Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-08-19 / 66. szám

MAGYAR- és ERDÉLY ORSZÁG.­0 cs. kir. fölsége Justh Ferencz kir. tanácsost dunáninnen, és Noszlopy Ignácz dunántúli kerületi tábla ülnökeit a’ kir. tábla köz­­birálva s Dőry Vincze Tolna megyei volt alispánt kir. tanácsossá; továbbá, Saiez Károly kapniki huzamestert, ugyanazzá Felső-Bá­nyára, ’s helyette Schönherr Antal ferneczi hutaellenőrt; Lazárto­­vich Adolf maluzsinai írnokot ’s bányász-törvényszéki helyettes jegy­zőt Felső - Bányára főhutamesterré; Freyenfeld Ignácz jassenai há­morügyelőt, Körmöczre bányaszerügyelővé; ’s Kaschiar Lőrincz, besztercze­­­bányai erdőszt zsarnóviczi faszállitó lisztté, méltózta­­tott nevezni. A. m. k. udv. kanczellariánál Kmosko László fogalmazónak alkalmaztatok. A’ m­. kir. udv. kamra Szaibely József, eddig a’ bányászat­nál szolgált erdőszgyakornokot, Beszterczebányára erdősznek, ’s Taiber Károly sebész- ’s szülész - mestert Körmöczre bányász-seb­­borvosnak alkalmazá. Rozsnyó aug. 15-én. A’ rozsnyai evang. gymnasiumban a’ szónoklat’ ’s költészet’ tanítói székébe , ’s egyszersmind iskola­­igazgatónak beiktatott ünnepélyesen, ifjabb Draskóczy Sámuel kül- és Szontagh Imre helybeli kormányzók’, ’s több tisztelt pártfogó’ jelenlétükben jul.­ődikén Pelech János bölcselkedési tanár, volt pongyeloki pap, ’s már most e’ nemzeti iskola, melly Farkas An­drás alatt szépen virágzott, újra bő alkalmat nyujtand a’szomszéd megyék’ német ’s tótajkú újainak a’ műveltetésre, az itteni magyar olvasó társaság által az iskolának ajánlott mindig növekedő könyv­tár, a’ császári esperesi könyvtár, a’ városi csinosodás, ’s éven­ként számos szegény sorsú ifjat táplálni szokott alumneum segéd­szereivel. II. becskereki levél folytatása : A’szenvedő emberiség is nyert valamit. A’ váczi őrültek’ házára ugyanis, a’ sz. miklósi já­rás’ alszolgabirói kerületébűl 15 ezer forint gyűlt be, ’s e’ czélra a’ nagy-kikindai kerület, 500 pengő ftot áldozott. A’ pesti nemze­ti színházra is fordittatik itt ott figyelem. Ennek tőkéjét előbbi lapjaink szerint Zombor városa’ tanácsnoka Esztergomy István — ki már az istennek Zomboron egy derék kápolnát orgonával, utóbb egy csi­nos oltárt a’ parochialis templomban, úgy szinte a’ piatzon elhunyt I. Ferencz királyunk’ egykori ottmulatta emlékire szép ’s költsé­­ges pyramiszt emelt, ’s kinek a’ szenvedő emberiség, jótéteményi­­ért sok hálával tartozik — 50 forinttal nevelé, ’s e’ pénzt Toron­­tal megyei levéltárnok , ’s m. nemz. akad. tag Bárány Ágoston ke­zeibe olvasó le, annak idejében fölküldendőt. — A’ kis Borsos Jó­zsef veszprémi születésű pesti fi Mohácson munkás most, elme­rülve egy kép’ festésében, melly a’ mohácsi gyászütközetet ábrázol­ja. Élénk alakok állnak már előtte az ivén, ’s egy méltóságos meg­lepetve a’ serdülő’ügyessége által, a’ mohácsi és siklósi ütközetek ’s a’szelid elhunyt Lajosnak másolati iránt vele alkura lépett; hogy a’ hazai ipar’ ezen ágának az igyekezőben több ingert gyújtson. — Óriási töltésűik a’ Tisza’ ’s Maros’ áradozó hullám­ival most is küz­denek. Csak tisztviselőink’ ügyességének kell köszönnünk, hogy e’ folyamok Bánságunk ezen boldogabb részit tengerré nem változtaták már, minthogy a’ Rege tájéka, csakugyan nem kerülheté ki a’ viz­­veszélyt minden őrködés mellett