Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-04-08 / 28. szám
28. szám Pest, szerda április 8-án 1835. JELENKOR. Foglalat: Magyar- és Erdélyország (a Bécsben járt országos küldöttség jelentése; kinevezések ; Simonyi Pál végrendelete). Ausztria (főlig. Antal f.nlotteriai húzás aprilsbán ; katonai tisztváltozások). Anglia (alsóházi viták mártz. 17—20-ig). Németország (Ausztria haladása a’ s. de Francfort szerint ; Freiburg város polg. katonasága Ferencz cs. emlékezetét megülli). Spanyolország (az uj hadminister ; spanyol politika nem változik; Mina fölszólitása és egyveleg). Oroszország. Gabonaár ’s pénzkelet. MAGYAR és ERDÉLY ORSZÁG. Pozsony : Martz. 281kán a’ bécsi országos küldöttség következő jelentést terjesztett elő : Az országosan egybegyült KK és RRdek által olly végre leven kiküldetve , hogy azon alázatos felírást, mellyel egy részről dicső emlék, I. Ferencz császár és király elhunytából eredeti mély fájdalmakat, más részről pedig királyszékébe fölléptével az ország kormányát általvett FERDINAND terv. Urunk ’s Királyunk iránti hódoló tiszteletjöket kinyilatkoztatni kívánták. Ő Felségének személyesen ’s alázatosan nyújtsuk be , egyszersmind pedig fels. Asszonyunknak az ország Rendét hódoló tiszteletét, úgy szinte az özvegy királyné Ő Felségének,— fens. Ferencz Károly cs. ’s kir. főherczegnek és fens. hitvesének; nem különben a’ többi fens. cs. ’s kir. főherczegeknek is fájdalmas részvevő érzéseit jelentsük; ebeli kiküldetésünk következésiben i. e. mártz. 21 kén Bécsbe felutaztunk, a’köz/ vetkezett napon pedig azon okra nézve, hogy Ő Felsége elibe megjelenhetésünk idejéről ’s módjáról biztosabban tudósodhassunk, az Ország-birála ő exc. utasításából délelőtti 11 órakor a’ m. kanczellaria épületében összegyülekeztünk , hol az udv. főkanczellár ’s al - kanczellárok ő exc. ’s az udv. tanácsosok által fogadtatván, a’ viszonyos tisztelkedések után fentebbi kivánatunkat kijelentettük, mellyre nézve a’nm. kanczellár tudtunkra adá, hogy ő Felségeik, noha gyászba ’s búba borulva, még is megértvén az országosan egybegyült Rendek szándékát, kegyes készséggel fogadandják ezen küldöttséget, melly tehát a’ következett napi 11 órakor délelőtt be fog vezettetni szokott rend szerint mind ő cs.k. Felségeikhez, mind Ferencz Károly ’s a’ többi cs. kir. főherczegekhez; — az özvegy királyné ő Felsége mindazáltal értvén az ország Rédeinek rá nézve tett határozatokat, kívánta volna ugyan hódolásukat személyesen elfogadni, de hogy ezen kívánaténak megfelelhessen, erre magát kimondhatlan fájdalmában teljes elégtelennek érzi, ’s lehetetlennek tartja, hogy azokat, kiket annyiszor a’Nagy elhunyttal királyszékiök előtt, mint a’ magyar hűség és fui szeretetnek kezeseit, örömmel szemlélt, most szívszakadás nélkül fogadhassa; reméllvén, hogy az országos küldöttség épen e’ lehetlenségben legvilágosb magyarázatját lelendi orvosolhatatlan keservének. Ezek előbocsáttával udv. kanczellár ő exc. javaslá, hogy más nap délelőtti 10 óra tájban gyülekeznénk össze, egyszersmind mindnyájunkat a’ követség végeztével tartandó udvari ebédre meghiván. E kép értesítve a’jövendő szertartásról, 23kán délelőtti tizóra tájban öszszegyülekezénk az u. m. kanczellaria épületében, hol már több Bécsben lakó Rédek szívességéből számunkra átengedett ékes hintók mély gyászba ruházott szolgákkal reánk vártának. 12 óra felé az érintett hintókban és kísérettel indulónk, ’s az izenként felállított nádori lovasezred legénysége, ’s az oda tódult nézők sorai közt, az úgy nevezett úri utczán haladván , a’ csász. palotához értünk, hol a’ fő katonaőr tisztelkedése mellett a’ schweizi udvar fő lépcsőjénél, udvari tisztek által fogadtattunk ’s több teremen, mellyekben jelesül az udvari őrök, ’s a’ német és magyar testőrzők felállítva valának, átvezettettünk. Rövid mulatós után, megjelent gróf Fürstenberg, kinek vezérlete alatt a’ tovább is felállított testőrzők ’s udvari tisztek sorai közt menvén, ’s végre az udvari főkamarás ő exc. által béjelentetvén, egy, gyász-posztóval tökéletesen beborított terembe jutánk, hol a’ menyezet alatt ő cs. kir. Felsége magyar gyász-ruhában állott, a’ királyszék jobbján vala főmért. Colloredo hg. főudvarmester, balján pedig am. gróf Czernin cs. főkamarás, a’ lépcsőknél ismét jobb felől a’ német testőrző, ’s az udv. őrök seregeinek kapitányai, bal felől a’ magyar testőrző kapitány, az udv. m. kanczellár, és gróf Clam-Martinitz ő felségének hadi fősegédje. Megtétetvén általunk a’ szokásban levő háromszori mély meghajtás, ő exc. a’ Patriarcha-érsek, mint a’ küldöttség szónoka, valamennyire előlépett, ’s e’ következő alázatos beszédet intézte ő felségéhez: Sacratissima ’s a’. ..E benigno Rescripto, quod Majestas Vestra Sacr. ad SS. et 00. Regni Hungáriae, Partiumque eidem adnexarum diaetaliter congregatos dimittere dignata est, iidem intimo cum animi dolore intellexerunt August, olim Imp°ratoris et Regis Apost. Francisci I. Majestatis Vestrae Genitoris desideratissimi funestum obitum, nobisque, quos coram se in summo venerationis ac homagialis devotionis cultu adstare Majestas Vestra Sacratissima intuetur, negotium declerunt, ut intimum eorundem super acerbissimo hoc eventu moerorem, coram declaremus. Amisimus Regem, quem singularis in supremum Numen pietas, perpetua in custodiendis legibus religio, assiduum justitiae cuivis administrandae studium, rara dementia toti Európáe reddidit venerabilem; quique his ipsis aliisque virtutibus quem admodum consummatissimi Principis, dum viveret, exhibuit exemplum, ita serae quoque posteritati, majestate omnino dignam reliquit imaginem. Amisimus Patrem, qui in amore subditorum, horumque unice prosperitati intentis studiis et dignitatis regiae ornamenta, et cordis solutia reposuit, qui nullum pro felicitate creditorum Sibi divinitus populorum laboreus, nullum fatigium refugit, ut merítő huncajus in subditos amorem exteri etiam suspexerunt, et celebraverunt. Habet sane imprimis, quod optimi hujus Principis facturam lugeat Hungaria. Licet enim plurimarum provinciarum regimen Augustissimi Principis curas et solicitudines assiduo exerciterit, praecipua tamen quadam ratione regendae carae patriae nostrae intendebat. Testantur id decreta magno numero sub glorioso Ejusdem regimino perlata, sed praesertim postremis admirabili assiduita