Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-05-29 / 43. szám
171 , ők ellenben azt válaszolták: nem engedik meg a’barbásszegi temetőben hogy a’ katholikusok sírkeresztjeik kiálljanak, hanem eltemetve legye, itt a’ kath. pap nem parancsol, hanem a’ református nemes urak. Vévén szertartásimat, ezen katolikusokkal is közös temetöbül kijüttem, fel— a magamban, hogy édes hazámnak megjelentem. Azt veszem észre, An- és Borusszia példájaként, hogy hol többen vannak evangélikus atyánka’ r. katholikusokat zaklatják! ’S nem illik-e ide az 1647 : 14. törvény: -------status vei plebem in libera religionis exercitio turbaverit etc.? Ugyansértést követtek el előbb is barbásszegi ref. atyánkfiai, sőt gyülölségből tördelték a’ kereszteket. Milejben is, hol több református lakk, mint lolikus fejszével vagdaltak a’ temetőben ujonan fölszentelt keresztbe ! íme 1 százados ősi magyar hit az uj vallástól édes hazánkban is, Zalában, ezen a században zaklattatik. Milej máj. ján 1841. Stankovits Fer. mileji pléb. — (Népnevelési Látjuk, mikép kezd mindinkább fejleni a’ népnevelés nagy nője s látnuk, mikép alakulnak társulatok munkálataik tárgyául e’ szent tit tűzve ki, ’s mind ez honnét? Fessler azt mondja: „Erénynek azt neve,ha valaki a’ közhaszonnak saját hasznát feláldozni kész, ’s mások holtágában önmagáét találja fel.“ — Mást boldogitni tehát a’ nagy czél, mellyelérésére ezer út nyílik, ’s czélszerüleg nevelni valakit, nem annyit tesz mint megvetni a’ fő alapot jövendő boldogságára? Meleg kebellel át nem élni ez eszmét, annyi, mint az emberiséget tapodni ’s a’ természet szent ényivel daczolni. Ha már a’ jelenben prometheuszi tehetséggel butát okostanulatlant bölcscsé nem varázsolhatunk is egy pillanat alatt, kezdjük ott, hoszszú az út, de czélra vivő; kezdjük a’ minden jóra’s roszra hajlékony rmekek nevelésén. Csekélynek érzem magam e’ tárgyról fejtegetöleg hoszt értekezni azok után, kiknek tollait az igazság tiszta keze mély bölcsészet vezérlé, isten napfényéhez hasonló világosságra deritnie’ szent ügyet, sőtt czélomra sietnék, hogy később annál inkább kitűnjék az erény, melyérintek, lehetetlen nem szólanom az emberiség azon osztályáról, mellynek e közé van szorulva a’ szellemi nevelés nagy része (értem a’ közönséges Hősi tanításokat, ’s az iskolák igazgatóságát.) Régóta kiáltozunk már az fák elhanyagoltatásáról, és régóta a’ papoknak ez ügyben hivataljok, kösségjök (mit eskü ellen szegnek meg mindannyiszor) nem teljesítéséről; és van az, ki sziveket ’s veséket vizsgálhatva, szólana , vájjon e’ lélekrázó kizásra tart-é kebelt egy is ? Nincs mit szólnunk az e’ tárgyban dologtalangról, tudjuk miként a’ külön vallásbeliek közti lelkészek nagy része, kiszereti azon édes nap melegét, mellymást is azonkép éltet, ’s örömes, végzi hivatalának azon ágát, mellyet kisebb ’s nagyobb mysticismussal vékozhat körül. Nekik kellene mindenek előtt szoros legfőbb kötelességökül is az iskolákbani helyes tanitásrai felvigyázást, hatalmat adni nekik, yszerithetni az okosság szavaira nem figyelő boldogtalan szülőket, gyermeknek iskolába járatására; ’s mind ezeket most is kellene tenni. Nincs vesztni