Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-04-17 / 31. szám

12, mellyek vizsgálat alá terjesztettek. XV. Márkus Dániel sz. balhási közbirtokos ur jelentése az általa feltalált kaszagépröl előleges tudomásul vétetvén, jelentő ur felszólíttatni rendeltetett, hogy annak mintáját is legyen szives megküldeni. XVI. Végül egyesületi alelnök Csapó Dániel úr, egy canadai szecskavágót mu­tatott be, mellyet pesti műszerész Schumann Jánosnál készíttetett. E’ szecs­kavágót , (melly már egyszerű ’s csekély helyet foglaló szerkezetére nézve is figyelmet érdemel) a’ gyűlés szine előtt megpróbáltatván, annak minden eddig ismert gyalog szecskavágókét felülmúlólag gyors működése kétségtelenné tön, mint mellyen két erős ember segélyével egy óra alatt negyvenöt mé­rő akár fél, akár egész hüvelyknyi szecskát apríthatni fel. Illy fényes próba­­eredmény következtében az érintett henger­szerkezetű canadai szecskavágót az egyesület a’ t. közönségnek ajánltatni rendelé, ’s hogy annak birtokába kiki mi­nél könnyebben ’s olcsóbb áron juthasson, erre alkalmat nyujtandólag elhatá­­rozá, hogy a’ titoknoki hivatalba (melly i. e. Sz. György napjától kezdve az uri utcza 454dik szám alatti Pyrker ház lső emeletében lesz) bérmentes le­vélbeli tudakozásokra, bővebb értesítés adassék, hol egyszersmind 60 p.ntjá­val illy szecskavágót meg is rendelhetni. Kacskovics Lajos m.k. egyes. u­t. Munkács, tavaszhó­rkán. Tavaszelő lökén vön kezdetet Beregszászban Beregmegye évnegyedes közgyűlése olly nagy közönség jelenlétében, miilyent, tisztikar vagy követ-választási alkalmat kivéve, ritkán fogad keblébe tanácster­münk, tanujeléül annak, hogy nemességünk, melly a’ püspöki pásztorlevelek tartalmáról értesült, a’ közdolgok vitelében nem hanyag ’s nemzeti szabadságok féltékeny őre. Némelly intézvények olvastatása után, elnök másodalispánunk a’ vegyes házasság tárgyában érkezett levelek fölvételével közkívánatot vélvén tel­­jesítni, a’ keletkezendő vitatkozásoknál mérsékletet, a’ hely méltóságával ’s tárgy fontosságával öszhangzó komolyságot ajánlott vezérpontul. És Bereg nemessége rendszeretést, szerénységet tanúsítva, az illedelem ’s törvényszerűség határit nem­hágta át, hanem miután az Esztergom, Heves, Abauj, Borsod, Gömör, Már­­maros, Pest, Vass és Zólyom megyei körlevelek (a’ zalai ide nem érkezett) fel­olvastatván számos egyednek az áldás megtagadása elleni nyilatkozása iránt, kik közül többek beszédeinek azon részein, mellyekben az áldás-megtagadásnak tár­sas éltünkre hatása, és a’hazafiak nyugalmának jövendőrei veszélyeztetése élén­kül festetett, meleg érzemény terült el, részvétét, javulását örömhangokban tu­datta volna, az áldás-megtagadásban sérelmet nem látó papság tagjait is, habár elveikben nem osztakozott, beszédeik azon helyein, hol a’ szónoklat fentebb te­hetsége és erkölcsi szelíd tanok mutatkoztak, többszörözve megéljenezte. Neve­zetes, hogy ámbár a’ katholicusok és protestánsok megyénk rendei közt majd egyenlő számuak, ’s mind két felekezetböl számos nyilatkozott, mégis Bereg­­ben egyetlen világi sem emelt védszót a’ püspöki körlevelek mellett. Már a’ fel­­szólamlott megyék levelei olvastánál is eléggé nyilatkozott a’ közvélemény, mi­dőn az áldás-megtagadást sérelemnek vevő megyék levelei több helyein élénk sza­vakban tört ki a’ helyeslés; az elnök mégis egyes szónokok vitatkozásinak sza­bad tért engedvén, azokat a’ nagy közönség délutáni negyedfélig, midőn határo­zás vete véget az előterjesztéseknek, ’s azonnali tanácskozásnak, feszült figye­lemmel ’s részvéttel kisérte. A’ határozatban az iránti nyilványos óvástétel misét­, hogy a’ Csanádi püspöknek