Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-10-23 / 85. szám

351 úgy magát, hogy a’tanács e’kegyelmét megérdemlette volna. Már kérdjük mi magát a’tisztelt tanácsot: lehet-e azt idegennek mondani, ki 18. év óta lako­sa a’ városnak ? a­vagy mit jelentenek Mária Therézia 1­7 - 7 dik évben a’ Hajdú­kerülethez intézett azon szavai: ut ommibus catholicis — domicilium figere , fundosque comparare volentibus, sub gravissima animadversione liberum ad­­mittatur ? ha nem említjük is az 1840. 29. t. sz. melly nemcsak kath. de min­den becsületes zsidó embertársunknak szabad lakhatást enged. Okul adatik to­vábbá , hogy a’ reá vetett adót ki nem fizette és uraim ! itt a’ kezünknél a’ városi jegyzőkönyv hiteles kivonata, melly szerint még Szegedrül viszszatérte után is fizette adóját’s házasságakor csupán néhány krral tartozott, mit bármikor is le­­fizetendő. Azon állitvány továbbá , hogy a’ rovatos öszszeirás elől megszökött, méltatlan vád ’s álnok ürügy, mert mint láttuk a’ város útlevelével ellátva távo­zott el, nem kóborlani, hanem az útlevél szerint mesterségét folytatni. Hogy végre részviselete miatt nem érdemtette volna meg a’lakhatást, ezt magának a’ tanácsnak kiadott útlevele c­áfolja meg, hol mint minden erkölcsi vagy pol­gári bűntől ment ajánltatik.------így tiltatott ki B.B. H. Böszörményből, ki most már altul várja igaz ügyének orvosoltatását, kit hazai törvényünk summus Jus­­titiariusnak nevez , és így gátoltatott meg újra egy vegyes házasság. Itt habár több kérdést lehetne is tennünk, azon egy korszerűt terjesztjük csupán honunk jogtudósaihoz: ha a’ böszörményi tanács e’ vegyes házasság meggátlása *) miatt fenyitendő-é az 1647diki 14. t. czikkellyel? Mester István egyeki káp­lán Szabolcsban. — C Breznóbányai tűzvész.) F. évi aug. 121kén e’ városban délelőtti tizedfél órakor nagy tűz támadt, mellynek okát még máig sem tudhatni. Nagyobb részint vége lévén már a’ takarásnak, a’ házakban fölhalmozott gabona és széna miatt a’ tűz olly gyorsan terjedt, hogy másfél óra alatt az egész iskolautcza , az ev. templom, paplak, lyányiskola’s több ház a’nagy téren áldozatja lett a’ pusz­tító elemnek. A’kárt 100ezer forintnál többre becsülik, ’s egy köztiszteletü aszszony a’lángokban lelte halálát. Leginkább két cserépfödözetü magas ház­nak köszönhetni, hogy a’lángok a’város nagyobb részét nem hamvaszták el, ámbár egyébiránt a’ városi és kamrai tisztség is mindent elkövete a’ lángok el­fojtására. A’ leégett házak nagy része biztosítva lévén az ausztriai első bizto­sitó intézetnél, ez legnagyobb készséggel fizette ki az illető pénzmennyiséget. (Felvilágosítás a’ panszlavismus ügyében.) A’ panszla­­vismus hősei, után útfélen, kül és belföldi hírlapokban, röpira­­tokban, könyvekben elszórt alaptalan vádjaikra következőt válaszol az aug. Alig. Zeit. egyik levelezője: „Megrázó látvány egy nagy népet saját, és az idő hi­bái által szétdarabolva, szolgaságra jutva elenyészni. Ha e’ nép szellemdus fia fájdalmában igazságtalan panaszra fakad, azon érzelem, mellybül e’panasz szár­mazik, megérdemli az ellenfél becsülését is. E’ szempontból veszszük mi Ön tót levelezője jeles közleményét a’ tótok nemzetiségbül kivetköztetése felöl. (Alig. Zeit. Beil. sept. 13 ’s 14.) és bár különböző elveknek hódolunk, azon nép iránti rokonérzetbül, mellyet Németországban a’ hatalmas­ német miveltség megszo­rított vagy egészen elnyomott, Lengyelországban testvéri kéz földre sújtott, Tö­rökországban az ozmán basauraság ostora alatt vérzik, ’s csupán Ruszsziában táplálja meg a’ jövendőbeli nagyság életerős csiráját, mellyre a’ despotismus ke­mény növelése alatt felmagzik, ezen nép iránti szánakozásból csupán azon ha­mis adatokat rójuk meg, mellyeket az említett tót levelező a’ magyarokrul köz­lőtt, és igaztalan vádjait gyűlöletesség, részrehajlás nélkül viszszaigazitják. Kü­lönös hogy alig múlt el egy évtized, mikor épen