Jel-Kép, 1983 (4. szám)
MÉG EGYSZER - Erkölcs, politika, gazdaság - Tudósklub. Műsorvezető: Papp Zsolt
ERKÖLCS, POLITIKA, GAZDASÁG sokat beszélünk a gazdaságról, menynyit foglalkozik a tömegkommunikáció gazdasági kérdésekkel, a külpolitikáról, katonapolitikai kérdésekről pedig szinte egyáltalán nem esik szó, s ettől félcsípejű lesz a dolog. Magyarország lakossága valószínűleg rengeteget tanult az utóbbi években a gazdaságról, de továbbra is problémák merülnek fel a közerkölcs területén, mert vannak meghatározott kérdések, amelyeknél jogilag nincs tisztázva, hogy mi az államtitok, és mi pontosan a katonai titok, és mivel ez nincs tisztázva, az állampolgár illetékessége bárhol kétségbe vonható. Ennek következménye lehet aztán a szkepticizmus, cinizmus. Van egy másik kérdés is, amit a politika és az erkölcs összefüggésében érdemes megemlíteni, mégpedig a moralizálás kérdése. Mikor moralizálnak az állampolgárok ? Akkor, ha nincs lehetőségük politizálni. Ha nem lehet politikai tevékenységet folytatni — a legkülönbözőbb színskálán természetesen, mert az eltérő érdekviszonyokból ez következik —, akkor nem marad más, csak az erkölcsi fölháborodás. A moralizálás persze hibás eljárás, mivel ez az ítélkezésnek meglehetősen üres formája. Hogy nagyon egyszerű példát mondjak, ha nagyon sok ember éhes, hiába prédikálja valaki, hogy ne lopjanak. Ha a tömegek hosszú ideig nem jutnak élelemhez, fölösleges a lopás morális elítélése, ez ilyen vonatkozásban moralizálásba csap át. Nemcsak az állampolgárok moralizálnak, hanem a politikusok is. Erről van szó minden olyan esetben, amikor a „van" helyett a „kellene lenni" szempontja merül fel. Mindenki számára ismertek azok a megfogalmazások, hogy mélyüljön el..., szélesedjen . . ., fejlődjön . . . stb. Sőt, a moralizálás inkább a politikusok bűne, mint az állampolgároké. Az állampolgárok esetében valószínűleg csak kényszerűség ez. Ugyanakkor a moralizálást nagyon sokszor, és az utóbbi tíz évben nyilvánosan is elítélik. De itt következhet egy másik probléma, hogy a moralizálás elítélése valójában az erkölcsi kérdések befagyasztása, ez kérem politika, itt nem kell morálisan mérlegelni a dolgokat. Hát ez a ló másik oldala. Ez sem helyes, mert mindenkor és mindenki számára nyitva kell állnia a lehetőségnek, hogy erkölcsileg is minősítsen bármilyen politikai tettet, politikai döntést. Még egy vonatkozást említenék, az érdem és az erény összefüggését. Mit is kell a politikai vezetésnek jutalmaznia ? A jó tetteket ? Magától értetődik, hogy a jutalmazás és büntetés, akár emberekre, akár társadalmi csoportokra vonatkozik is mindenkor része a hatalmi tevékenységnek. Az erényt, például az igazmondást, nyíltságot, állampolgári bátorságot stb. természetesen támogatnia kell a politikai vezetésnek. Csak ott van a probléma ezzel kapcsolatban, hogy például az igazmondást elvben mindenki helyeselheti, de az adott vonatkozásokban végtelenül kényelmetlenné válhat. Sokszor úgy adódik, hogy a tényleges politikai tevékenység az érdemeket valahogy elismeri ugyan, de az erényeket, még a saját szempontjából pozitív erényeket is, lehetőleg háttérbe szorítja, mert azok kényelmetlenek. (Gondoljunk arra például, hogy az erény szó mit jelent nálunk, az erényes ember majdnem rokon értelmű az idiótával és az ütődöttel.) Mindezzel azt szeretném érzékeltetni, hogy a jelenlegi körülményeink között tapasztalt problémák gyökere abba az időszakba nyúlik, amikor nagyon sokak szerint rend volt Magyarországon, határozott, stabil rend volt. De amikor a rendcsinálás demokrácia nélkül, a nyilvánosság korlátozásával történik, az végső soron a temetők sivárságához vezet el, és egyáltalán nem pozitív erkölcsöt jelent, hanem mindenféle pozitív, haladó, reform jellegű mozgás megbénítását. Papp Zsolt: Ha tehát a politikai szerkezet nem tartalmaz kellő mértékű nyilvánosságot, az állampolgár nem egyszerűen tájékozatlan lesz, hanem bizalmát, hitét is elveszíti az adott politikai szerkezet működésében. Azt hiszem, hogy erre a problémakörre