való időnk uraim ! Hivatkozunk a’ földesurak ’s más főbb lisztek azon részeit elidegenithetlen jogaikra, mellyek szerint inteni kötelességük a’lelkeket kötelességük teljesítésére. — Tihozzátok szólok uraim! Ha ember és izetszeretet nem ösztönzene is benneteket, nem kívánja é tni hasznotok az okrendelteknek miveltségét? nem akarjátok elösmerni, hogy a’ jótett jura édes ? ne szánjatok egy pár perczet elvonni kényelmeitekből e’ szent ra, főfelügyelői szemekkel vigyázni azon nemzedék miveltetése fölött, mellyjóakaró tisztelete fog őrködni éltetek fölött, ’s majd egykor siormotok, nem a’ pillanat által megdöbbentett kebel egy könye csordul ki, hanem :esergő szív háládatos sóhaja emelkedik áldáshozólag az örök biró elé. Kerek egy várost, hol a’ lelkész, elébb érintett kötelességének eleget tevő, dáji elrendezésében, a’ legjobb tanítók megszerzésiben, azoknak tisztekhű és szorgalmas eljárásokrai felügyelésben, szóval: minden intézkedésologban kitünőleg viselte magát. Ez iskolában a’ logikáig tanítanak, ’s nem két nap egymás után (’s ezt állítom) kivévén ha betegsége vagy itthon nem gátolá, hogy minden osztályzatát az egész oskolának ne vizsgálta volna , ott a’ rendre, tanítási rendszerre, gyermekek miképi haladására ne vigyárolna. A’rendezett tanácsú város közbejöttével, minden szülő szoros és áldatlan kötelességének ismerte gyermekének iskolába járatását; ’s igy eser népességű városból 600 figyermek is járt oda. Ezen város,hajói tuti 60, egészen tehetlen szülő gyermekei helyet fizette meg évenként a’ tási dijt a’ tanítónak. Illy helyzetben nem csodálhatjuk, ha sokan a’ szegebb sorsú gyermekek közül is, magokat főbb iskolákban felsőbb tudótyok tanulására elszánták, ’s köztök munkájikért pályadijt nyerteknek neis olvassuk a’Kisfaludy társaság évkönyveiben. E’ lelkész egy év előtt jobb e szenderült; emlékét fentartják a’ városbeli lakosok, kiknek a’szó teljes dmében lelkiorvosa volt, ’s az ifjabbak, kiknek lelki kimiveltetésén fáratllanul dolgozott, végre iskolai tudományos munkáji, mellyeknek egy része s iskolákban is tanittatik. A’ város neve Kisújszállás a’ Nagykunságban, it hallik, azon egy év óta is, mióta e’ lelkész kimúlt, az iskola csökkenően van. Nincs ki a’lankadó tanítóba erőt öntsön, nincs, ki a’pórnépet emi kötelességére olly hathatósan emlékeztesse ! De reményünk van, hogy érdemdús férfiak, kik addig is, ha nem közvetlen is, részt vettek ez isti kormányzásában (különösen: magok költségeken hangszereket hozattak a czélból, hogy a’ muzsikában is költség nélkül taníttassanak a’ gyermeminden nap, rendes órában) hazafi kötelességöknél fogva óriás karokragadják viszsza a’ sülyedni kezdőt, ’s igyekeznek ismét felemelni, ’s a’ legbb jutalom, az édes öntudat mennyei érzete tölti be kebleiket, ’s e’ tettekelésre ragad többeket, tizeket, százakat, ezreket, ollyakat, kikben élni a’ nemzet boldogsága és mindene!S. (Nógrádi papi gyűlés.) Nógrádból tavaszutó 14kén. A’ nógrádi ág. hitv.eresség f.h. 12k én B. Gyarmaton tartá Kubinyi Ágoston ügyelő előlülése egyházi, érdekes eredményü közgyűlését. A’ haza minden lelkesbfia ajkiről lezengő varázs-szózatok,egyesüljünk, nemzetisedjünk ’s e’ két szellemi hatalom vérte alatt haladjunk!' valának azon irányok, mellyek e’kiskörű gyülekezet tanácskozásit vezérlék, határozatit jellemzik. ,Egyesüljünk !