is. — Aug. 6kán tartatott a’ nagy­­becskereki evang. reform, egyház’ fölszentetetése. Ambrózy Má­tyás esperes ’s torontáli táblabiró lelkes gondjai és súlyos fáradozá­­si által a’ hívek’ adakozásiból, emeltetett föl még tavaly az alapból ezen sz. egyház. A’ tót- ’s németnyelvű ajtatosság után, bájlón zend­­ült meg a’ csinos orgona, ’s hazai zengésű ének kiséré ajtatos hang­jait. Majd a’ helybeli pap (az imént említett Ambrózy Mátyás) lelkes magyar beszédet szónokla híveihez, kiknek számát a’megye, és váras, kamra tisztviselőji is diszesíték jelenlétükkel. A’ polgári két csapat tisztelkedik az isteni tisztelet alatt, ’s a’ polgári pattantyusság mo­­zsárdörgetések által emelé az ünnep díszét. B u d e t i n (Trencsény megyében): Jul. fogyta felé igen ritka vendégünk érkezik, még pedig igen messze útról, ’s ez­ egy jó­kora nagyságú légkő, mellyet Lottner lelkész talált, ’s haza ide hozzánk, hol az még most is látható. E’ nevezetes légkő hossza, bécsi mérték szerint 9' 8///, legnagyobb szélessége 9' 2///, ’s leg­nagyobb vastagsága 5' 6//­. Az egész kő súlya 1 9 bécsi font, ’s köbmértéke 80". Idomzatára nézve nagyobb gömbölyű testtől sza­kadt töredékhez hasonlít, mellynek átmérője mintegy 20" 6'" le­­hete.­Anyaga, szabad szeműtélet szerint gránitéhoz, nagyitó csőn pedig tűhegynyi aranypettyü csillámkőéhez hasonlít. Az egész kö­vet többféle alakban fekete réteg körzi; fölülete olly sima ’s tiszta, hogy folyékony törzsanyagból látszik alakultnak, mit a’ fölület több helyén látható benyomások ’s mélyedezések is bizonyitnak; a’ réteg alsó része ellenben nem olly igen fekete, ’s inkább porhanyu. Aczél­­lal szikrákat üthetni e’ rétegből. Azon hely vizsgálatánál, hová a’ kő esék, nyilván kitetszett, hogy nem függőleges,hanem rézsútos irányban hullott 2' 6" nyi mélységre az agyagos földbe, délkeletről éjszaknyugat felé. A’ légmozgás 3' 6"nyi kerületben földig hajtá meg a’ kalászokat. Valamint hazánkban, úgy a testvér Erdélyben is igen sok pusztítást vitt véghez a’ folytonos esőzés a’ tavasz végén ’s még in­kább a’ nyár kezdetén, így többi közt Nagy-Küküllő vidékét majd egészen tönkre véré a’zápor, minek következtében a’legcsekélyebb patakok is annyira földuzzadtak, hogy marhákat, sőt ném­elly he­lyeken még embereket is sodrottak el; ez történt szinte a’ seges­vári vidéken; de legnagyobb mértékben Drázsnán , hol száz ember­nél több lett a’ vizdagály áldozatja; az elveszett marhák számát pe­­d­g 600nál is többre teszik. Nemzeti játékszínünk ruhatárát legközelebb Karczag testvé­rek igen becses adományokkal szíveskedtek szaporítani , mellyek tárgyai : három darab aranynyal diszült 3 szögletü ’s egy ezüstös ha­sonló kalap, egy ugyaniilyen fekete, 2 gömbölyű ezüsttel ’s arany­nyal hímzett, 12 különféle kalpag ’s kucsma, 4 sárga’s fehér vitézkötés, 9 kolcsagtoll, 46 rózsa, 4 nyakkötő, 1 fekete éghasi­­tó kalap, 15 különféle sipka, 10 fekete ’s fehér kalap, 3 szalma­kalap, 3 ellenző nélküli házisipak, összesen 114 darab, mellyek értékét 400 forintra becsülik. Hrm. — A’ cs. kir. közönséges udv. kamra f. é. jun. 16 án Zsilkov­­szky Károly kis-szebeni (Sáros megyében) órás hazánkfiának egy évi kizáró szabaditékot ada olly haránt­ v. falzongora (Querfortepia­­no) készítésre, mellyen sodronyhúrok nincsenek, hanem belső erő­­művi készülettel aczélrugókon kell játszani. E’ zongorák kellemesb hanguak ’s tartósbak az eddig divatozottaknál, hangoltatást (Stim­men) pedig nem kívánnak soha, ’s áruk a’ közönséges zongorákét nem haladja meg. Készíthetők egyébiránt asztal ’s irószekrény min­tára is. — Bekker János esztergomi kanonok több igen becses könyvet sziveskedik a’ helybeli Casinónak ajándékozni, ámbár annak nem tagja. A’ vakok pesti intézete f. é. mártz. 