Iskolakultúra, 2004/2 (14. évfolyam, 8-12. szám)
2004 / 8. szám - KONFERENCIA - Timár Borbála: "A jeles és szekundáns dolgozatok hallatlan bájú bombasztjai"
Tímár Borbála: „A jeles és szekundáns dolgozatok hallatlan bájú bombasztjai" pontatlanul használná az alapvető fogalmakat, pedig nem. A 19. század végén a „költészet” kifejezést általánosan az „írás” szinonimájaként használták. (Például Meltzl Hugó kolozsvári professzor és neves Petőfi-kutató írja Gyulai Pálról: „Éspedig a kritikus és aestheticus Gyulairól, nem pedig a novellistáról szólunk, mert a novellistának is költőnek kell lennie (...).” (8) Névy László, aki az egyik korabeli tankönyv szerzője volt, szintén a „költés” szó alá sűríti valamennyi műnemet. (9) A dolgozat címe pedig, Petőfi lírai költészete, az életműnek csupán egy része, ennek kijelölése az első mondat. Ezután Arany és Petőfi összehasonlítása következik, két szempont alapján: objektivitás-szubjektivitás, illetve naiv, népies hang és „nyelvszépség”. Az összehasonlítás, hatáselvűség vizsgálata a pozitivizmus gyakori módszere, Arany és Petőfi összehasonlítása pedig Gyulai óta fontos szerepet játszik Petőfi meghatározásában. Sőt, ennél nagyobb szerepe is van. Ahogy Babits írja,Petőfi és Arany’ (10) című tanulmányában: „Jóformán az egyetlen esztétikai probléma, ami a magyar közönség legszélesebb rétegeibe beszivár- s gott. S ha az irodalmilag kevésbé művelt emberek körében vizsgáljuk ezt a tömegpsziichológiai jelenséget - ahol kevésbé bonyolultan jelenik meg - észreveszik, hogy a két költő összehasonlításánál nem annyira költészetük, mint inkább egyéniségük a mérvadó. E két nagy egyéniség oly hatalmas és végletes szembenálló típusa a magyar léleknek, hogy valamelyiket mindenikünk közelállónak érzi a maga lelkéhez, és ez a rokonságérzet adja meg irodalmi ítélkezéseinknek öntudatlan alapját.” A szubjektivitás az első kritikáktól jelen van Petőfi megítélésében (már Gyulai Pál szerint is Petőfi „saját egyéniségét tette versei középpontjába”). Beöthy Zsolt is egyéniségét és eredetiségét emeli ki .A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése’ című művében, mely ekkoriban iskolai irodalomtankönyvül szolgált. Az Arany-féle objektivitás fogalma Riedl Frigyestől (11) származik, aki érzékenység és józanság kettősségét, Arany befelé forduló, tépelődő, kontemplatív „lelkét” emeli ki. Aranynak ebben az időszakban lírai költészetét kevésbé értékeli, az „objektivitás” az epikus költészetre is vonatkozik. A „nyelvszépség” szó a ,Tanár úr kérem’-ben még egy alkalommal megjelenik (az ,Elkésem’ című szövegben „Vörösmarty nyelvszépségei”.) Zolnai Béla ,Szóhangulat és kifejező hangváltozás’ (12) című kötetéből kiderül, hogy stilisztikai fogalomról van szó, s az irodalmi nyelv „alaki”, „formai” szépségének igényét jelenti. „Petőfi lírai költeményeiben a következő szépségeket találjuk, úgymint 1. népies egyszerűség, 2. nemzeti hazafiság, 3. trópusok és figurák, 4. fiúi szeretet anyja iránt, 5. szerelmi költészet stb.” A paródia itt két rétegű: a pozitivista irodalomtudomány jellemzője a rendszerezés, felsorolás, mely azonban nem áll össze magasabb egységgé; szétaprózó- srás, mechanikus összekapcsolódás jellemzi. Ebben a részletben stilisztikai, műfaji és tematikus jellemzők kapcsolódnak össze teljesen esetlegesen, amit a szerző föl is fed a végén: „stb.” A sor tehát tetszés szerint folytatható. „Költeményei utat találnak a legegyszerűbb nép szívébe éppen úgy, valamint a paloták ragyogó és fényben úszó csarnokaiba is.” Ez már más hangnemű, patetikus szöveg, a közönségsikerre vonatkozik: az egész nemzet olvassa. „Kunyhó és palota” ellentéte Petőfivel kapcsolatban az egyik leggyakoribb toposz. .Palota és kunyhó’ című verse alapján őt is a „kunyhók fiának” tekintették, így állították szembe a „paloták”, a gazdagok világával. Toposz lett ebből a kifejezésből abban az értelemben is, ahogy itt jelenik meg: kunyhókban és palotákban is dicsőítik a költőt. A kunyhóban születés ugyanakkor Krisztusi analógia is: szegényként születik, mégis hatalmas király lesz belőle. Az első értelmezésre példa Erdélyi Zoltán .Petőfi’ (13) című verse: „Kunyhóban születtél, nem nagy palotában. Délibábos rónán, nádfedeles házban” Illetve Zalár József,Béranger és Petőfi’ (14) című költeményében: 76