Jel-Kép, 1983 (4. szám)

MÉG EGYSZER - Erkölcs, politika, gazdaság - Tudósklub. Műsorvezető: Papp Zsolt

ERKÖLCS, POLITIKA, GAZDASÁG sokat beszélünk a gazdaságról, meny­nyit foglalkozik a tömegkommuniká­ció gazdasági kérdésekkel, a külpoliti­káról, katonapolitikai kérdésekről pe­dig szinte egyáltalán nem esik szó, s ettől félcsípejű lesz a dolog. Magyar­ország lakossága valószínűleg renge­teget tanult az utóbbi években a gaz­daságról, de továbbra is problémák me­rülnek fel a közerkölcs területén, mert vannak meghatározott kérdések, ame­lyeknél jogilag nincs tisztázva, hogy mi az államtitok, és mi pontosan a katonai titok, és mivel ez nincs tisz­tázva, az állampolgár illetékessége bárhol kétségbe vonható. Ennek kö­vetkezménye lehet aztán a szkepticiz­mus, cinizmus. Van egy másik kérdés is, amit a po­litika és az erkölcs összefüggésében érdemes megemlíteni, mégpedig a mo­ralizálás kérdése. Mikor moralizálnak az állampolgárok ? Akkor, ha nincs lehetőségük politizálni. Ha nem lehet politikai tevékenységet folytatni — a legkülönbözőbb színskálán természe­tesen, mert az eltérő érdekviszonyok­ból ez következik —, akkor nem ma­rad más, csak az erkölcsi föl háborodás. A moralizálás persze hibás eljárás, mivel ez az ítélkezésnek meglehetősen üres formája. Hogy nagyon egyszerű példát mondjak, ha nagyon sok ember éhes, hiába prédikálja valaki, hogy ne lopjanak. Ha a tömegek hosszú ideig nem jutnak élelemhez, fölösleges a lo­pás morális elítélése, ez ilyen vonatko­zásban moralizálásba csap át. Nemcsak az állampolgárok moralizálnak, hanem a politikusok is. Erről van szó minden olyan esetben, amikor a „van" helyett a „kellene lenni" szempontja merül fel. Mindenki számára ismertek azok a megfogalmazások, hogy mélyüljön el..., szélesedjen . . ., fejlődjön . . . stb. Sőt, a moralizálás inkább a politikusok bű­ne, mint az állampolgároké. Az állam­polgárok esetében valószínűleg csak kényszerűség ez. Ugyanakkor a mora­lizálást nagyon sokszor, és az utóbbi tíz évben nyilvánosan is elítélik. De itt kö­vetkezhet egy másik probléma, hogy a moralizálás elíté'ése valójában az er­kölcsi kérdések befagyasztása: ez kérem politika, itt nem kell morálisan mérle­gelni a dolgokat. Hát ez a ló másik ol­dala. Ez sem helyes, mert mindenkor és mindenki számára nyitva kell állnia a lehetőségnek, hogy erkölcsileg is mi­nősítsen bármilyen politikai tettet, po­litikai döntést. Még egy vonatkozást említenék, az érdem és az erény összefüggését. Mit is kell a politikai vezetésnek jutalmaz­nia ? A jó tetteket ? Magától értetődik, hogy a jutalmazás és büntetés, akár emberekre, akár társadalmi csoportok­ra vonatkozik is mindenkor része a hatalmi tevékenységnek. Az erényt, például az igazmondást, nyíltságot, állampolgári bátorságot stb. természe­tesen támogatnia kell a politikai veze­tésnek. Csak ott van a probléma ezzel kapcsolatban, hogy például az igaz­mondást elvben mindenki helyeselheti, de az adott vonatkozásokban végtele­nül kényelmetlenné válhat. Sokszor úgy adódik, hogy a tényleges politikai tevékenység az érdemeket valahogy elismeri ugyan, de az erényeket, még a saját szempontjából pozitív erényeket is, lehetőleg háttérbe szorítja, mert azok kényelmetlenek. (Gondoljunk ar­ra például, hogy az erény szó mit je­lent nálunk, az erényes ember majdnem rokon értelmű az idiótával és az ütő­döttel.) Mindezzel azt szeretném ér­zékeltetni, hogy a jelenlegi körülmé­nyeink között tapasztalt problémák gyökere abba az időszakba nyúlik, amikor nagyon sokak szerint rend volt Magyarországon, határozott, stabil rend volt. De amikor a rendcsinálás demokrácia nélkül, a nyilvánosság korlátozásával történik, az végső soron a temetők sivárságához vezet el, és egyáltalán nem pozitív erkölcsöt je­lent, hanem mindenféle pozitív, hala­dó, reform jellegű mozgás megbénítá­sát. Papp Zsolt: Ha tehát a politikai szerkezet nem tartalmaz kellő mértékű nyilvánosságot, az állampolgár nem egyszerűen tájékozatlan lesz, hanem bizalmát, hitét is elveszíti az adott politikai szerkezet működésében. Azt hiszem, hogy erre a problémakörre 133

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék