Iskolakultúra, 2004/2 (14. évfolyam, 8-12. szám)

2004 / 8. szám - KONFERENCIA - Timár Borbála: "A jeles és szekundáns dolgozatok hallatlan bájú bombasztjai"

Tímár Borbála: „A jeles és szekundáns dolgozatok hallatlan bájú bombasztjai" pontatlanul használná az alapvető fogalmakat, pedig nem. A 19. század végén a „költé­szet” kifejezést általánosan az „írás” szinonimájaként használták. (Például Meltzl Hugó kolozsvári professzor és neves Petőfi-kutató írja Gyulai Pálról: „Éspedig a kritikus és aestheticus Gyulairól, nem pedig a novellistáról szólunk, mert a novellistának is költő­nek kell lennie (...).” (8­) Névy László, aki az egyik korabeli tankönyv szerzője volt,­­ szintén a „költés” szó alá sűríti valamennyi műnemet. (9) A dolgozat címe pedig, Petőfi lírai költészete, az életműnek csupán egy része, ennek kijelölése az első mondat. Ezután Arany és Petőfi összehasonlítása következik, két szempont alapján: objektivi­tás-szubjektivitás, illetve naiv, népies hang és „nyelvszépség”. Az összehasonlítás, hatás­­elvűség vizsgálata a pozitivizmus gyakori módszere, Arany és Petőfi összehasonlítása pedig Gyulai óta fontos szerepet játszik Petőfi meghatározásában. Sőt, ennél nagyobb szerepe is van. Ahogy Babits írja,Petőfi és Arany’ (10) című tanulmányában: „Jóformán az egyetlen esztétikai probléma, ami a magyar közönség legszélesebb rétegeibe beszivár- s gott. S ha az irodalmilag kevésbé művelt emberek körében vizsgáljuk ezt a tömegpszi­­i­chológiai jelenséget - ahol kevésbé bonyolultan jelenik meg - észreveszik, hogy a két költő összehasonlításánál nem annyira költészetük, mint inkább egyéniségük a mérvadó. E két nagy egyéniség oly hatalmas és végletes szembenálló típusa a magyar léleknek, hogy valamelyiket mindenikünk közelállónak érzi a maga lelkéhez, és ez a rokonságér­zet adja meg irodalmi ítélkezéseinknek öntudatlan alapját.” A szubjektivitás az első kritikáktól jelen van Petőfi megítélésében (már Gyulai Pál sze­­­­rint is Petőfi „saját egyéniségét tette versei középpontjába”). Beöthy Zsolt is egyéniségét és eredetiségét emeli ki .A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése’ című művé­ben, mely ekkoriban iskolai irodalomtankönyvül szolgált. Az Arany-féle objektivitás fogalma Riedl Frigyestől (11) származik, aki érzékenység és józanság kettősségét, Arany befelé forduló, tépelődő, kontemplatív „lelkét” emeli ki. Aranynak ebben az időszakban lírai költészetét kevésbé értékeli, az „objektivitás” az epi­kus költészetre is vonatkozik. A „nyelvszépség” szó a ,Tanár úr kérem’-ben még egy alkalommal megjelenik (az ,Elkésem’ című szövegben „Vörösmarty nyelvszépségei”.) Zolnai Béla ,Szóhangulat és kifejező hangváltozás’ (12) című kötetéből kiderül, hogy stilisztikai fogalomról van szó, s az irodalmi nyelv „alaki”, „formai” szépségének igényét jelenti. „Petőfi lírai költeményeiben a következő szépségeket találjuk, úgymint 1. népies egy­szerűség, 2. nemzeti hazafiság, 3. trópusok és figurák, 4. fiúi szeretet anyja iránt, 5. sze­relmi költészet stb.” A paródia itt két rétegű: a pozitivista irodalomtudomány jellemzője a rendszerezés, felsorolás, mely azonban nem áll össze magasabb egységgé; szétaprózó- s­rás, mechanikus összekapcsolódás jellemzi. Ebben a részletben stilisztikai, műfaji és te­matikus jellemzők kapcsolódnak össze teljesen esetlegesen, amit a szerző föl is fed a vé­gén: „stb.” A sor tehát tetszés szerint folytatható. „Költeményei utat találnak a legegyszerűbb nép szívébe éppen úgy, valamint a paloták ragyogó és fényben úszó csarnokaiba is.” Ez már más hangnemű, patetikus szöveg, a kö­zönségsikerre vonatkozik: az egész nemzet olvassa. „Kunyhó és palota” ellentéte Petőfi­­­­vel kapcsolatban az egyik leggyakoribb toposz. .Palota és kunyhó’ című verse alapján őt­­ is a „kunyhók fiának” tekintették, így állították szembe a „paloták”, a gazdagok világá­­­­val. Toposz lett ebből a kifejezésből abban az értelemben is, ahogy itt jelenik meg: kuny­hókban és palotákban is dicsőítik a költőt. A kunyhóban születés ugyanakkor Krisztus­­i analógia is: szegényként születik, mégis hatalmas király lesz belőle. Az első értelmezésre példa Erdélyi Zoltán .Petőfi’ (13) című verse: „Kunyhóban születtél, nem nagy palotában. Délibábos rónán, nádfedeles házban” Illetve Zalár József,Béranger és Petőfi’ (14) című költeményében: 76

Next