Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-05-12 / 38. szám

152 szúrta. Erre gyilkost kiáltván, az állítólagos tiszt a’ postaőrhöz futott, azt lövésre ösztönözte, de ez ötdhraszita, mire a’ mondott tiszt megszaladván a’ Beneházba fu­tott, hol egy lözsérbolton keresztül­ surranván, megszabadult üldözőji elöl. Ek­kor a’Beneház kapuját bezárták, és a’ laktanyábul mintegy 20 — 30 főnyi ötcsa­­pat puskára szegzelt szuronyokkal az oda csődült békés polgárokat megtá­madta, és személyválogatás nélkül döfni vagy puskaagygyal verni kezdete. Azonban kir. személynök uz ő exoja, Pestmegye első alispánja, Smähling táb. ’s helyparancsnok ’s több más köztisztviselő oda érkezvén a’ felingerült soka­ságot, azon biztatással, hogy a’ bűnösön kitűnő elégtételt vesznek, csendre bírták. Másnap e’ szomorú esemény miatt kisgyűlést tartatván, Dubraviczky Simon első alispán ur röviden jelenté a’ tegnap­ esti dolgot és azt, hogy Smähling táb., azon két tisztet, kire gyanú van, hogy részint az ifjat megszurta, részint az ör­­szemcsapatot kiparancsolta , fogságba tétette. A’ BR kör. határzának 1) ka­tonai erőnek polgári hatóság felszólítása nélkül nem lévén szabad a’ békés pol­gárokat megrohanni, ’s a’ közcsendet felzavarni, rögtöni orvoslás végett fel­írás tétessék a’ nm. H.tanácshoz ; 2) hogy illynemű­ rakonczállankodás örökre megszüntessék, ez országgyűlésre módeszközlésül följegyeztetik. 3) A’ két alispán a’ fölig-nádorhoz ’s a’ katonai főparancsnokhoz olly megbízással kül­detett , miszerint a’ katonaság részirül a’ vizsgáló biztosság tagjait kieszkö­zölje , hogy igy a’ vegyes biztosság minél hamarább összeülvén, rögtön nyo­mozáshoz fogjon. A’ BR együttülve maradtak , várván a’ kiküldött két alis­pán jelentését; középponti föszbiró ur pedig e’ dologról a’ városi hatóságot ér­tesítette. 12 órakor a’ két alispán jelentést tön ’s a’ RR örömmel érték, hogy nádor­i fens, kedvesen vévé ’s köszönetét nyilványtsá a’ RRnek azon biro­­dalomért, miszerint minden formaság elmellőztével egyenesen hozzá folyamod­tak’s kitűnő elégtételt ígérvén elküldé titoknokát a’ két alispánnal a’ főhadi kormányzóhoz Lederer báróhoz, ki szinte kijelenté, hogy szigorún megtartja a’ hadi törvényt, és Smähling tábornokot a’ vizsgáló biztossághoz olly meghagyással nevezte ki, hogy az illető ezredbül két kapitányt tetszés szerint válaszszon maga mellé szollnokul pedig a’ budai kormánylisztkar auditorát nevezte ki. A’ RR magok részirül Szentkirályi Móricz másodalispánt, Fáy And., Patay Józs., Kovács Józs., Kossuth Laj­us, Egressy Samu tisztiügyészt,Zlinszky középponti főszbirót eskütt­­társastul, tollnokul pedig Ny­áry Pál főjegy. nevezték ki. Zlinszky főbíró úr jelen­tése szerint a’ városi tanács szinte felírást intéze a’ H.tanácshoz,’s a’ vegyes biztos­sághoz Szász Mátyás tanácsnokot, a’ város kapitányát és főügyészét nevezte ki. Szentkirályi Móricz másodalispán a’BB meghagytából, minthogy a’ kir. tábla ha­tósága alá tartozó személyek is vegyültek ez ügybe, kir. személynök ő excjával közlötte a’ megye határzatát, ki is a’vegyes biztossághoz Ocskay Ignácz, és Jusit­ Ferencz kir. táblai ülnököket nevezte ki. Másodalispán urnak a’ kir. személynöknél járta közben pedig Nagy István főjegyző ur a’ H.tanácshoz tett