Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-05-05 / 36. szám

112 tétben is szerencsét hozand, a’ civilisatio előttünk dús reményekkel felnyílt pá­lyáján. A’ honi hírlapok közelebbi számaiban, Gifford János ur, ki mint a’ vállalat képviselője, annak megnyitása’s személyes vezérlése végett London­ból ide Pestre megérkezett, az intézet szellemét, és feltételeit közlendi a’ ma­gyar hon termesztőivel, én pedig annak biztos reményével lépek ezennel visz­­sza, hogy a’ buzgó igyekezetnek ez úttal, az egész honra nézve szerencsés ered­­ménye leend. Almási Balogh Pál. (S. Patak. Tavaszhó 2 kán.) Az elérkezett tavaszszal a’természet egész pompájában készül megünnepelni a’ feltámadás nagy ünnepet, füvek, virágok sírjai nyildoklanak ’s elővarázslottan a’ tavasz szelíd melege által uj életre kel­nek mintegy tudatva velünk, hogy halálból élet, sötétségből fény származik. Nagyhalottunk, a’ föld , ébredve hoszszas álmából kibontakozék fejér lepléből ’s derülten mint boldog menyaszszony üdvözli a’ szende kikeletet, egyetlen sza­baditóját, ki jéghideg álmából fölébreszté, ’s a’ folyamokat, halotti pompája diszszalagjait, langyos lehelletével föloldozá. Szóval, hogy prózai szárazságu levelem költői áradozássá ne váljék, a’ tavasz megérkeztével mi a’ régen várt kedves vendéget baráti karokkal fogadtuk. Patak költői szépségű vidéke láttat­ja velünk a’tavasz bájos kellemeit, ’s érezteti azon kéjt, mellyel szabadban a’ természet nagy templomában a’ még ártatlanul, ’s melegen dobogó szív érezhet. De jobb sietnünk a’ czélra t.i. olly hírek közlésire városunk egyhangú életéből, mellyek a’ közönségnek is némi éleményül szolgálhatnak. — Szánakozó gúny­nyal vegyült mosoly ajkaitokon ti nagy városiak! Kik zajos élteteknek egy napjából több érdekest véllek hozhatni fel szőnyegre, mint mennyi szükkörü ’s egyhangú napjainkban történhetik. Csalódtok, mig ti zajosan hirdetitek a’vi­lágnak korszerű haladástokat, addig mi csöndesen ragadunk meg minden esz­mét, anyagi és szellemi jólétünk előmozdítására czélozhatót ’s áttültetjük ho­nunk boldogságáért forrón dobogó kebleinkbe, hogy ott fölvirulván áldást ter­jeszthessünk általa. Városunk ellen megrögzött előitéletek forognak; lakosi­nak H. E. által „megcsontulttá“ bérmált természetjöket, ismeri a’ világ, és szá­nakozik a’ haladás korában maradónak ’s tespedőnek vélt Patakon. Patak, ho­ni történetinkben nem utolsó szerepet vitt régi város, áll még és századok viszályival daczolva, nem hajlott meg az idő mindent megemésztő erejének. Sőt ifjabb pályatársival verseny léptekkel elöhaladni szent tökélete. A’szabad­ság, az emberiség ezen nemtője leszálla körünkbe is, ’s áldásit igyekszik Pa­tak lakosira terjeszteni. Idő viszályi rongálták múlt évben is Patakot ’s vidékét, roppant terjedelmű, határa nagy részét most is viz borítja. De azért Patak nem csügged el, sőt elömenetét gátló akadályokon győzni hő igyekezete. — Taní­tó intézetünk szellemi életéből néhány szebb törekvést kiemelni nem tartjuk ér­dektelennek. A’ nyelvészetet úgy tekinthetjük, mint nélkülözhetlen eszközt is­­meretink bővítésire , önmivelésünkre. Ki az , ki korunk haladási szellemét föl­fogva, ne óhajtana illy becses eszköz birtokába jutni? Ki ne igyekeznék a’ szellemi műveltség nagy kincstárához vezető ezen kulcsot megszerezni? Öröm­mel említhetjük itt Milotay József bölcselkedési oktató tiszta, önérdek­ nélküli hő igyekezetét, miszerint, most is eléggé kiterjeszkedett nyelvészetünket, az angol nyelv tanításával szaporítja. A’ nagyérdemű Nyiry