Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-10-23 / 85. szám
351 úgy magát, hogy a’tanács e’kegyelmét megérdemlette volna. Már kérdjük mi magát a’tisztelt tanácsot: lehet-e azt idegennek mondani, ki 18. év óta lakosa a’ városnak ? avagy mit jelentenek Mária Therézia 17 - 7 dik évben a’ Hajdúkerülethez intézett azon szavai: ut ommibus catholicis — domicilium figere , fundosque comparare volentibus, sub gravissima animadversione liberum admittatur ? ha nem említjük is az 1840. 29. t. sz. melly nemcsak kath. de minden becsületes zsidó embertársunknak szabad lakhatást enged. Okul adatik továbbá , hogy a’ reá vetett adót ki nem fizette és uraim ! itt a’ kezünknél a’ városi jegyzőkönyv hiteles kivonata, melly szerint még Szegedrül viszszatérte után is fizette adóját’s házasságakor csupán néhány krral tartozott, mit bármikor is lefizetendő. Azon állitvány továbbá , hogy a’ rovatos öszszeirás elől megszökött, méltatlan vád ’s álnok ürügy, mert mint láttuk a’ város útlevelével ellátva távozott el, nem kóborlani, hanem az útlevél szerint mesterségét folytatni. Hogy végre részviselete miatt nem érdemtette volna meg a’lakhatást, ezt magának a’ tanácsnak kiadott útlevele cáfolja meg, hol mint minden erkölcsi vagy polgári bűntől ment ajánltatik.------így tiltatott ki B.B. H. Böszörményből, ki most már altul várja igaz ügyének orvosoltatását, kit hazai törvényünk summus Justitiariusnak nevez , és így gátoltatott meg újra egy vegyes házasság. Itt habár több kérdést lehetne is tennünk, azon egy korszerűt terjesztjük csupán honunk jogtudósaihoz: ha a’ böszörményi tanács e’ vegyes házasság meggátlása *) miatt fenyitendő-é az 1647diki 14. t. czikkellyel? Mester István egyeki káplán Szabolcsban. — C Breznóbányai tűzvész.) F. évi aug. 121kén e’ városban délelőtti tizedfél órakor nagy tűz támadt, mellynek okát még máig sem tudhatni. Nagyobb részint vége lévén már a’ takarásnak, a’ házakban fölhalmozott gabona és széna miatt a’ tűz olly gyorsan terjedt, hogy másfél óra alatt az egész iskolautcza , az ev. templom, paplak, lyányiskola’s több ház a’nagy téren áldozatja lett a’ pusztító elemnek. A’kárt 100ezer forintnál többre becsülik, ’s egy köztiszteletü aszszony a’lángokban lelte halálát. Leginkább két cserépfödözetü magas háznak köszönhetni, hogy a’lángok a’város nagyobb részét nem hamvaszták el, ámbár egyébiránt a’ városi és kamrai tisztség is mindent elkövete a’ lángok elfojtására. A’ leégett házak nagy része biztosítva lévén az ausztriai első biztositó intézetnél, ez legnagyobb készséggel fizette ki az illető pénzmennyiséget. (Felvilágosítás a’ panszlavismus ügyében.) A’ panszlavismus hősei, után útfélen, kül és belföldi hírlapokban, röpiratokban, könyvekben elszórt alaptalan vádjaikra következőt válaszol az aug. Alig. Zeit. egyik levelezője: „Megrázó látvány egy nagy népet saját, és az idő hibái által szétdarabolva, szolgaságra jutva elenyészni. Ha e’ nép szellemdus fia fájdalmában igazságtalan panaszra fakad, azon érzelem, mellybül e’panasz származik, megérdemli az ellenfél becsülését is. E’ szempontból veszszük mi Ön tót levelezője jeles közleményét a’ tótok nemzetiségbül kivetköztetése felöl. (Alig. Zeit. Beil. sept. 13 ’s 14.) és bár különböző elveknek hódolunk, azon nép iránti rokonérzetbül, mellyet Németországban a’ hatalmas német miveltség megszorított vagy egészen elnyomott, Lengyelországban testvéri kéz földre sújtott, Törökországban az ozmán basauraság ostora alatt vérzik, ’s csupán Ruszsziában táplálja meg a’ jövendőbeli nagyság életerős csiráját, mellyre a’ despotismus kemény növelése alatt felmagzik, ezen nép iránti szánakozásból csupán azon hamis adatokat rójuk meg, mellyeket az említett tót levelező a’ magyarokrul közlőtt, és igaztalan vádjait gyűlöletesség, részrehajlás nélkül viszszaigazitják. Különös hogy alig múlt el egy évtized, mikor