Jelenkor, 2006. január-június (49. évfolyam, 1-6. szám)
2006-05-01 / 5. szám - Adamik Lajos: "Hű volt Wolfram von Eschenbach, ahol »ah« volt, nem mondja, »bah«": Wolfram von Eschenbach Parzivalja és első teljes magyar fordítása
ADAMIK LAJOS „HŰ VOLT WOLFRAM VON ESCHENBACH, AHOL »AH« VOLT, NEM MONDJA, »BAH!«" Wolfram von Eschenbach Parzivalja és első teljes magyar fordítása A WOLFRAM-SZÁL. A középkori német irodalom igazi nagyopuszainak egyikét, Parzival lovaggá válásának nagyívű (ma ismert terjedelmében közel 25 000 verssornyi) történetét 1210 körül fejezte be a lovagköltő Wolfram von Eschenbach. A szerzőről keveset tudunk, ez az „információhiány" azonban középkori költők esetében csöppet sem szokatlan: a történeti források nagy eseményekről és uralkodókról szólnak, magukról alig beszélnek a jelentős eseményeket megéneklők. Költői öntudatról még szó sincs, a jeles históriákat fiktív köntösbe öltöztető művek önnön hőseik mellett legföljebb a létrejöttüket támogató mecénásokat dicsőítik. Annál különlegesebbnek számít az a néhány mondat, melyet Wolfram saját magáról hint el a Parzivalban. Születése és neveltetése „lovagnak sorol"-ja - mondja egy helyütt, életét ennek ellenére gyakorta szűkösen tengette - tudjuk meg másutt. Eldicsekszik azzal, hogy „némiképpen" ért „az ének művészetéhez", jóllehet később hozzáfűzi, hogy „a betűket nem ismeri". Kijelentéseit nem szabad szó szerint értenünk, azok mégis árulkodók. Polémiái és hencegése korabeli vetélytársainak - köztük is elsősorban a magasabb iskolai műveltséggel rendelkező és olvasottságával gyakorta dicsekvő Gottfried von Strassburgnak, az úgymond konkurens Trisztán-regény szerzőjének és mecénásainak szólnak. Wolfram von Eschenbach feltehetőleg nagyon is komoly műveltséggel bírt. A magyar kiadáshoz írt utószavában Vizkelety András megállapítja, hogy a „költő dobálódzik latin ásványnevekkel, arab csillagászati terminusokkal, német és francia lovagregények szereplőinek neveivel, teológiai, orvostani, növénytani szakkifejezésekkel. Alig hihető, hogy mindezen ismeretekre csupán hallomás útján tett szert, ahogyan mindig csak erre hivatkozik." Wolfram időnként (fiktív) hallgatóságával is beszédbe elegyedik. Híres íjhasonlatában például kompozíciós módszerébe ad betekintést: története menetét az íj lassan görbülő fájához hasonlítja, vagyis hallgatóinak sem kíván többet elárulni a Grálról, mint amennyit Parzival tud róla. A folyamatos feszültséget és izgalmat úgy teremti meg, hogy elbeszélésében főhőseinek perspektíváját követi. A MESE. Wolfram von Eschenbach lovagregénye két mondakört olvaszt egybe: az Artus királyról és kerekasztaláról szóló történeteket, illetve a Grál-lovagok kalandjainak elbeszélését. A Parzival igazán modern műként is olvasható a fel-Fordította: Tandori Dezső Kláris Kiadó és Művészeti Műhely Budapest, 2004 526 + 1025 oldal, 7990 Ft