érdemes utódja Angliá­ban huzamos ideig mulatván az angol nyelvben szembetűnő jártassággal bir, ’s nyilványos teremben minden héten órákat tart az angol nyelvtanból. Lecz­­kéin a’ tanító ifjak közül mindenki megjelenhetik. A’ tisztelt oktató tiszta hasz­nálni törekvő szándékát mindenki illőleg méltányolja, mivel angol nyelvtanításra szánt idejét minden díj nélkül, egyedül a’ köz ügynek áldozva, fordítja if­júink javára. A’ tanuló ifjúság hévvel fogadá az alkalmat ’s eddigi tanyásai telt teremben tartattak. Megjegyzésre méltó itt ifjainknak azon tárgyhozi hő ra­gaszkodásuk , mellynek szükségeslétéröl ’s életbe vágó hasznáról meggyőződ­vén Nincs kötelességgé téve az angol nyelvtanulás, mindazáltal szívesen vesz abban részt minden józan haladást kedvelő ifjú. Ellenben milly kedvetlenül teszi a’ szoros kötelességül szabott zsidó nyelv, görög, zsidó exegesisek tanulását, ’s jobbatlan büntetés, vagy professori kegyvesztés félelme miatt tanulja azt, ált­­látva, milly semmi életbevágó haszon nélkül kénytelen föláldozni a’ viszszahoz­­hatlan ’s más hasznosabbakra fordítható, időt. A’ nyelvmivelő társaság még most is fenáll és szebb jövő nyílik elötte. Az iskolai igazgatóság az idén fi­gyelemre, sőt mit még eddig nem ten, pártolásra méltatá. Eddigi vándor ta­nyájának állandó helyét — az iskola uj épületében — volt kegyes kijelölni. Mos­tani elnöke Majoros Endre oktató, ki mindeddig fáradhatlan szorgalommal ’s m­elegkeblüleg munkált a’ társaság ügyében. Tagjai számosak’s egy új Parthe­­non-füzetbe elég müveket szolgáltathatók, de mellynek mikori megjelenését a’ társaság financziai állapotja határozza. Intézetünkben is állal kezdik már látni, hogy a’ szépművészet nem henye időtöltés, ’s hogy ne csupán iskolai száraz­ságok tárháza legyen az ifjú kebel, hanem az érzelmek tiszta föllobogásának is hely engedtessék. Nem csudálkozhatni, hogy Patakon mindeddig olly kevés költői talentum fejlett ki, noha vidéke egy azok közül, mellyek költői érzel­mekre hevíthetik az ifjú kebelt, de anyaiskolánk belszerkezete szinte lehelle­­nité az érzemény-virágok szabad megfoganását. Csupán száraz ’s érdektelen tárgyakkal terhelt lélekben majd minden szép érzemény elhervad ’s majd min­den szép ’s költői gondolat elmecserészü­l. Nem egy ifjú társtól hallottuk a’ fájdalmas panaszt, hogy keble h’deg minden iránt, abban nem ébred többé hőbb érzemény, hogy lelke hasztalan lángolt minden szép és magas iránt és szép művészetek iránti hajlamát, előszeretetét kénytelen volt szigorú iskolai köte­­lességinek föláldozni. Ne vélje azonban senki, hogy mi az iskolai kötelessé­gek becsét és szükséges­ létét tagadnék, épen nem, csak nevelési rendszerünk azon egyoldalúságát akarók érinteni, miszerint természettől nyert tehetségüik közül, hány marad kifejletlen? ’S lelkünk legszebb virágai, elmellőzéshide­ge által, mint hervadnak el. Régóta felsőbb szempontból tekintik a’ műveltebb lelkinek a’ nevelést ’s álllátják, hogy nevelésünk czélja: természettől nyert te­hetségűik okszerű kifejtése ’s ápolása, ’s hogy az ember azon állapotra jut­hasson , mellyre a’ természet által tehetséges­­s erőihez képest rendelheték, nem pedig, mint némelly földhöz tapadt elvnek tartják , hogy a’ nevelés arra czó­lozzon, mikép alapíthatja meg az ember szerencséjét a’ világban (szójárásuk szerint) ’s mint adhassa magát, mint vakeszköz mások tetszésének alá. Az ember nem időszak lekötelezettje, ne hódoljon annak sőt minden hiányai ’s gyöngéivel nyilt tusára szálljon. Eljö az idő, remélljük, midőn nevelési