Iskolakultúra, 2004/1 (14. évfolyam, 1-7. szám)
2004 / 6-7. szám - SZEMLE - Somos Béla: Régi erdélyi skólák - nagy pedagógusok
légiumok küzdelmes múltját vizsgáljuk! (...) Úgy éreztem, hogy a magyar oktatás felszámolására indított végső, kíméletlen támadás ellen védekezhetek a toll fegyverével, ha feltárom régi iskoláink - és ezzel az anyanyelvű román meg német oktatás - történetét. Ez a könyvem sem jelenhetett volna meg Romániában... ” A tíz fejezetre tagolódó könyv első feje- J zetének a címében az egyik legnagyobb magyar pedagógus neve: Apáczai Csere Jánosé olvasható; a fejezetcím második fele az emelkedettségre, az építésre és a rombolásra - mintegy oximoronszerűen - utal: szellemi romkertjében. A szöveg szerkezetének biztos fundamentuma - s tartalmi kötőanyaga is — az Apáczai-hagyaték. Az első fejezeten is, az egész könyvön is átívelő boltív innen, a legendás Farkas utcai iskolából indul és emelkedik, hogy mind a fejezet, mind a huszonnégy ívnyi szöveg a huszadik század végén záródjék (hasonlatosan a szatmári - máramarosi könyv nagymajtényi epilógusá- i hoz). Az első fejezet vége: a vakolatát hullató és elorzott egykori iskolába a szülőföldjüktől messzire került egykori diákok találkozóra se térhetnek be; a tizedik fejezet: a tágasabb erdélyi helyszíneken a kollégiumok, líceumok megszerzésére vagy elsorvasztására törő ármádiák és machinációk láttatása. Az író kompozíciós meggondolásokból a reformáció és Apáczai századával, századaival indít, de nem feledkezik el az előzményekről, visszapillant a középkori, káptalani iskolákra is. A kollégiumok, gimnáziumok létrejöttét, fejlődését európai összefüggéseiben, a társadalmi és vallási küzdelmek háttérrajzával együtt ábrázolja. A szöveg „sűrűsége” (nevekben, eseményekben, helyszínekben) és oldottsága (stílusában, a színeiben, érzékletességben) a pedagógiai, művelődéstörténeti szakemberek számára is és a hagyományos Béke-olvasók számára is fontossá teszik a könyvet. A gazdag anyag információs értékét, kezelhetőségét megnöveli a tizedik fejezetet követő személynév- és helynévmutató. A névmutatóban - mint a fentiekből is kitűnhetett - legtöbbször Apáczai Csere János szerepel, a fejedelmek közül - valószínűsíteni lehetett Bethlen Gábor. A költők közül Ady (több mint húszszor), majd Petőfi s Arany. A tudósok közül természetesen a Bolyaiak. A két iskolateremtő: Sepsiszentgyörgyön Mikó Imre, Szászvároson Kim Kocsárd. A legtöbbször említett román név Groza Péteré. (Vele kapcsolatban érdekes politikatörténeti adalék: állítólag Sztálin temetésén bírta rá Rákosit, engedje ki az internálótáborból Nagybaconi Nagy Vilmost, hadd találkoznának az egykori iskolatársak.) Színes epizód s az előbbihez kapcsolódik: Konsza Samu tanár úrnak, Kún Kocsárd s később Mikó Imre tanárának meséli az író Groza és Nagybaconi történetét. Tudom, fiam, hallottam én is - felelte Samu bácsi, mikor mindezt elmeséltem neki. - Akkor miért nem szakított félbe? - Tudom, hogy én világéletemben folklórgyűjtő voltam - mosolyodon el szemérmesen. - Hallani akartam, mennyit és mit módosítottál te a történeten. Mindenki módosít valamennyit, fiam. Ez a folklór sorsa...” Szintén a Konsza-kép része... Néhány szavas párbeszéd, s mennyi minden van benne! Az író arról faggatta tanárát, hogy nem kívánkozik-e Szászvárosra. Hogyne kívánkoznék. - Akkor miért nem ment el oda soha többé? - Éppen azért, édes fiam.” A ,Magányos magiszterek és tudós professzorok’ című fejezet a kezdeteket idézi: „így kezdődött el az európai oktatás mindenütt, tájainkon is: egy-két, legfennebb négy Legendák és anekdoták sora maradt fönn a reformkori tudós tanárról, a tíz nyelven tudó, tíz tudományágat művelő, tíz évtizedig élő Brassai Sámuelről. A szórakozott tudósra jellemző az a tóparti történet - igaz vagy nem, talán mellékes „amikor a béka pulzusát számolta órájára nézve, majd az órát dobta a tóba és a békát tette zsebre”. 198