felírást olvasta fel, mi egyhangulag elfogadtatott. Dubraviczky Simon első­alispán és Ráday Gedeon gróf pedig, kik e’ szomorú eseménynek szemtanuji voltak, tanúkul ajánlkoztak, ’s hasonló tételre mindnyája felszólittatott, ki e’ dolog­ban tanúságot tehet. De azok, kik e’ dologban jótanúk lehetnének, visszavonulnak azon rettegesködés miatt, hogy ki kir. táblai jegyző, annak ügyvédi vizsgálatkor, ki pedig diák, közpróbatétkor tehetnek akadályt. Ezen szűkkeblű fiatal urak tudják meg, hogy non bis juventus orta parentibus ’s a’ t. ’s legyenek magasb véleménnyel mind a’ tekint, királyi tábla érdemes biráirul, mind az egyetemi tanitókrúl; illy dologban ki mit tud lélekismereti kötelessége a’ vegyes biztosság’s bíróság elött híven felfedezni. — Vasárnap (Okén) a’vegyes biztosság összeült,’s az eljárás­módot határozta meg; két nap pedig (10 ’s 11 kén) a’ tanuk kihallgatásához fogott. A’ többi eredményrül annak idejében. — Ausztria. Bécs, apr. 2­7. Mint rebesgetik, legfőbb helyen azon dolgoznak, hogy az illyr királyságban a’ régi intézvényt, t.i. a’ nép képviseltetésit a’ királyi kivá­­natok előterjesztésinél megújítsák. Ezen rendi intézvényt 1809. óta nélkülö­zik az illyrek, ’s mint némellyek tudni akarják, annak ujdonitásakor Ferencz Károly félig viselendi a’ fölség személyét ’s azt azonnal követendi az ott ed­dig elmaradt hódolás. — A­m­erik­a« (Az uj elnök esküje.) A’ columbiai főtörvényszék előtt az egyesült sza­bad statusok elnöke kev. esküt irt alá: „Én ünnepélyesen esküszöm , hogy az egyesült statusok elnöke hivatalos kötelességűt hiven teljesítem, és a’ men­nyire csak erőmtől telik, a’ köztársaság alkotványát megtartom, ótalmazom és védelmezem. Tyler János.“ E’ dologrul köv. jellemző bizonyságot adtak az elnöknek: „Én Crunch Vilmos a’ columbiai főtörvényszék főbírája bizonyítom, hogy a­ fentebb említett Tyler János ma előttem személyesen megjelent, és bár alkalmasnak érzi magát, hogy Henry Harrison halála után az egyesült státusok elnöke tisztét azon eskü mellett is, mellyel mint másodelnök tett le, betöltse , és ezen hivatal kötelességeit elvégezze, mégis, mivel kétség támad­hatna, és nagyobb bátorság okáért a’ fölebbi esküt letette és aláírta. Cranoh Vilmos.“ — S Spanyolország. (A’ kormányzóság) kérdésben nyilványos szavazás határoztatok. Elegy.) Madrid, april 2 íikén : „A’ követkamrában rövid vitatás után határoztatok, hogy a’ kormányzóság száma és személye nyilványos szavazás által fog el­döntetni, ámbár a’ tanács titkos szavazás mellett nyilatkozott, mi bizonyo­san heves öszszeü­tközést születül a’két kamra közt. Espartero mind e’ mel­lett egészen részvétlenü­l viseli magát, jól tudván, hogy a’szenvedélyek he­vének kirobbanása után mégis minden esetre hozzá fog Spanyolország fordul­ni. Mig a' kormányzati kérdés egy részről a’ kedélyeket igy izgatja, addig a’ vallási ügy is több helyen ingerültségre szolgáltat alkalmat. Az ideigleni kor­mányzóság körlevelet bocsáta Spanyolország főpapjaihoz, azon meghagyás­sal, hogy mindazon papokat, kiket idegen püspökök szenteltek föl, ’s kik a’ trónkövetelő ügyét pártolók, misézéstől ’s gyóntatástól tiltsák el, kivévén a’ baszk és navarrai tartománybelieket. Három papot a’ kormány engedetlensé­ van fele tót, fele német, szép