azon emberek, kiket most tót­­üldözőknek keresztelnek, mind a’ megyei, mind az országgyűlésen a’ lengyel nemzetiség mellett nyilatkoztak: a’ vármegyék egyhangú szava emelkedett a’ szerencsétlen nép mellett, a’szláv törzsek e’ legdicsőbb világa mellett. Az el­lenkező nézet olly hirtelen elterjedt volna Magyarországon, vagy ezen értelem nem az többé, melly minket most minden , ha szinte b irodalmi öszszeköttetés ’s rokonszenv iránt is Ruszsziával, minden iránt, ki csak legkisebb jelével is di­csekszik a’ czári kegynek, bizodalmatlanabbá teszen, mint ezelőtt, mikor még mi mint elvesztett őrhely környezve nem valánk azon népektül, mellyek éjszak palotájának vagy befolyásának engednek, mikor még az európai lehető öszsze­­ütközés esetében nem Magyarország téré volt, csatamezővé rendelve, mellyen Európa jövendőbeli sorsának kiküzdetni kell ? És ha mi azon idő óta nemzetisé­günket erősitni akarjuk, ha a’ magyar nyelvet nagyobb szeretettel miveljük, ha azt a’ hazában a’ középkori kolostorlatinság helyére mint hivatalost emeljük, akkor Magyarország tót lakosinak még mindig nem lehet panaszuk; mi nem kí­vánunk többet tölök, mint, hogy a’ magyar nyelvet anyanyelvök mellett értsék és beszéljék, mint ezelőtt a’ konyhalatint. Ezt minden párt nevezetes férfiai rég nyilván kimondották, Kossuth úgy, ki most a’ legszélső liberalismus hangszere, mint velünk Széchenyi gr. a’mérséklett haladás képviselője,­­­ Dessewffy Aurel gr. a’ kormánypárt szellemdús elöharczosa. A’nyelvkényszeritést sohasem hirdették a’ befolyással bírók , és a’ magyaroknak, olly teli pofával emlegetett ama meg­támadásaik, szoros­ vizsgálat után némelly jelentéstelen rajoskodók kevés, álta­lában roszalt fenyegetözésb­e szorítkoznak, mellyeknek hasonló, pedig nagy te­kintetű emberektől származott, horvát tényeket szögezhetni ellenökbe. Ama ma­gányosan álló, előttem különben részleteiben ismeretlen lajoskomáromi esemény mindenesetre több mint egy tizeddel történt ezelőtt, holott a’ röpirat, melly után a’lót levelező elbeszéli, már 1831 ben jelent meg. A’ szlávok hoszszu elnyo­matása és szerencsétlensége őket, mint tudva van, eleitül fogva hangos pana­szokhoz és szerénytelen követelésekhez szoktatta; a’ posenieket is, kiknek ál­­lapotja Poroszország kormánya alatt annyira megjavult, királyuknak komolyan kellett arra emlékeztetni, hogy nyelvök megtartása mellett nem csupán lengye­lek, hanem egyszersmind poroszok is. A’királynak igaza volt, és pedig két em­berkor alig mult el, hogy Posen a’lengyel királyság egyik kiegészítő része volt, mellyhez régi emlékezetek ’s nem rég egy jobb jövendő reménye által volt köt­ve, mig nálunk Magyarország jogát ezer évi birtok szentesíti Szvatopluk és Mo­­jmir birodalmának romjain , mellyekhez még a’ históriai emlékezés is csak ho­mályosan jut fel. Merengjen bár a’ tót enthusiasta ama régi homályos emlékeze­teken ’s mély fájdalommal keresse meg Dévény váromladékit, rajzolja lehető színekkel a’ betörő magyarok kegyetlen dulásit a’ régi tót szabadság ellenében, jelenben azzal, melly inkább a’ jövendő mint mult felé fordul, sem ellen­ sem rokonszenvet nem támaszt, a’ józan történetbarát megmosolyogja ezen fölhevü­­lést ’s ezen tényekben csak a’ régi történeti igazság azon tanuságtételét látja , hogy a’ mult minden fénye daczára is a’ gyöngébb népek mindig meghódoltak az erősebbeknek, és, ha meggyőzőiknél szellemileg hatalmasbak nem voltak, lassan kint velük öszszeolvadtak, ’s végre egészen elnyelettek. Hisz a’ tót leve­lező maga is megvallja, hogy az egész magyar nemesség, a’ horvátok kivéte­lével, a’ tót vér igen nagy vegyülete mellett is, fölül talpig egészen magyar.