épen azon emberek, kiket most tótüldözőknek keresztelnek, mind a’ megyei, mind az országgyűlésen a’ lengyel nemzetiség mellett nyilatkoztak: a’ vármegyék egyhangú szava emelkedett a’ szerencsétlen nép mellett, a’szláv törzsek e’ legdicsőbb világa mellett. Az ellenkező nézet olly hirtelen elterjedt volna Magyarországon, vagy ezen értelem nem az többé, melly minket most minden , ha szinte b irodalmi öszszeköttetés ’s rokonszenv iránt is Ruszsziával, minden iránt, ki csak legkisebb jelével is dicsekszik a’ czári kegynek, bizodalmatlanabbá teszen, mint ezelőtt, mikor még mi mint elvesztett őrhely környezve nem valánk azon népektül, mellyek éjszak palotájának vagy befolyásának engednek, mikor még az európai lehető öszszeütközés esetében nem Magyarország téré volt, csatamezővé rendelve, mellyen Európa jövendőbeli sorsának kiküzdetni kell ? És ha mi azon idő óta nemzetiségünket erősitni akarjuk, ha a’ magyar nyelvet nagyobb szeretettel miveljük, ha azt a’ hazában a’ középkori kolostorlatinság helyére mint hivatalost emeljük, akkor Magyarország tót lakosinak még mindig nem lehet panaszuk; mi nem kívánunk többet tölök, mint, hogy a’ magyar nyelvet anyanyelvök mellett értsék és beszéljék, mint ezelőtt a’ konyhalatint. Ezt minden párt nevezetes férfiai rég nyilván kimondották, Kossuth úgy, ki most a’ legszélső liberalismus hangszere, mint velünk Széchenyi gr. a’mérséklett haladás képviselője, Dessewffy Aurel gr. a’ kormánypárt szellemdús elöharczosa. A’nyelvkényszeritést sohasem hirdették a’ befolyással bírók , és a’ magyaroknak, olly teli pofával emlegetett ama megtámadásaik, szoros vizsgálat után némelly jelentéstelen rajoskodók kevés, általában roszalt fenyegetözésbe szorítkoznak, mellyeknek hasonló, pedig nagy tekintetű emberektől származott, horvát tényeket szögezhetni ellenökbe. Ama magányosan álló, előttem különben részleteiben ismeretlen lajoskomáromi esemény mindenesetre több mint egy tizeddel történt ezelőtt, holott a’ röpirat, melly után a’lót levelező elbeszéli, már 1831 ben jelent meg. A’ szlávok hoszszu elnyomatása és szerencsétlensége őket, mint tudva van, eleitül fogva hangos panaszokhoz és szerénytelen követelésekhez szoktatta; a’ posenieket is, kiknek állapotja Poroszország kormánya alatt annyira megjavult, királyuknak komolyan kellett arra emlékeztetni, hogy nyelvök megtartása mellett nem csupán lengyelek, hanem egyszersmind poroszok is. A’királynak igaza volt, és pedig két emberkor alig mult el, hogy Posen a’lengyel királyság egyik kiegészítő része volt, mellyhez régi emlékezetek ’s nem rég egy jobb jövendő reménye által volt kötve, mig nálunk Magyarország jogát ezer évi birtok szentesíti Szvatopluk és Mojmir birodalmának romjain , mellyekhez még a’ históriai emlékezés is csak homályosan jut fel. Merengjen bár a’ tót enthusiasta ama régi homályos emlékezeteken ’s mély fájdalommal keresse meg Dévény váromladékit, rajzolja lehető színekkel a’ betörő magyarok kegyetlen dulásit a’ régi tót szabadság ellenében, jelenben azzal, melly inkább a’ jövendő mint mult felé fordul, sem ellen sem rokonszenvet nem támaszt, a’ józan történetbarát megmosolyogja ezen fölhevülést ’s ezen tényekben csak a’ régi történeti igazság azon tanuságtételét látja , hogy a’ mult minden fénye daczára is a’ gyöngébb népek mindig meghódoltak az erősebbeknek, és, ha meggyőzőiknél szellemileg hatalmasbak nem voltak, lassan kint velük öszszeolvadtak, ’s végre egészen elnyelettek. Hisz a’ tót levelező maga is megvallja, hogy az egész magyar nemesség, a’ horvátok kivételével, a’ tót vér igen nagy vegyülete mellett is, fölül talpig egészen magyar.— A’ tót levelező szereti a’ csillogó szavakat: projieit ampullas et sesquipedalia verba, a’ nélkül hogy tényeket hozna fel, ollyakat t. i. mellyek az utóbbi időben történtek, mellyeket az ember megbüntethetne vagy megczáfolhatna- csak a’ Magyarországban ismeretes panszlávféle hírlapi harezot emlegeti és Zay grófnak , az evang. egyház és iskolák főfelügyelőjének székfoglaló beszédét. De hogy ezen kérdéseket a’ német közönség megértse, szükség viszszatérni a’ magyar evang. egyház szerkezetére, melly népválasztási elven, és a’ jogoknak a’világiak ’s egyháziak közti egyenlő megosztásán alapszik. Ennek talpköve a’ község; az egyházközségeknek ti. minden teljeskörű férfi tagjai szótöbbség szerint választják papjaikat és elöljáróikat, kiknek kellős elnökségük alatt a’ helybeli gyűlésben tanácskozik minden tag szótöbbség szerint a’ gyülekezet fontos dolgai felett. A’ közes testületek képezik az esperességeket, hol a’ gyülekezetek szótöbbséggel választják az esperest, és az esperességi világi felügyelőt, kik hasonló jogokkal felruháztatva az esperességi gyűléseken elnöküsködnek, hol a’ gyülekezetek világi és egyházi képviselőji egybegyülnek. Az esperességek fölött áll a’ négy kerület (superintendentia) mellyeknek hangszere a’ kerületi gyűlések, a’ gyülekezetek nem pedig az esperességek által választatott püspökök és kerületi felügyelők elnöksége alatt; végre a’ négy kerület évenkint egyesül a’ Pesten tartatni szokot egyetemes közgyűlésben, hol egy világi szinte a’ gyülekezetek szava által választatott főfelügyelő elnöksége alatt, a’ nélkül hogy a’ püspök mellé adatnék, az egész magyar ágostai hitü egyház dolgai tárgyaltatnak. Mivel az egész szerkezetnek a’ gyülekezet talpköve, nagyon természetes , hogy azon súrlódások, mellyek a’ mindig vegyes kettős elnökség következtében a’ pap és felügyelő közt támadtak, kivált hol egyik elnök miveltségben hatalmasb volt a’ másiknál, gyakran az esperességi és kerületi gyűlésekbe is átmentek , annyival inkább , mivel azoknak világi tagjai a’ nemzetiség érzelmitől lelkesittetve, és a’ nemzetegységet kívánva, kedvetlenül nézték, hogy a’ papság egy része (mert a’ többség sokkal jobban ismeri haza iránti kötelességeit hogy sem a’ magyar nyelv és irodalom gyarapulását örömest ne segitné) ellenkezőleg azon törekvésekkel a’ tót irodalomhoz és tót egységhez pártolt. Erre eszközül az iskolákat igyekeztek használni, hol a’ diákok közt tót társaságokat állítottak, először ugyan nyelvgyakorlás végett, de mellyekben a’ tázbuzgalmu ifjúság tapasztalatlansága miatt csak hamar a’ tót átok feletti panaszra, magyarok iránti gyülölségre, 80 millió rokonaik gyakori emlegetésie, és az irodalmi panslavismus előmozdítására ragadtatott. Egy illyésféle költemények gyűjteménye, mellyben az ösztósságot (panslavismust, Wsseslowenslwot) hirdették, a’ nélkül, hogy szerzőik és kiadóik, leginkább diákok , lépéseik törvénytelenségire ’s veszélyességire az iskolai tanítók ’s felügyelők által figyelmeztetnének ’s törekvésök megkorholtatott volna, magára vonta a’ magyar hírlapok figyelmét. Zay gr., ki a’ mult országgyűlésen olly sok érdemet szerzett magának a’ Protestantismus körül ’s ki csakhamar azután főfelügyelővé megválasztatott, hathatós körlevéllel lépett közbe, melly neki több vármegye köszönetét megszerezte, de ugyanakkor egy névtelen röpirat gyalázatos piszkolódásinak is kitűzte , melly a’ tót ügynek Magyarországon jóval többet ártott mint Zay föllépte, és a’ Jelenkor valamennyi czikkelyei, mert a’ magyar a’ nyilványossághoz szokván, és a’ harezot szembeszállva szeretvén, mindig utálja a’ csalárd orgyilkosféle megtámadást. Ezen röpirat hangja azonban azt is gyanittatá , hogy valami erős párt hangszere, és azért az egész ország szemeit az ágostai hitüek egyetemes közgyűlésére függeszté, melly Pesten sept. 8kán kezdetett el. Volt hát végre alkalom és hely, hol a’ tótok panaszaikat’s félelmeiket kiönthették, hol nyugott tanácskozásban a’ főfelügyelő törekvésit megtámadni és kárhoztatni, vagy jóváhagyni kelle. Midőn ott az egyházban öszszegyültünk , hol voltak akkor a’ tótság