‘ szóla az ág. hitv. testület hőkeblű kormányzója, Zay Károly gróf, és bátor szózata virgoncz életet adott a’jó keblek mélyeiben titkon óhajtott, de nyilványosan kimondani alig mert eszmének, melly azóta már él ’s épen azért, mivel a’ korszellem utalma alatt él, előbbutóbb dús következményekben fog és kell nyilatkoznia. Íme a’ nógrádi esperesség — jóllehet tudja, hogy a’ magyarhoni két protestáns felekezet, hitágazatokat illetőleg, máris bensőleg egyesült, legalább a’ még fenlevő parányi különbség csupán halvány színezetnek tekinthető, de a’néptömeg külső egygyéforradása csak azon szellemi akadályok leküzdése után reménylhető, mellyeket a’ jelszavunkká vált népnevelés hárítaná el idővel — a’ jövő kerületi és egyetemes egyházi gyűlésekre küldött követeinek utasitáskép annak kieszközlését meghagyá, hogy az ág. hitv. testület av helv. hitv. rokonfelekkel előbbutóbb megtörténendő egyházi egyesülése megpendített eszméjéhez őszinte vonzódást ünnepélyesen nyilvánítsanak. Abrándképek mondandják némellyek. De ha előbb vettetik el a’ mag, előbb érkezik meg az aratás is , hatást pedig magszórás nélkül reményleni szellemiekben sem lehet. Tegye tehát magáévá az egyesülés-eszmét előbb a’ felsőség , úgy jótékonyan haland az, mint növényekre égboltról alálövelt napsugárok, hitfelekezeteinkre. Kezdjük az egyesítést felülről ’s a’ regis ad exemplum hatása nem fog kimaradni. ’S miután ezen egyesítés ezelőtt, régen megpendittetett jelennen pedig öröm érzettel látjuk, hogy mindaz, mi hazánk virágoztatására, erösbitésére ’s ez által a’ fejdelmi trón támaszául szolgál, atyáskodó kormányunknál buzgó részvétre ’s pártolásra számíthat, hazám lelkes megyéi épen azon munkálkodók, hogy egygyé olvadjon e’ honban a’ számos pártérdek, nem volna köztetek egy is, melly a’ magyarhoni protestánsok egyesítése eszméjét, pénz-vagy jogáldozatot úgysem kívánót, melegen felfogva ’s pártolására a’ többi megyét is felszólítva a’jövő országgyűlésen, mellyet úgyis vallásügyek miatt sürgettek , annak törvényben kimondatását kivrni nem törekednék: ti, magyarhoni protestánsok egy vallásfelekezetté, az ág. ’s helv. hitvallásunkról hozott hazai törvények utalma alatt állandva, bármikor egyesülhettek?! ’S ennek megtörténtével megvonhatnátok-é e’ rokonügytől, helv. hitv. feleim! karjaitokat, bezárhatnátok-é e’ mulhatlan szükséggé vált szózat előtt füleiteket, megcsonkithatnátok-é minden szép, jó ’s hasznosra szinte fogékony, főleg édes közanyánk, a’ magyar haza iránt, lángoló kebleiteket?! Téged pedig nemes kormányzónk! hit vallástestületem tisztel, kit ügyszeretetedért tisztelek én is, erősítsen szent buzgalmadban a’ haza nemtője továbbra is! Dicső a’ pálya, melylyet választál és színiként rendületlen kebled kedves túszunk (kezesünk) maradand, hogy e’ dicső pályáról lelépni egykönnyen nem fogsz, mert mi, vezérletűid, is legszivesb készséggel követendjük , mellyet kitüzel, a’ ragyogó lobogót, lelkesülve a’ tudattól, hogy sziveket egyesíteni égi ma! — .Nemzetisedjünk