— A’ tót levelező szereti a’ csillogó szavakat: projieit ampullas et sesquipedalia verba, a’ nélkül hogy tényeket hozna fel, ollyakat t. i. mellyek az utóbbi idő­ben történtek, mellyeket az ember megbüntethetne vagy megczáfolhatna-­­ csak a’ Magyarországban ismeretes panszlávféle hírlapi harezot emlegeti és Zay gróf­nak , az evang. egyház és iskolák főfelügyelőjének székfoglaló beszédét. De hogy ezen kérdéseket a’ német közönség megértse, szükség viszszatérni a’ magyar evang. egyház szerkezetére, melly népválasztási elven, és a’ jogoknak a’vilá­giak ’s egyháziak közti egyenlő megosztásán alapszik. Ennek talpköve a’ köz­ség; az egyházközségeknek t­i. minden teljeskörű férfi tagjai szótöbbség sze­rint választják papjaikat és elöljáróikat, kiknek kellős elnökségük alatt a’ hely­beli gyűlésben tanácskozik minden tag szótöbbség szerint a’ gyülekezet fon­­tos­ dolgai felett. A’ közes testületek képezik az esperességeket, hol a’ gyüle­kezetek szótöbbséggel választják az esperest, és az esperességi világi felügye­lőt, kik hasonló jogokkal felruháztatva az esperességi gyűléseken elnöküsköd­­nek, hol a’ gyülekezetek világi és egyházi képviselőji egybegyülnek. Az espe­­rességek fölött áll a’ négy kerület (superintendentia) mellyeknek hangszere a’ kerületi gyűlések, a’ gyülekezetek nem pedig az esperességek által választatott püspökök és kerületi felügyelők elnöksége alatt; végre a’ négy kerület éven­­kint egyesül a’ Pesten tartatni szokot egyetemes közgyűlésben, hol egy világi szinte a’ gyülekezetek szava által választatott főfelügyelő elnöksége alatt, a’ nél­kül hogy a’ püspök mellé adatnék, az egész magyar ágostai hitü egyház dolgai tárgyaltatnak. Mivel az egész szerkezetnek a’ gyülekezet talpköve, nagyon ter­mészetes , hogy azon súrlódások, mellyek a’ mindig vegyes kettős elnökség kö­­vetkeztében a’ pap és felügyelő közt támadtak, kivált hol egyik elnök miveltség­­ben hatalmasb volt a’ másiknál, gyakran az esperességi és kerületi gyűlésekbe is átmentek , annyival inkább , mivel azoknak világi tagjai a’ nemzetiség érzel­mitől lelkesittetve, és a’ nemzetegységet kívánva, kedvetlenül nézték, hogy a’ pap­ság egy része (mert a’ többség sokkal jobban ismeri haza iránti kötelességeit hogy sem a’ magyar nyelv és irodalom gyarapulását örömest ne segitné) ellen­kezőleg azon törekvésekkel a’ tót irodalomhoz és tót egységhez pártolt. Erre eszközül az iskolákat igyekeztek használni, hol a’ diákok közt tót társaságo­kat állítottak, először ugyan nyelvgyakorlás végett, de mellyekben a’ tázbuz­­galmu ifjúság tapasztalatlansága miatt csak hamar a’ tót átok feletti panaszra, magyarok iránti gyülölségre, 80 millió rokonaik gyakori emlegetésie, és az iro­dalmi panslavismus előmozdítására ragadtatott. Egy illyésféle költemények gyűj­teménye, mellyben az ösztósságot (panslavismust, Wsseslowenslwot) hirdették, a’ nélkül, hogy szerzőik és kiadóik, leginkább diákok , lépéseik törvénytelensé­­gire ’s veszélyességire az iskolai tanítók ’s felügyelők által figyelmeztetnének ’s törekvésök megkorholtatott volna, magára vonta a’ magyar hírlapok figyelmét. Zay gr., ki a’ mult országgyűlésen olly sok érdemet szerzett magának a’ Pro­testantismus körül ’s ki csakhamar azután főfelügyelővé megválasztatott, hat­hatós körlevéllel lépett közbe, melly neki több vármegye köszönetét megsze­rezte, de ugyanakkor egy névtelen röpirat gyalázatos piszkolódásinak is kitűz­te , melly a’ tót ügynek Magyarországon jóval többet ártott mint Zay föllépte, és a’ Jelenkor valamennyi czikkelyei, mert a’ magyar a’ nyilványossághoz szok­ván, és a’ harezot szembeszállva szeretvén, mindig utálja a’ csalárd orgyilkos­­féle megtámadást. Ezen röpirat hangja azonban azt is gyanittatá , hogy valami erős párt hangszere, és azért az egész ország szemeit az ágostai hitüek egye­temes közgyűlésére függeszté, melly Pesten sept. 8kán kezdetett el. Volt hát végre alkalom és hely, hol a’ tótok panaszaikat’s félelmeiket kiönthették, hol nyu­­gott tanácskozásban a’ főfelügyelő törekvésit megtámadni és kárhoztatni, vagy jóváhagyni kelle. Midőn ott az egyházban öszszegyültünk , hol voltak akkor a’ tótság