kerekszám, mintha a sors is ugy akarta volna, hogy a’kétalakú községek lelki előljáróji egyiránt osztozzanak a’nem­­zetisedés terhében, vagy is inkább egyiránt részesülhessenek a teljesített kö­telesség szent örömeiben. De fájdalom! ők a’ sors czélzatát félre magyarázó­­lag törekvéseiket oda egyesítik, hogy a’ magyar nyelv ezentúl is idegen ma­radjon híveik közt, ’s ha néha kóbor koldusként egyik vagy másik községük keblében föl is ütné vándor-sátorát, vétkes kegyetlenséggel megtagadják sze­génytől az alamizsnát, mellynek adására felebaráti szeretet, isteni szolgálat­­jukkal közvetlen kapocsban levő jótékonyság gyakorlata és hazai hivatásuk őr­­angyala hasonló szigorral kötelez. Egy pár évvel ezelőtt az esperesség kö­rébe is elhatottak a­ korszellem­ ébresztette napnak homály­ozö sugarai, de csak pillanatra, mert némelly zavarban üdvöt halászók retteg’vén vilá­gosságától , áthallan szövetű napellenzőket szegezének ki fejeik fölé, ’s a’ jóllevő sugár ereje megtörve, ismét viszszavonult, olly tartományokra árasz­tandó malasztit, hol hűbb kebelt hevíthet, hol a’ sötétség rémeitől irtóznak a’ nemesbek, átlátván azt, hogy a' virág csak napsugárban fejlődhetik gyö­nyörre ’s kéjillatra. A’ nevezett korszakban imitt amott magyar ABC köny­veket is lehete szemlélni a’ zsenge tanítványok kezeiben, ’s habár ritka vet­te hasznát az jó akarat még is mutatkozék. A’ verbászi senioralis diák isko­lában némelly tudományokat magyar nyelven kezdettek tanulni, több magyar szavalat volt hallható közvizsgálatokon, ’s bár e’ biztató előjeleneteket nem annyira jellemző a’ közre törekvés hevülése, mint inkább a’ közvélemény ki­játszására és szemeinek ideigleni behályogositására czélzó ármány, mind a’ mellett legalább a’ hazai törvények iránti hódolatot színlelték. De most a’po­litikai haladás ez csekély jellemét is leszakaszták a’ hanyagság symbolumi ’s a’ tót szó terjeztésében egyetlen üdvözitő nyelvet hirdetgető egyedek. Némelly községek is­k­o­l­á­ib­an szinte lelkesedéssel fogtak az mesterek a’ magyarsághoz, benne mind magokat, mind tanítványaikat tö­­kéletesitendők; de az helybeli lelkészek hanyagsága, sőt mondhatnám imitt amott megrögzött szláv nyakassága ármányos biztatásokkal csak hamar ki tudták űzni e’ szép törekvést az iskolák köréből, a’ mester porhadásnak engedte át magyar szótárát, grammatikáját, a' tanuló pedig kalácssütésre nyújtotta any­jának magyar ABC könyvét ’s igy jön, hogy a’ bácsszerémi ágostai vallásu községekben ismét ott állunk, honnan már egy századdal előbb törekedtek kivergődni a’ lelkesbek. Lehet hogy ez bajt még másutt is lehetne keresni, t.i. az felügyelő hatóság hiányában ; de őszintén megvallván, ennek nagy része csak­ugyan azokon fenekük, kik dicsekedve hirdetik, hogy a’ magyar nyelvet az iskolákból a’ kemenezékbe küldötték, legoltan kifejlődést fokára érlelendőt. —Az emberek mindig előre törekszenek — tanítja ezt a’történet­írás, a’ vallás pedig azon szavai által—„hogy az ember isten képére teremte­­ték, hogy lenne tökéletes, miként ő maga tökéletes“ — mindenben igazolja ez állítást. ’S mint van még is, hogy a’ bács-szerémi esperesség lelkészei, kik az evangeliomra, az szentirásra esküdtek’s a’ dicső munkát nagy részben ta­lán könyv nélkül is el tudnák