Rómábani foglalkodása, melly országos küldetésből nem von eredetet, a’ római szék befolyása megismerésére soha ürügyül ne hasz­náltassák, ’s annak bármilly eredményeit, előre is, a’ magyar nemzet alkotvá­­nyos szabadságai és törvényei ellenére semmi következést nem szülhetőknek ki­jelentvén— egyszersmind aggódva emlékezvén azon gyászos következésekre, mi­ket múlt századokban a’ vallásbeli egyenetlenségek mind külhazakban, mind or­szágunk keblében is okozának, ’s nem láthatván, mit rejtsen a’kétes jövendő ho­málya, nem, leginkább nyugtalan időszakunkban, midőn a’világ több részeiben nemcsak véleményi forrongások küzdenek, de háborús mozgalmak is fenyeget­nek, ’s midőn vallási viszályok magvainak hazafiak közzé hintése, békés indu­latok felingerlése , főként olly rend részéről, mellynek népnevelés, hazai tör­vények ’s azokat végrehajtó koronás Fejdelem iránti engedelmességre vezérlés­­legszentebb, ’s nemesi hivatásául tüzeték ki, kellő figyelmet ébresztve. Őfelsé­ge jobbágyi alázattal megkéretni rendeltetett, miszerint törvény-végrehajtói és ap. királyi hatalmánál fogva, a’ római kath. egyházi rendet az 1790: 26. tör­­vényczikk pontos megtartására hathatósan szorítni, ’s annak erősen meghagyni méltóztassék, hogy mig törvényhozási után a’ vallás tárgyában további rende­lések nem létesülnek, a’ haladó világosodás szellemével ellenkező minden vál­toztatástól, óvakodva pásztori leveleit haladék nélkül vonja viszsza. Az iránta is megkéreték Ő felsége, hogy nyommasztó aggodalmiban trónjához járuló hűt ma­gyarjait Pesten, az ország szivében, tartandó rendkívüli országgyűlésre öszsze­­hiván, a’ vall­ás tárgy­ban fölterjesztett törvényczikknek szentesítésével az ország lakosit nyugtassa meg, és a’ veszélyhozó ingerültséget hárítsa el. Egy­szersmind elhatároztaték, hogy a’ megye keblében eddig történhetett esetek, mik­ben vegyes házasságoktól az áldás megtagadtatott, járásbeli fő szolgabirák által kinyomoztatván, az alispáni hivatalnak jelentessenek be, melly a’ tiszt-ügyészi hivatal közbejöttével az illető lelkészt az áldásnak pótlólagos kiszolgáltatására intse meg, minek nem sikerülése esetében, vagy netalán ezentúl előfordulandók­­ban,az engedetlen, áldást kiszolgáltatni vonakodó egyházi személyek ellen, az 1647: 14. törvényczikk rendelete foganatosittassék. Végre, hogy jövendőben a’ házasságokból keletkező kedvetlen kérdések mellőztessenek, az egyházi rend is az ellenszegülésre azon ürügyet, mintha egyházi tanjai ’s lélekismerete ellen a’ polgári hatóság intézkedéseinek teljesítése nem állana tehetségében, ne használ­hassa, jövő országgyűlésre utasításul fog adatni, hogy, mivel különben is minden nemű házassági per többnyire olly szeméremsértő ’s botrányos kérdésekkel szö­vetkeznék, mik az egyházirend nőtlenségi állapotjával öszsze nem illők a’házas­­ságok általányosan minden vallásbeli felekezetre nézve elítélése, az iránt alkotan­dó törvény erejével polgári itélőszékek hatóságára ruháztassék, ’s ez indítvány az ország minden megyéinek pártoltatás végett megküldetni, az ellen­véleményű Esz- 2*5 ^ Heves megyék pedig elveiknek ezen megye általi el nem fogadása felöl alapokokkal támogatott levélben értesi­letni rendeltettek. Busligeti. (Ungmegyei közgyűlés határozati) Tavaszelő 2zik ’s több napjain Ung­­varott tartott megyei közgyűlés jegyzőkönyvének kivonata köv. (322 ik szám) Beadván a’ megye mérnöke a’ múlt évi úti munkákróli jelentését ’s a’ f. évi munkálatok tervet több korszerű indítvány tétetett, mellyeknek következmé­­nyeirül: 1) egy küldöttség az utak készítéséről ’s a’ készek jókarbani tartásá­ról veteményes javaslatát a’ legközelebbi évnegyedes közgyűlésre beadandó ne­­vez­etett. 