Iskolakultúra, 2004/2 (14. évfolyam, 8-12. szám)
2004 / 9. szám - TANULMÁNY - Prohászka László: Az ars una igazsága
Prohászka László: Az arsuna igazsaga ! SCHÖPFLIN ALADÁRNAK 1942. X. 4. A „MAGYAR CSILLAG” felirat öleli körül. A hátlapon Schöpflin álló alakja látható, mellette és fölötte egy-egy sziluett-szerű, allegorikus alak. Jobbra lent a B A monogram utal a készítőre. A folyóirat közleménye sze■rint, Beck művét huszonöt pengőért lehetett megvásárolni a kiadóhivatalban. Az alkotásról a Magyar Csillag következő, 1942. november 15-i számában Farkas Zoltán közölt rövid kritikát. „Beck András, aki kitűnő atyja nyomdokain halad, fölötte sikerült érmet mintázott a Magyar Csillag körének ünnepeltjéről, Schöpflin Aladárról, egy írói nemzedék nagy méltatójáról. Kitűnően jellemezte a fej megmintázásában a kritikus merev egyéniségét és igazmondását. A plakett, melyet Schöpflin barátai 70. születésnapján adtak át, egyben annak tanúbizonysága, hogy az irodalom és a képzőművészet szabad találkozásában két világ milyen beszédesen hirdeti az arsuna igazságát, az egyik a formát, a másik a tartalmat szolgáltatva” - írta a neves kritikus. (17) (Az érmet az 1943 augusztus 1 -i lapszám hátsó borítóján ismét eladásra ajánlotta a folyóirat.) Farkas Zoltán egy korábbi cikkében már méltatta Beck András műveit, köztük az 1940-ben József Attiláról mintázott expresszív hangvételű érmét. (18) Nem kizárt, hogy éppen e cikk nyomán esett a választás Beckre. Farkas később is figyelemmel kísérte a fiatal művész pályafutásának alakulását, két kiállításon történt részvételéről is beszámolt a Magyar Csillagban. „Beck két kézzel ragadja meg az életet, hogy szétpattanásig szoros formák bilincsébe zárja” - jegyezte fel a Fővárosi Képtár 1943-as tárlatáról tudósítva. 1 (19) 1944-ben a Nemzeti Szalon kilencvenkilencedik csoportkiállításán - több más alkotása mellett - látható volt a Schöpfin-érem is, amelyből egy-egy példányt a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz. Beck András 1943-ban szabálytalan kör alakú érmet mintázott a Nyugat első nemzedékéhez tartozó Tóth Árpád halála tizenötödik évfordulójára. A bronzból öntött 75 milliméteres alkotás előlapján a fiatalon elhunyt költő dalra tekintő, szemüveges profilja látható. A körirat szövege: TÓTH ÁRPÁD / 886-928. A hátoldalon sűrű erdőben férfi alak. Bal szélen, középen a B / A monogram. A folyóirat szellemiségében olyanyynyira magához kötődőnek érezte a Tóth Árpád-érmet, hogy az 1943. november 1-i és november 15-i száma hátsó borítóján hirdetésben hívta fel a figyelmet Beck művére. (A lap olvasói kedvezményesen, negyven helyett harminc pengőért vásárolhatták meg az érmet a művész Buday László utcai műtermében.) A Tóth Árpád-éremből a Fővárosi Képtár, a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum és Gosztonyi József híres magángyűjteményében őriz példányt. (A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy Beck András 1947-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából még egy érmet készített Schöpflinról, amely a Fővárosi Képtár 1949-es éremkiállításán volt látható.) A nagy könyvsorozatok mellett, esetenként egy-egy ünnepi vagy jubileumi kötet fedő- lapjára is került dombornyomásos érem. Ez a szokás nem csupán a 20. század első évtizedében volt divatos, találkozhatunk ilyen könyvészeti megoldással a 20. század közepén is. E kiadványok közül kettőt külön is érdemes megemlíteni. 1942-ben készült a Széchenyi-emlékkönyv, amelyen a legnagyobb magyart ábrázoló dombornyomásos aranyoszott érmet - még fiatal művészként - az a Szakál Ernő szobrászművész mintázta (20), akinek neve utóbb az 1974-ben, Zolnay László által feltárt budavári gótikus szoborlelet restaurátoraként vált híressé. Egy évtizeddel később, 1952-ben jelent meg a kétkötetes Kossuth-emlékkönyv, amelyben Szekfű Gyula és Vayer Lajos is közölt tanulmányt. A barna színű kemény borítóba préselt, színezés nélküli Kossuth-portrét Iván István készítette, az 1946-ban ugyancsak ő tervezte ezüst ötforintos (21) éremképe alapján. Az éremművészet és az irodalom közötti szoros kapcsolat történetében számos kisplasztikai műnek volt ihletője vers vagy prózai alkotás. Az azonban ritkán fordul elő, hogy érem nyomán szülessen vers, ráadásul kiemelkedő költő, Szabó Lőrinc tollából.