Iskolakultúra, 2010/1 (20. évfolyam, 1-6. szám)

2010 / 4. szám - KRITIKA - Szabó Ágnes - Cs. Czachesz Erzsébet: Módszertani térkép a kulturális és nyelvi diverzitás megértéséhez

Módszertani térkép a kulturális és nyelvi diverzitás megértéséhez A tanulmánykötetben összegyűjtött és bemutatott kutatások relevanciája abban áll, hogy egyrészt feltérképezi az osztálytermi megfigyeléses technikák terén az utóbbi évtizedekben végbement nagy léptékű metodológiai fejlődés eredményeit, másrészt módszertant kínál egy - nálunk is egyre jelentősebb - megoldásra váró társadalmi problémára: az etnikailag és nyelvileg heterogén osztályokba­n való in­tegráció és hatékony pedagógia vizsgálatára. 007/2008-ban a KSH adatai alapján összesen 10 916 migráns gyermek tanult Magyarország valamely köz­oktatási intézményben, több mint 40 szá­zalékuk általános iskolában. Ezek az ada­tok azonban nem tartalmazzák azon magyar állampolgárságú, ám más nemze­tiségű, etnikumú gyerekeket, akik kultúrá­juk és/vagy anyanyelvük révén különböz­nek többségi társaiktól. Már pusztán a statisztikai adatokat látva is nyilvánvaló, hogy milyen sürgető probléma a nem magyar anyanyelvű diákok közoktatásba való integrálása, a nyelvileg és kulturáli­san heterogén osztályokban felkészült és képzett tanárok és hatékony pedagógia alkalmazása. A Hersh C. Waxman, Roland G. Tharp és R. Soleste Hilberg által szerkesztett tanulmánykötet iránytűként szolgálhat a témában induló és folyó hazai kutatások számára is. A kötetben összegzik az elmúlt másfél évtizedben kialakított, kifejezetten nyelvileg és kulturális szempontból is heterogén osztályokra kifejlesztett megfi­gyelési módszereket. 12 fejezeten át közel 300 oldalnyi terjedelemben kínálnak mind módszertani, mind elméleti perspektívát a multikulturális-interkulturális pedagógia számára. A szerkesztők bevezetője után, amelyben egyrészt értelmezési keretet, másrészt tömör összefoglalást adnak az olvasó számára, tíz fejezetben ismerked­hetünk meg az osztálytermi megfigyeléses technikák olyan tárházával, amelyek az eltérő kultúrájú gyermekek együttes taní­tását célzó pedagógiai módszerek haté­konyságát hivatottak vizsgálni és értékel­ni. A kötet a lehető legszélesebb körből merít; a tanárfókuszú módszerek az inst­rukciók szerepének és megfigyelésének hangsúlyozásától (2. és 5. fejezet) a haté­kony pedagógiai minták alkalmazásának vizsgálatáig (3. fejezet) terjednek. Bemu­tat egy diákok viselkedésének osztálytermi megfigyelésére alkalmas módszert (4. fejezet), kiegészítve mindezeket a tanár­diák interakciók együttes megfigyelésének lehetőségeivel (6. és 9. fejezet). Végezetül egy harmadik megközelítést is tárgyal, amely alkalmas az oktatási programok hatékonyságára vonatkozó következteté­sek levonására (7., 8. és 10. fejezet). Az egyes tanulmányok kimerítő alapos­sággal mutatják be az adott módszer kifej­lesztésének és felvételének lépéseit, az alkalmazás lehetőségeit. Az olvasó lépés­ről lépésre ismerheti meg először az esz­köz hátterében húzódó elméleti keretet, majd a szerkesztés, előtesztelés és kialakí­tás folyamatát, végül az alkalmazás mód­szertanát. A megfigyelési szempontok és értékelő adatlapok függelékként kapcso­lódnak az egyes tanulmányokhoz. A tanulmányok többségében olvashatjuk a közölt eredmények hátterében álló pontos statisztikai elemzéseket és nem utolsósor­ban a módszerek pedagometriai vizsgálatá­nak eredményeit is. Az egész köteten végig­vonul a reliabilitás és validitás, tehát a megbízhatóság és érvényesség igazolásá­nak és teljesülésének elengedhetetlen köve­telménye. A tanulmányok hosszan tárgyal- 127

Next