mondani, még sem látják át ez állítás igazsá­gát? vagy a’ mi még bűnösb, átlátva még sem törekszenek elérésére ?,Mél­tatlan­sád‘ fogják némellyek hinni, mert úgymond, ők nemcsak tudják, de bu­zognak is az felhordott állítás mellett, és ez igaz, csak azon lényeges különb­ség forog fen, miszerint ők a’ magyarodás terjesztését nemcsak haladás esz­közének nem tekintik, sőt azt mint az panszlavismus—mi náluk a’haladással azonos — legbotránkoztatóbb ellenségének tartják. ’S ime urak itt lehull a’ titok­­lepel képeitekről, ’s valljátok meg, hogy fáj a’hirtelen felebbentés, hajók, ha szemérmesek vagytok , mert magatokat szánva jobb érzésre gerjed szí­vetek ’s hatalmasan súgja: „Oh mennyi drága idő folyt el az öröklét tengerén , és én a’ haza boldogsága felé evező hajót áldás nélkül hagytam elhaladni.“ Ti pedig, kik megrögzöttek vagytok, ugy­e boszankodni fogtok, mert a’ lélek­­isméret zúgolódik bennetek, de az indulat gyökere mély, a’ kéz pedig gyenge, vagy agg már, ’s az ásó, hatást vesztve dől ki markaitokból—boszankodni fog­tok, mert féltek a’ nagy közönségnek haladás sugárrral ékesített arczától, mert rettegtek a’ közvélemény ostorától, ’s az utókor ajkairól sirhalmitokra majdan ledörgő átkoktól!­ Kelt P.--------n. Tavaszhó 22én 1811. Murányi, K. CSzakolcza magyarodik.) A’ nemzetiség nagy eszméjével foglalkozó minden el nem fogott kebel, hazánk minden rendű és ajkú egyes polgárinak, rokon­érzet ösztönéből nemzetiségünk teljes kifejlésére irányzott tetteit, az ügy nagyságához képest lehetőségig méltányolva, ezek jótékony eredményit előzőleg élvezi, a’ napokat pedig, mellyeket eddigi hivataloskodásaikban idegen nyelvet használt törvényhatósági testületek is, nemzeti és így természet és tör­vény­ jogosított nyelvü­nkhözi ragaszkodásukkal, részint üdvös lögényink si­­keresítésekkel, részint pedig minden jog teljes közügyünk előmozdutás­ával szett­­fesitnek , nemzeti öröm-ünnepink sorába emeli. Nem lehet tehát örömmel nem említeni, hogy nemzetiségünk Szakolcza város némelly melegkebtű­ egyebei­ben pártolóra és apostolára talált, ugyan is e’ város ns tanácsa azt, mivel minden igaz hazafi honának tartozik, teljesítendő ’s nemzeti nyelvünk ügyében törvénynek hódolandó, hivatalos levelezésiben az eddig divatozó latin nyelv helyett ezután a’ magyart használni rendelé. Határszéli. (Csendzavarás). Pest máj. 10. f. hó­tken mintegy esti tizedfél órakor szomorú eseménynek voltunk tanuji, melly újra eléggé bizonyítja, hogy a’ bé­ke ’s rendszeres polgári személyt is néha váratlan veszély érheti utczáinkon. Az említett estye a’ katonai takarodó hadi zenével ment véghez ’s mint szo­kás a’ zene-hallgatásra sok nép gyűlt össze. Egy ifjú, ’s egy, mint állítják polgári ruhába öltözött, katonatiszt között vita támadván, ez utóbbi az ifjút mezőn csapta, ki azt pipaszárával viszonozván, a’ megtámadó tört ránt ’s az ifjú arczát keresztül is) Hogy a’ bácsi esperességnek­ is van egy pár kétségen kivű­l van; de ezek befolyása csekély péseiket részint veszélyhuhogó baglyok lesik kojlás fenyve sorvasztja őket, m­elly minden szállani a­ félénkek sziveit, lelkesb , hálás részint kezdet papja, kik ide nem­ értendők, ők pedig látszatban, mert bl­azon alaptalan visszatartóz­­kozni romként szokta m­eg­

Next