2) „kötelességül tétetett a’ m. alispánnak, hogy rendes ’s a’ megye a a megállapítandó jutalom mellett egy ahoz értő útépitészt hozasson ’s a’ mérnök által kimérendő távolságokra szinte a’megye által fizetendő útkaparók­­ra (a javít ) rendelkezzék“. 3) „meghagyatott a’ szolgabiráknak hogy az úti munkákhoz tapasztalt utibiztosokat alkalmazzanak.“ (343 ik szám.) A’ botrá­nyos ’s többször rablásra alkalmat szolgáltató házankénti koldulás eltörlesztését tárgyazó határozat megujittatván, kötelességükbe tétetett a’ szolgabiráknak, hogy a’ járásaikban találtató munkatehetlen nyomorultakat pontosan összeirják, azoknak tartásukra a’ helységeket, mellyekben születtek, vagy ha egy hely­ségbeliek többen találtatnának, a’ szomszéd helységeket is szorítsák, meg­hagyván e’ végeit a’ helységek biráinak, hogy mihelyt illy házaló koldusokat vennének észre, azonnaliak-és születéshelyükre kisértessék vissza.­­Különö­sen Ungmegyénk központi városára nézve elhatároztatott, hogy az e’tárgybani küldöttség kezet fogva a’ járásbeli szolgabiróval a’ keblebeli koldusokat írja öszsze, osztályozza ’s tehetlenségükhöz mért járandóságaikat a’ szegényi pénz­tárból az illető pénztárnok által adassa ki ’s a’ mennyiben a’ pénztár, leg­­czélszerűbb kezelés mellett is, kielégítő nem lenne, szólítsa fel a’ helybeli lel­készeket, hogy hallgatóikat szószékeikből valláskülönbség nélkül adakozásra buzdítsák, a’ járás szolgabirája pedig jólelkű embereket választva adakozási iveket hordasson utczánként, ’s a’ pénztárnok mindezekröli pontos számadá­sát az árvák törvényszékének évenkint adja be.“­A’nagy hó-tömeg, melly he­gyeinket ’s téreinket egyiránt nyommasztá, aggodalmat kereszte kebleinkben, hogy ismét vizár önti el határinkat, söpri el földmivelőink reményét; de a’ halkan fejledező tavasz melege csak lassadan oszlatván azt föl,­enyészni kez­­de az, mig a’ szomszéd Bereg vgyében még tavaly megrongált töltéseken szá­guldozva kirohanó Tisza árjai megyénk vele határos részeit is elbob­ták. Azon­ban — bár a’ dúló elem, Zabolcs megyével üszszekötő útvonalunkat tetemesen megszaggatta ’s több hidat és házakat sodrott is el—pusztító hatalmát még sem érezteté velünk annyira mint tavaly; minden esetre pedig újabb feczkét adott a’ vizek szabályozására. — (Kecskemét haladási tekintetben mart. fogytán) Korunk a’ haladás kora­ hangzik minden felöl. Szép tanúságát adá ennek mart. fnkán a’ helybeli ref. lyceumbeli tanuló ifjúság is, szeretve tisztelt tanítóját, Szabó Sándor urat, a’ philosophia, paedagogia és politikai tanulmányok r. tanítóját, névnapja előesté­jén görög tűzzel világított, ’s hálateljes versekkel díszesített pyramis körül, nem rég alakult kisded hangászkara által éjizenével végül pedig lelkes beszéddel tisztelvén meg. A’ nevezett férfiú,kinek a’ r. lyceum miveltségi haladásban igen so­kat köszönhet, maga is zeneértő ’s kedvelő lévén a’ tanuló ifjúsággal any­­nyira megkedvelteté a’ hangászatot, hogy a’ növendékek ebben, fuvolyán, he­gedűn ’s egyéb hangszereken, mintegy négy öt hónap alatt meglepő előme­netelt tettek, segédül vétetvén, egy pár órára hetenkint, csekély fizetéssel, egy német zenész az itt szállásozó ezred hangászkarából. Dicséretéül legyen itt említve a’ tanítói karnak és az iskolai elöljáróságnak, hogy az ifjúságot a’ hangászaton kívül, még egy mellék-oktató (Gömöry F. ifjú ügyvéd ur) által, rajzolásban és szépirásbeli gyakorlatban is kívánta részesitni. Szerencsés az illy növendékség, mellynek az erkölcsrontó kártya ’s henyeség sajnos követ­kezményei helyett, illy léleknemesitő és szívképező éldelet jut a nyugóráiban ! