Jel-Kép, 1987 (3. szám)

GYÚJTÓPONTBAN - Kriston Vizi László-Lengyel László-Turi András: Gondolatok a városi televízióról

23 GONDOLATOK A VÁROSI TELEVÍZIÓRÓL fér bele; hozzávetőleg akkora a maga sokszí­nű háttérországával együtt a rájuk szánt idő, mint a külön blokkban kezelt, s a város életének mégiscsak egy szegmentjét képvise­lő sport. Az egyes műsorok között sajátos, ugya­nakkor fontos szerepet játszó elemek — mint az átvezetések, a reklám, a bemondói feladatok stb. — helyzete tisztázatlan. Ettől tűnik sokszor akadozónak, bizonytalannak a műsormenet, mindezek mellett azonban számos ötletes, a gördülékenységet elősegítő megoldással is találkozhatunk (a filmbeját­szások rugalmas alkalmazása, előre-hátra való mozgatása, vagy a műsorvezető hallha­tó és látható kapcsolattartása a techniku­sokkal, az operatőrrel). A gördülékenység hiánya nem csupán a kezdők rutintalansága, a még össze nem forrott stáb akadozása miatt jelentkezik (természetesen ez is jelen­tős tényező),hanem a fő probléma, hogy még nem sikerült megtalálni e több műfajú, nagy élőadásidejű, rugalmas műsorszerke­zethez a számára legmegfelelőbb keretet és műsorvezetést. Ma már nyilvánvaló, hogy a városi tévé alapításakor oly sokszor hangoztatott elv, miszerint „kecskemétiek készítik kecskemé­tieknek", a védekezés érthető reflexén túl károkat okozott. Ez a stratégia nemcsak a szerencsevadászokat, az expanzív politikát folytatókat tartotta távol a stúdiótól, hanem a városban élő és dolgozó újságírókat is. Azokat, akik minden „veszélyükkel" együtt is gyorsabban átsegítették volna kinőhető gyermekbetegségein a helyi televíziót, és akik mint külső munkatársak már az első menetben megnyerhetők lettek volna. Az igazsághoz azonban az is hozzátarto­zik, hogy ez a kialakulatlanság és bizonyta­lanság bizonyos fokig szükségszerű állapot. Tudvalevő, hogy a helyi televíziónak semmi­lyen előzménye nincs hazánkban. A kiala­kulás stádiumában — és ez nemcsak a kecs­keméti tévé esetére jellemző — hiányosak a technikai felszerelések, nagy az elhasználó­dásuk, szűkösek a költségvetési keretek. A másik oldal pedig: természeténél fogva sem nőhetett még ki egy új műsorvezetői gárda, technikai gárda, technikai apparátus stb. Tartalom és megjelenés A vizsgált adások sugárzott valóságának középpontjában a várospolitika áll, azon be­lül is a városi tanács, illetve intézményeinek tevékenysége: építkezések, beruházások, kü­lönböző erőfeszítések és megoldandó fel­adatok. E valóság tipikus „hősei", a tanácsi tisztségviselők vagy alkalmazottak, a nyilat­kozó túlfokozott felelősségérzetével szólnak az állampolgárokhoz a szükségesnél keve­sebb konkrétummal. Az adásokban — kivéve a nézők telefo­non feltett kérdéseit — többnyire a műsor­vezető képviseli a nézői véleményeket és a még-megjelenő kritikai hangvételt. A város­ban működő számos egyesület és érdekcso­port véleményének markánsabb megjelení­tésével sajnos nem találkozhatunk,ezek min­denképpen a helyi tévé hitelességének növe­lését szolgálnák. A nézői telefonok „bekapcsolása" nyitot­tá teszi a műsort, abban az értelemben is, hogy a néző részesévé válhat az adás mene­tének, kérdéseivel orientálhatja, befolyásol­hatja a hivatalt és a műsorvezetőt egyaránt. A már említett rugalmas műsorszerkezet le­hetővé teszi, hogy alkalmasint telefonon visszahívják a nézőt (vagy akár bemehessen a stúdióba), ezáltal az adásba közvetlenül bekapcsolva elmondhassa véleményét a lá­tottakról és hallottakról. Ez az interaktív szerepelhetőség növelheti a televízió — mint közvetítő közeg — hitelességét, a helyi de­mokrácia egy új formájává válhat. Az ismeretterjesztő blokk döntő részét a közlekedésbiztonság témaköre tette ki, amely elhelyezkedése és műsorideje szerint a műsor másik — bár a várospolitikánál ki­sebb — csúcsa. Az egyéb ismeretterjesztő elemek — me­lyek az előbbiekkel szemben szinte egytől egyig kisfilmek — aktuális és fontos tudni­valókról, a város nevezetességeiről stb. szól­nak. A hírek világa — mint már jeleztük — a televízión keresztül nézve bizony szű­kös. Az a két-három film, amely a hírek címszó alatt futott — ugyanis hírbeolvasás nincs — a város valamelyik kulturális ese­ményéről adott számot (a három adásból egy filmet kivéve). Természetesen egy két-

Next