apostolai? miért hallgattak mindnyájan? Ott Zay grófnak az evang. egyház, viseletéért egyhangúlag köszönetet szavazott, a’ tanácskozás, kevés kivétellel, magyar nyelven folyt, és az iskolákban minden tót társaság feloszlatása igen nagy többséggel határoztatott el. Óhajtanám hogy az Alig. Zeit. tót levelezője, ki elárulja hogy protestáns, ott személyesen lett volna jelen. Akkor a’ közönséget egy más ténynyel bizonyosan nem ámítja el, vakmerően állítván hogy a’ calvinismus Magyarországban magához törekszik vonni a’ lutheránusokat. Ez az egyesülés dolgának gyűlöletes elcsavarása, melly egész terjedelmében is megérdemli a’ német olvasó világ figyelmét. Midőn a’ reformatio Magyarországba és Erdélybe behatott, akkor a’ lutheránusok megátalkodott viselete kényszerítő a’ csepregi zsinatban a’ kálvinistákat elválásra, és mintha ezen hisztériás vétket jóvá akarták volna tenni, a’ mult két században több ízben nem sikerült egyesülési kísérlet után, most ismét, szinte az ágostai hitüek részirül sok fontos szózat, mindenek fölött pedig Zay grófé emelkedett föl az egyházi egyesülés ügyében; de a’ reformátusok ezen felszólításokat eleinte hidegen vélték, mi részint különböző, más alapon nyugvó egyházszerkezetükből magyarázható. De midőn a’ mostani ágostai hitü egyetemes közgyűlés egyhangúlag megismerte, milly üdvös legyen az elvált rokon egyházak egyesítése, és a’ reformátusok ugyanekkor tartatott egyetemes közgyűléséhez felszólítás küldetett, a’ reformátusok hasonló melegséggel fogadók az egyesülés szavát ’s mindkét részről választmány neveztetett ki, hogy a’ mind két féltül elvben felállított egyesülés foganatosítása felől tanácskozzanak, a’ nélkül hogy még sok miveletlen gyülekezet vallásos érzelmit valahogy megsértsék- így tétetett le egy eredménydus dolog talpköve a’ két egyetemes közgyűlés örömkiáltása közt, melly minden hazafi keblében viszhangra találand, mint jele a’ mindig jobban érzett egység szükséginek, melly olly sok szakadás, vallás, és szabadítékos osztály által szétszaggatott hazánkat erősíteni fogja. — Fáj nekünk hogy a’ tudós, tót levelező, ki még az egyesülési kísérletben is a’ tótok elnyomatását sajditja , ez értelemben nem osztozik velünk, annyival inkább, mivel a’ német gyülekezetek által épen olly kevéssé féltik népiségöket, mint a’ magyar nyelv terjedésétül. Mert ők bár minden tekintetben magasabban álló törzsökhez tartoznak mint a’ lótok, ’s igen gazdag irodalom áll készen szolgálatokra, mégis igen jól ismerik az ország viszonyait, és örömmel simulnak a’magyar elemhez , ha látják is, hogy a’magyar szellemi élet alnémet tudományon és miveltségen erösült meg’s még mindig ezer szálon függ öszsze vele. — A’ németek e’ nyugodt viselete jobban kárhoztatja a’ tót izgást Magyarországban mint minden hirlapi czikk. Hogy egyébiránt a’ tót levelező minket mindig magyar nevünkön Magyaroknak nevez, hogy e’ német nevet Ungarn mint közönségesbet, a’ tótokra is kiterjeszsze, az a’ tótok megrökönyült sajátsága, mi annál nevetségesb, minthogy e’szó Ungarn a’ tót Uhri Wengri-tül származik, mellyel minket a’ tótok az országbajövetelünk óta neveztek ’s melly csak azon idő óta kapta e’nevet: Ungarn. Nagy-Surány ijed hó fokán. Fájdalmas érzettől körülözönlött szívvel, és remegő kézzel vezetem tollamat, a’ t. olvasó közönséget, egész hazát, sőt külföldet is érdeklő , illető gyász-esetről értesitendő. Igen! a’haza becsét emelő, mélt. gróf Károlyi Lajos uradalmában létezett hires surányi angol-amerikai ma *) Mert miután B. B kitiltatott, jegyese a' házasságrul lemondott.-----Egyébiránt a vallásfelekezetek állása e tájakon nagyot változott; igy Balmaz - Újvároson a ref lelkész el akarta tulajdonítani a' vegyes házasságok esketési jogát's ugyanott egy ref. anya leányának férjhez menetelében megegyezni nem akart, hacsak kath. férje leánya részére reversalist nem ad. — M. I.