rend­szerünk változásával szellemi szükségink jobban ki fognak elégik­elni mint je­lenleg. Helybeli sajtónk alól most kerültek ki bold. Miklós László oktató ham­vai fölött mondott beszédek. Csorna Mihály szónoklat-tanitó a’ tiszta’s való hu­­manismust philosophiai szempontból indulva ki, velősen fejtegeté. Beszéde fo­lyamában némi érdekes, honunk ügyébe vágó, eszméket hozza szőnyegre, az egész beszéd tartalmas ’s köz tetszésű. Az elhunyt derék oktató helyét vájjon ki fogja illőleg betölteni? Egy korúak kivánatinak megfelelni tudó alkalmas egyed választásáról úgy véljük, minél előbb gondoskodni fog az igazgatóság. Intézetünkből kisereglő­­s kezeikben fekete pecsétes erdő­leveleket vivő beöltö­zött ifjak megtekintése tudatja, hogy a’ szokásban levő ünnepválasztásnak vé­ge. Az utczákoni futosás, hála­kon mozgó kezeikben uti-palozát vivő gyerk­­­czék lármás csoportja kiköltözést-en miniature-képzeltet. Néhány perez alig múlik el s intézetünk egy kisugárzó pont leszen, mellyböl mint meg annyi su­gárként vonulnak külön tájakra az ünnepi kiküldöttek. Tarka vegyületü sorain­kat is egyike viszi ezen könnyült kebellel de könnyült zsebbel is utazó kis ka­ravánoknak. Rimavölgyi:­­Magyar találmány.J Jankováczon (Bácsmegyében) Móricz hazánkfiá­nak, ki jelenleg a­ bécsi műegyetemben tanul, több évi fáradozása után sikerült olly erőművet találni fel, melly gőz, vagy más illyes erő nélkülözésével, csu­pán egy billentyűnek egy pontnyi nehézkedéssel és lábbal történhető nyomo­­gatása által jő mozgásba. Ezen erőműnek dr­­ekk találmánya fölött csak azért is elsőbbsége van, mivel az, mint a’ tudósításból gyaníthatni, csak folyóvizen használtathatik, ez pedig nemcsak akármiféle vizen, de még közönséges úton is ; továbbá nagy, mert egyszerűsége mellett kocsira is alkalmaztatható lévén , illy kocsi a’ közönséges útón rendes menetesnél egy másod­percz alatt 2 ölet ha­ladhat; ha pedig kitérengetés vagy itt rosszasága nem akadályoztatják, mint t. i. a’ vas­utakon, úgy a’ legsebesebben menő gőzerőmű gyorsaságát is kétsze­resen meghaladja. Az erő mindig a’ szükséghez képest kisebb és nagyobb fok­ra szállíttat­hatik, úgyhogy fölöslegesen is lehet erő, a­­nélkül hogy az erőmű szét­pattanásától, vagy bármikép történhető káros hatástól félni lehetne. Mindenféle gyárban gőzerő helyett, valamint vizen is, akár vízmentiben akár víz ellenében akár tengeren még a’ legnagyobb hajók hajtására is legczélszerűbben használ­­tathatik. Hogyan ? tudjuk sok kérdés, sőt kétségjelek fogják e’ találmány nyilvá­­nyitását kisérni; de biztat a’ remény, hogy az első illy erőművel ellátott kocsi hazánkat körülnyargalván , a’ kérdés és kétségjeleket örömjelekké változta­­tandja. — Bécs, april. 30. 1841. Közli Veszprémi Mihály mérnök. (Baranya­ megyei közgyűlés tárgyai.) Pécs april. 24. Megyénk börtönében annak czéltalan alkotása miatt a’ szó legszorosb értelmében testi kép sanyargó sze­rencsétlen embertársunk, ezelőtt azon lelki vigasztalást sem élvezhetők, hogy sz. misében részesülhettek volna; e’ végett míglen a’ börtönök emberibb alkalmazta­tása eszközölhető leend, addig is még múlt közgyűlésen intézkedni szükséges­nek láták a’ megye idei, hogy a’ rabok részire tartandó isteni szolgálatra a’ megyeház bármelly részében egy oltárt állíttassanak. Az óhajtást ’s intézkedést majd megelőzte megyei püspök m. nagykéri Scitovszky János urnak közjóra és sz. czélokra kifáradni nem képes adakozó szívessége, ki egy illy helyhez alkal­mazott oltárt mindennemű készülettel felállíttatván ’s a’ meghatárzolt napokon tartandó isteni szolgálatot teljesitő egyházi egyed fizetésére ezer pengő fr. tökét alapítván, f. hó fokán fényes szertartás közt, a’megyei tisztikar és sok más ájta­­tos jelenlétében maga mutatta be az első áldozatot, melly alkalommal egyszer­smind keresztyéni oktatás után a’ jelenlevő raboknak az Ur testét szinte maga szolgáltatta ki. —Közgyűlésünk első napját f. hó 19-én mint koronás fejdelmünk és hazánk atyjának születéseét, egyedül ez ünnepnek szentelvén a’ KKr. és Edek, nagy számmal jelentek meg a’ székesegyházban, hol az áldozatot a’ m. megyés püspök mutatta be, ki egyszersmind a’ helyben létező minden diplomatiai ren­dűt megvendéglő 100 személyt meghaladó fényes lakomáján. A’polgári nagy ünnep tiszteletére szolgált az is, hogy a’város keblében állomásozó 270. főnyi Ferencz Károly nevű magyar ezred minden tagját egy ezüst húszassal, a’ katonai neve­lő-intézetet 50 p.Írttal ’s a’ városi kórházat 25 pftal megajándékozni szives volt. April. 20-án folytattatván a’ közgyűlés m. főispán által a’ főjegyzői hivatalra , melly Kajdacsy vántal volt főjegyzőnek látkörünkbül eltűnte által megürült, Ma­darász József, eddigi főszbiró neveztetvén ki, a’ népszava egy szívvel egy lélek­kel számtalan éljenre harsaid, mivel e’ szilárd, értelmes ’s érdemdús férfiúban Baranyának nyelve és lelke uj életre támadand; továbbá tiszteletbeli főjegyzővé: Scilovszky Márton, aljegyzővé Daróczy Ignácz, hegyháti járás fősz.birájává Raisz Dániel, mohácsi járás alszbirájává végre Barthos Edv. esküit neveztettek­ ki. Még az­nap szőnyegre került az országszerte szóban forgó vegyes házassági ügy. Első alispán ur a’ KKr. és HR. óhajtását megelőzve, soron kívül vétele ezt tár­gyaltatás alá ’s miután Zala, Esztergom, Pest, Abauj, ’s több megyének e’ tár­gyú körlevelei felolvastattak , a’ számos egyházi és világi szónok, ámbár majd mindenik szólásszabadsági salvificatoriával kezdé szavait, olly példás mérséklet­tel tévé előadását, hogy végre a’ csak más nap befejezett vitatás után, az előbb ellentétben álló keblek majd egygyé látszattak olvadni ’s határozattá jön , hogy sérelmü­­­ jövő országgyűlésre utasitásképen jegyeztessék föl, addig pedig a’haza polgárit aggasztó súrlódások megszüntetése vége­t a’ fejdelem rendkívüli or­szággyűlés öszszehivatásra jobbágyi hódolattal keressék meg.“ A’mi egy rendsze­­relőnek türelmét kifáraszthatja, azt itt említés nélkül nem hagyhatni: t.i. az iskolai ifjúságnak (mellynek szü­kséges­ volna inkább annak tanulása után látni, mit ta­­n­itója felad) az amúgy is szűk teremben történni szokott öszszecsődü­lését, kik ha nagyobb tiszteletre méltatnák a’ hely szentségét, sok jámbor fel volna mentve azon harsány rikoltozásoktól, mellyekre bizonyos missionariu­s-féle emberek által bí­rálva a’ legszilárdabb tanácskozást zavarják. Czirer Antal megyei főorvos urnak ezer váltó fényi alapítási ajánlata mellett tett azon indítványát, hogy a’ megyé­ben egy közönséges kórház alapíttassék, a’ KK. és BB. részvevőleg elfogadván, an­nak miképeni alakítását egy számos tagból álló választmányra, másod alispán Maj­­láth György ur elnöklete alatt bízták. — f. J. (Szepesmegye közgyűlése.) Lőcse április 21kén, Szepesmegye évnegyedi közgyűlését f. he­lykén azzal kezdé meg, hogy kegy. királyunk születésnapját szokott szertartással ünneplé, melly alkalommal a’ régi templom boltozatjai alatt, a’ ,.Tartsd meg, Isten, királyunkat!“ tán legelőször zengett magyarul a’ tanuló ifjúság ajkire!. Más­nap kihírdettetett a’kir. szabadítok a’ megye magyar kör­

Next