volt a’ második irány, melly jellemzi a’nógrádi esperesség e’ közgyűlését, egyházi tagjai is felfogták egész nagyszerűségében a’ haza nemzetisedési törekvését, egész szívvel osztozva a’ páratlan hazafi szavaiban: „Elnémulva a’ nemzeti nyelv, csak gyászfüzt terem a’ hon, melly a’ voltakért szomorúan eregeti földre csüggeteg lombjait." Ők már 1828 ban rendelkeztek, hogy mennyire iskoláink szomorú átlapotra engedi, terjeszszék és sajátjukká is tegyék a’ hazai nyelvet ’s azóta czélszerű végzéseket hozni meg nem szűntek. E’ gyűlésben is, egyet kivéve, valamennyien magyarul szólaltak fel Nem lehetett-e tehát méltán várni, hogy ez alkalommal is pár lépéssel előbbre fognak menni a’ magyarodás szent ügyében? Igenis, esperességünk azt most is téve, mert hogy mindent röviden kimondjunk, körén belül minden hivatalos irománynak magyarul szerkesztését elhatározó. Jelesül pedig az esperességi pecsét-kárirat megmagyarítását elfogadó, az egyházaknak pedig ugyanazt újólag ajánló, a’ papi meghivó-levélnek ’s iskolaügyelői táblázatoknak , mellyek eddig latin nyelven voltak kinyomatva, megmagyaritását ’s kinyomatását elrendelő, az anyakönyveknek 1842. kezdetével, az egyetemes egyházi gyűlés által kiadott táblázati minták szerint csupán magyarul íratását megparancsoló, a’ kerületi ’s egyetemes egyházi gyűlések jegyzőkönyveinek , mellyek eddig az azt kívánó esperességek és superintendentiáknak latin fordításban is kiadattak, a’ fordítás megszüntetésivel csupán magyarul szerkesztését annak idejében ’s helyén követei által sürgetendőnek ’s hódolva a’ nemzeti közakaratnak, mellyet a’ hazai kormány máris megérteltetni siet, szorgalmazandónak renddé, hogy főbb iskoláinkban minden tudomány kivált azon tanítók által, kik 1830 óta léptek hivatalaikba, magyarul taníttassák. Hogy pedig saját keblében az iskolatanítókat magyar nyelvtanításra annál inkább serkentse az esperesség, Vidovszky András f, petényi, Kuczelnik József sziráki, Thébusz János szügyi, Micsinay András a. esztergályi, Lehotkay János dobrocsi, Marcsek Pál závodai, Kálniczky András losonczi és Vitális Pál szinte losonczi iskolatanitókat a’ magyar nyelvtanításban kitüntetett buzgalmakért, csupán e’ czélra 1828. óta gyűjtött alaptőkéje kamatiból megjutalmazó ; Jamrich János poltári, Putz Henrik kálnói, Groechner Ádám szinobányai, Csipkay József uhorszkai, Ország István agárdi, Kaszner Samu béri, Kovácsik József lesti, Zbell Lajos k. zellei iskolatanitókat szinti ilyen buzgalmakért megdicsérő, őszinte akaratát pedig, a’ magyar nyelvterjesztésbelfi az által csak elismertnek örömmel látá, hogy Krupecz István dengelegi, Ruszy Mihály n. lami, Blaho Sámuel sámsonházai, Cservenák Károly a. bodonyi, Orlik Mihály n. libercsei, Broszmann János tamásii, Hudácsek János b. gyarmati, Rusznák László málnapataki iskolatanitókat, magyar nyelvtanítás körüli szorgos eljárásukért a’ nógrádi nemzeti intézet jutalomra méltató. — Illy előzvények után föltehetnié, hogy az úgynevezett pánszláv fondorlatokra is ki nem terjesztette volna figyelmét az esperesség? Hatalmas felekezet által nyomatva, csak szomoritó kilátása lehetne a’ némellyek előtt gyanúba