apostolai? miért hallgattak mindnyájan? Ott Zay grófnak az evang. egy­ház, viseletéért egyhangúlag köszönetet szavazott, a’ tanácskozás, kevés kivé­tellel, magyar nyelven folyt, és az iskolákban minden tót társaság feloszlatá­sa igen nagy többséggel határoztatott el. Óhajtanám hogy az Alig. Zeit. tót le­velezője, ki elárulja hogy protestáns, ott személyesen lett volna jelen. Akkor a’ közönséget egy más ténynyel bizonyosan nem ámítja el, vakmerően állítván hogy a’ calvinismus Magyarországban magához törekszik vonni a’ lutheránuso­kat. Ez az egyesülés dolgának gyűlöletes elcsavarása, melly egész terjedelmé­ben is megérdemli a’ német olvasó világ figyelmét. Midőn a’ reformatio Magyar­­országba és Erdélybe behatott, akkor a’ lutheránusok megátalkodott viselete kény­szerítő a’ csepregi zsinatban a’ kálvinistákat elválásra, és mintha ezen hiszté­riás vétket jóvá akarták volna tenni, a’ mult két században több ízben nem si­került egyesülési kísérlet után, most ismét, szinte az ágostai hitüek részirül sok fontos szózat, mindenek fölött pedig Zay grófé emelkedett föl az egyházi egye­sülés ügyében; de a’ reformátusok ezen felszólításokat eleinte hidegen vélték, mi részint különböző, más alapon nyugvó egyházszerkezetükből magyarázható. De midőn a’ mostani ágostai hitü egyetemes közgyűlés egyhangúlag megismer­­te, milly üdvös legyen az elvált rokon egyházak egyesítése, és a’ reformátu­sok ugyanekkor tartatott egyetemes közgyűléséhez felszólítás küldetett, a’ re­formátusok hasonló melegséggel fogadók az egyesülés szavát ’s mindkét részről választmány neveztetett ki, hogy a’ mind két féltül elvben felállított egyesülés foganatosítása felől tanácskozzanak, a’ nélkül hogy még sok miveletlen gyü­lekezet vallásos érzelmit valahogy megsértsék- így tétetett le egy eredménydus dolog talpköve a’ két egyetemes közgyűlés örömkiáltása közt, melly minden hazafi keblében viszhangra találand, mint jele a’ mindig jobban érzett egység szük­­séginek, melly olly sok szakadás, vallás, és szabadítékos osztály által szétszag­­gatott hazánkat erősíteni fogja. — Fáj nekünk hogy a’ tudós, tót levelező, ki még az egyesülési kísérletben is a’ tótok elnyomatását sajditja , ez értelemben nem osztozik velünk, annyival inkább, mivel a’ német gyülekezetek által épen olly kevéssé féltik népiségöket, mint a’ magyar nyelv terjedésétül. Mert ők bár minden tekintetben magasabban álló törzsökhez tartoznak mint a’ lótok, ’s igen gazdag irodalom áll készen szolgálatokra, mégis igen jól ismerik az ország vi­szonyait, és örömmel simulnak a’magyar elemhez , ha látják is, hogy a’magyar szellemi élet alnémet tudományon és miveltségen erösült meg’s még mindig ezer szálon függ öszsze vele. — A’ németek e’ nyugodt viselete jobban kárhoztatja a’ tót izgást Magyarországban mint minden hirlapi czikk. Hogy egyébiránt a’ tót levelező minket mindig magyar nevünkön Magyaroknak nevez, hogy e’ német nevet Ungarn mint közönségesbet, a’ tótokra is kiterjeszsze, az a’ tótok megrökönyült sajátsága, mi annál nevetségesb, minthogy e’szó Ungarn a’ tót Uhri Wengri-tül származik, mellyel minket a’ tótok az országbajö­­vetelünk óta neveztek ’s melly csak azon idő óta kapta e’nevet: Ungarn. Nagy-Surány ijed hó fokán. Fájdalmas érzettől körülözönlött szívvel, és remegő kézzel vezetem tollamat, a’ t. olvasó közönséget, egész hazát, sőt kül­földet is érdeklő , illető gyász-esetről értesitendő. Igen! a’haza becsét emelő, mélt. gróf Károlyi Lajos uradalmában létezett hires surányi angol-amerikai ma­ *) Mert miután B. B kitilt­at­o­tt, jegyese a' házasságrul lemondott.-----Egyébiránt a vallásfelekezetek állása e­ tájakon nagyot változott; igy Balmaz - Újvároson a ref lelkész el akarta tulajdonítani a' vegyes házasságok esketési jogát's ugyanott egy ref. anya leányának férjhez menetelében megegyezni nem akart, hacsak kath. férje leá­nya részére reversalist nem ad. — M. I.

Next