Iskolakultúra, 2010/1 (20. évfolyam, 1-6. szám)
2010 / 4. szám - KRITIKA - Szabó Ágnes - Cs. Czachesz Erzsébet: Módszertani térkép a kulturális és nyelvi diverzitás megértéséhez
Módszertani térkép a kulturális és nyelvi diverzitás megértéséhez A tanulmánykötetben összegyűjtött és bemutatott kutatások relevanciája abban áll, hogy egyrészt feltérképezi az osztálytermi megfigyeléses technikák terén az utóbbi évtizedekben végbement nagy léptékű metodológiai fejlődés eredményeit, másrészt módszertant kínál egy - nálunk is egyre jelentősebb - megoldásra váró társadalmi problémára: az etnikailag és nyelvileg heterogén osztályokban való integráció és hatékony pedagógia vizsgálatára. 007/2008-ban a KSH adatai alapján összesen 10 916 migráns gyermek tanult Magyarország valamely közoktatási intézményben, több mint 40 százalékuk általános iskolában. Ezek az adatok azonban nem tartalmazzák azon magyar állampolgárságú, ám más nemzetiségű, etnikumú gyerekeket, akik kultúrájuk és/vagy anyanyelvük révén különböznek többségi társaiktól. Már pusztán a statisztikai adatokat látva is nyilvánvaló, hogy milyen sürgető probléma a nem magyar anyanyelvű diákok közoktatásba való integrálása, a nyelvileg és kulturálisan heterogén osztályokban felkészült és képzett tanárok és hatékony pedagógia alkalmazása. A Hersh C. Waxman, Roland G. Tharp és R. Soleste Hilberg által szerkesztett tanulmánykötet iránytűként szolgálhat a témában induló és folyó hazai kutatások számára is. A kötetben összegzik az elmúlt másfél évtizedben kialakított, kifejezetten nyelvileg és kulturális szempontból is heterogén osztályokra kifejlesztett megfigyelési módszereket. 12 fejezeten át közel 300 oldalnyi terjedelemben kínálnak mind módszertani, mind elméleti perspektívát a multikulturális-interkulturális pedagógia számára. A szerkesztők bevezetője után, amelyben egyrészt értelmezési keretet, másrészt tömör összefoglalást adnak az olvasó számára, tíz fejezetben ismerkedhetünk meg az osztálytermi megfigyeléses technikák olyan tárházával, amelyek az eltérő kultúrájú gyermekek együttes tanítását célzó pedagógiai módszerek hatékonyságát hivatottak vizsgálni és értékelni. A kötet a lehető legszélesebb körből merít; a tanárfókuszú módszerek az instrukciók szerepének és megfigyelésének hangsúlyozásától (2. és 5. fejezet) a hatékony pedagógiai minták alkalmazásának vizsgálatáig (3. fejezet) terjednek. Bemutat egy diákok viselkedésének osztálytermi megfigyelésére alkalmas módszert (4. fejezet), kiegészítve mindezeket a tanárdiák interakciók együttes megfigyelésének lehetőségeivel (6. és 9. fejezet). Végezetül egy harmadik megközelítést is tárgyal, amely alkalmas az oktatási programok hatékonyságára vonatkozó következtetések levonására (7., 8. és 10. fejezet). Az egyes tanulmányok kimerítő alapossággal mutatják be az adott módszer kifejlesztésének és felvételének lépéseit, az alkalmazás lehetőségeit. Az olvasó lépésről lépésre ismerheti meg először az eszköz hátterében húzódó elméleti keretet, majd a szerkesztés, előtesztelés és kialakítás folyamatát, végül az alkalmazás módszertanát. A megfigyelési szempontok és értékelő adatlapok függelékként kapcsolódnak az egyes tanulmányokhoz. A tanulmányok többségében olvashatjuk a közölt eredmények hátterében álló pontos statisztikai elemzéseket és nem utolsósorban a módszerek pedagometriai vizsgálatának eredményeit is. Az egész köteten végigvonul a reliabilitás és validitás, tehát a megbízhatóság és érvényesség igazolásának és teljesülésének elengedhetetlen követelménye. A tanulmányok hosszan tárgyal- 127