Jelenkor, 1973. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)
1973-01-01 / 1. szám - PETŐFI SÁNDOR EMLÉKÉNEK - Csányi László: Petőfi sárszentlőrinci koszorúi
CSÁNYI LÁSZLÓ PETŐFI SÁRSZENTLŐRINCI KOSZORÚI Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad! Nem drótos füzérbe görbítve -légy szabad virág szabad földön . .. Babits: Petőfi koszorúi A sárszentlőrinciek arra büszkék, hogy a százados évforduló ünnepségeinek sorát ők kezdték meg. Könnyen tehették, mert Sárszentlőrincnek van egy saját, régen hagyományossá vált Petőfi-ünnepe is, amit csak itt ülnek meg, szeptember 24-e. 1831-ben ezen a napon íratták be Petrovics Sándort az iskolába. A hagyomány gyökerei mélyre nyúlnak, mert Sárszentlőrincnek 1884- ben volt az első Petőfi-ünnepe, amit még az iskolatárs és későbbi barát, Sass István megyei orvos szervezett-rendezett. „Egyszerű földmívesek, mesteremberek, gazdatisztek, lelkészek, tanítók, tanárok, grófok és bárók, szegény nők és úrhölgyek, fiatalok és aggok jöttek el a költőnek megadni a tiszteletet" - írja a Vasárnapi Újság (1884. aug. 24.). Külsőségeiben is nagy ünnepség lehetett, harangzúgással, mozsár-durrogással, Rákóczi-indulóval, „ezrekre menő tömeggel", de szorongással is, amit Lehr Albert, Petőfi sárszentlőrinci tanárának fia fogalmazott meg ünnepi beszédében: Minek Petőfi-emlék egy hitvány faluba, ahol együgyű szántóvetők laknak? A válaszadás joga is a derék Lehr Alberté: - Emeld föl fejedet, jámbor atyámfia, becsületes magyar nép!s dobbanjon meg a szíved! Mert tudd meg, hogy az a nagy költő, kinek híre-neve győz az időkön, úgy senkié, mint a tied! Tied eredetre, tied költészetre, tied érzésre nézve. S ha méltán áll nagyszerű ércszobra az ország fővárosában, hadd jelölje, de nem kevésbé méltán, dicső emlékezetét e zugoly is ... Szeretett földmívelő barátom! Valahányszor ez emlék mellett visz el utad, vedd le süvegedet s ne feledj áldást mondani annak a nevére, akinél, mióta áll a világ, nem volt, s nem lesz igazabb barátod, sorsodnak hűbb osztályosa, javadnak lelkesebb munkálója.* Az iskolaépület új, nagyon is újnak, modernnak hat a régi házak között, a barokk templom szomszédságában. Ide járnak a környék gyerekei, Uzdról, Borjádról, Rácegresről; nevében körzeti iskola, a valóságban a hajdani puszták népe utódainak iskolája. Sárszentlőrinc ma is iskolaközpont, ahogy az volt 1806 óta, amikor megnyílt a schola triviális, a tiszta magyarság iskolája, melyről még 1807-ben írta a Bécsben kiadott Magyar Kurír: „A Dunántúl levő kerületben majd egy Ekklézsiánk sints, mely az ő népessége, pallérozottsága s nagyobb kiterjedése mellett szebb, tisztább Magyarsággal élne, mint a Sz. Lőrintzi Gyülekezet, hogy itt a deák mellett a tiszta magyarságban is