértékben hátráltatta az egyes fegyverek gyártásának bevezetését. De nehézséget jelentett a Németországból rendelt alkatrészek, félgyártmányok, szerszámgépek beszerzése is, melyek az egyre inkább önellátásra kényszerülő, kapacitását növelő magyar hadiipar számára elengedhetetlen fontosságúak voltak. Szállításaik leállítását, illetve késietetését gyakran használták a politikai és gazdasági zsarolás eszközéül. A hadiipar működéséhez szükséges nyersanyagok beszerzése is 1940-től már nehézségekbe ütközött. A tengerentúli kereskedelem a spanyol és portugál kikötőkre korlátozódott. A nyersanyagok megdrágultak. A brit tengeri blokád is megtette hatását. Kikötőkben tartották vissza a magyar rendeltetésű árukat, biztosítékokat kérve, hogy azok nem kerülnek német kézre. Mivel a magyar kormány az ezzel kapcsolatos német igényeknek nem tudott ellenállni, gyakorlatilag lassan lezárult a beszerzés tengerentúli útja. Az anyaggazdálkodás növekvő gondjai a hadsereg elsősorban páncélos és repülőerői fejlesztését nehezen áthidalható nehézségek elé állították. A gyorsított program eredményeként az ipar, ha nem is a hadsereg megkívánta üzemben, de teljesítette az elé állított követelményeket. A hadiipar egészének részesedése az ország ipari termeléséből a következőképp alakult: 1939: 5,7% (ezen belül nagyipar 6,2%, kis- és középipar 4,4%) 1940: 9,1 % (ezen belül nagyipar 11,2% kis- és középipar 3,2%. Az iparágak közül a legszembetűnőbb a vas- és fémipar valamint a gépgyártás teljesítménye emelkedett ki, amely az 1939-es 19%-os ágazati részesedését 1940-ben a harc- és gépjárműgyártás fellendülése következtében 40,0%-ra növelte. Az iparág 1939-ben 145, míg 1940-ben 347,3, összesen 492,3 millió pengővel részesedett a két esztendő alatt teljesített, 787,0 millió pengőt kitevő honvédelmi megrendelésekből. A termelési eredmények mellett 1940 nyarától már a dekonjunktúra is jelentkezett. A júniusban 845.000 embert foglalkoztató ipar júliusban már 17.000 embert tett az utcára. A dekonjunktúra a keresetekben, így közvetve a fogyasztási cikkek gyártásában is megmutatkozott. A program felgyorsulása hamar meghaladta az 1 milliárdos keretet. Az eredetileg 1940 végéig felhasználni szándékolt 487,7 millió még felét sem fedezte a szükségessé vált kiadásoknak. A kormány a törvény általi felhatalmazással élve a MNB-től és más pénzintézetektől felvett hitelekből elégítette ki, az 1941 -től már szinte követhetetlenné váló hadikiadásokat. A beruházási hitelek mellett az egyre növekvő létszámú és hadbalépő hadsereg fenntartási, működési, mozgósítási költségeit, a mozgósításokat, az elhasználódott felszerelés pótlását, az állami költségvetésnek a honvédelmi tárca rendelkezésére bocsátott rendes és pótköltségvetési hiteleivel, valamint mozgatási hitelekkel fedezték. A kormány 1938 szeptemberében újabb 136,2 milliót bocsátott a honvédség beruházásai rendelkezésére, majd 1939 januárban, a Felvidék visszacsatolásával kapcsolatos fejlesztésre újabb 86,2 milliót. Ezzel a beruházási hitel összege már 822,4 millióra emelkedett. Az 1939 márciusában életbe lépett „Huba I/A” hadrend 837 millióra növelte a beruházási program tervezett kiadásait. A kormány ezt követően elsősorban lőszer beszerzésekre még újabb 200 millióhoz is hozzájárult. Az 1939-es év végéig a beruházási hitelből 773 milliót kötöttek le megrendelésekkel és 480 milliót fizettek ki előlegekre és elkészült anyagokra. A 200 milliós hitelből is az 40