1dén felszólitá Békés megye Ru­deit egy vakgyermek abbani tartása végett szükséges 2400 pgc forintnyi alapitványtételre, minthogy jelenleg már több vak elfogadására is tág az intézet. E’ fölszólitást az érintett megye múlt májusban tartott közgyűlésekor felolvastatván, azt határozá, hogy a kebelbeli szolgabirák ez emberbaráti alapítványnak e’ me­gye részérűl lehető létesítésére szólítsanak fel minden birtokost, községet, ezeket, szóval: az egész megyei lakosságot, ’s tegye­nek az illy után reméllhető sükerről a’ jövő megyei közgyűlésen kimerítő tudósítást. A’ küldött 80 darab könyvecskét, az intézet állapotát tárgyazót, pedig eladatásul Kis János megyei főjegyzőre bízván. — Ugyanez intézet növendékei e’ folyó augustus 26dikán szomb. délei. 9 órától 12-ig a’ vármegye nagy teremében nyilványos próbaté­tet’s hangászati előadást tartanának, mellyre minden nemeslelkű baráti az emberiségnek hivatalosak, azon megjegyzéssel, hogy e’ folyó ’s követ­kező hónap utolsó napján a’ szokott hónapi próbatétel, a’nyilványos próbatétel után következő szünnapok miatt elmaradand. — M­agy­ar tudós társaság. Legközelebb megjelent a’ m. t. t. költségei Warga János prof. academiai lev. t. vezérkönyvének., az elemi nevelés, és tanításra e­lső kötete, az elemi nevelés a­­lapvonatjai. E’ munka egyike azon 11 pályairatnak, mik a’ puchói Marczibányi Lajos táblabiró által kitett két rendbeli (10 és 10 arany) jutalomra küldettek be a’ m. academiához , melly jutalmakat ez, a’ ma­ga részéről, a’ helybenhagyandó munkák ívszámához mérséklendő tisz­teletdíjjal nevelni határozott. A’ jutalomtevő olly vezérkönyvet kívánt, melly a’ népoktatóknak ’s tanulóknak szükséges ismereteket legkielé­­gítőbben összefoglalja, ’s mint illyen edvi Illés Pálnak már eddig a' közönség kezei közt levő. Első oktatásra szolgáló kézikönyve’ nyert elsőséget. Azonban szívesen hajlottak a’ bírálók a’ 2 dik jutalmat az illy jelmondatának oda ítélni. A’ tudományos ember’ fő mennyisé­ge a’ nemzet’ igazi hatalma. Gróf Szélé­nyi István, mint a’ melly két részre osztván tárgyát, az elsőben a’ nevelés ’s tanitástu­­dományt adja elő, annak legújabb állapotja szerint, teljes rendszer­ben, tömötten, állandó tekintettel a’ gyakorlatra; a’ adikban pedig az elemi tanítványnak szükséges ismereteket elég teljesen összefoglalja. Voltak ugyan a’ bírálóknak a’ szerző elvont s nem eléggé népszerű előadására észrevételeik; mindazáltal az academia tekintetbe vévén egyfelől a’ munka’ alaposságát ’s tudománybecsét ; másfelől azt, hogy az edvi Illés’ kézi könyvével a’ köznép’ szükségeinek úgy is meg van felelve; ez pedig felsőbb nevelésre ’s tanításra szolgálhat, tanító­nak és tanulónak, vezérfonalúl; ’s általában, hogy ugyanazon tárgy­nak több oldali felvétele ’s előterjesztése, kivált az o­ly fontosé, miily­­lyen a’ hazai ifjúság’ nevelése, nem lehet nem hasznos, jónak ítélt-

Next