Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 1. szám

TANULMÁNY/ESSZÉ Csipikeeel! előadás vitte el immár a ploiesti-i országos fesztivál nagydját, amire az egykori ve­zető így emlékszik: „A Csipikeee! című előadásunk többek között a felnőtté válás nem könnyű, olykor kegyetlen pillanatainak a megéléséről, tudomásul vételéről is szólt, amikor az önfeledt gyermeki énünket »lecseréljük« az öntudatos, feladatokat, elvárásokat teljesítő felnőtt énünkre.” Az előadáshoz Ruha István zeneszerző szerzett rockzenét. A hét hasábjain pedig a következőket jegyzi meg Mihály István kritikája: „Izgalmas, továbbgondolásra és ismételt újraátélésre serkentő élményt nyújtott tehát ez a rendhagyó (nem gyerekeknek szóló) mesedarab, amelynek nem egy szereplője az amatőr szintet messze túlhaladó színészi teljesítményt nyújtott.”15 A két fesztivál­­fődig nagy elégtétel volt a csoportnak: „Megjegyzem, olyan »ellenfeleink« voltak, mint a bukaresti Podul, mely évtizedekig az alternatív színjátszás zászlóvivője volt, vagy a Kovács Levente által ugyancsak évtizedeken keresztül vezetett marosvásárhelyi egyetemi színjátszók. (...) Talán a leg­szebb »kritikát« a galaci fesztivál egyik zsűritagjától, az akkoriban, de talán még ma is közismert Ileana Berlogeától kaptuk, aki a Makk hetes előadásunk láttán azt nyilatkozta, hogy ilyen atmo­szférával csupán Penc­ulescunál találkozott. Én meg azon »dühöngtem«, és kisebb »fejmosást« is tartottam, amiért egyik legfontosabb célunkat, mármint hogy a közönség ne tudjon a végén tapsolni, sajnos nem sikerült elérni. A galaci közönség szűnni nem akaró álló tapssal jutalmazta a produkciónkat”, mondja Salat. Az Allegro barbarossa c. előadásukban az előadók a többablakos, többajtós hatalmas táncterem közepén felállított hosszú, gyertyákkal díszített asztal körül állva-ülve osztották meg az általuk legjobban szeretett és kiválasztott (akkori) kortárs erdélyi költők verseit. „Mindenki csupán Nagyhét előadásfotó, 1987 Mihály István: Csipike újra itt. A hét, 1988. július 14., 6.

Next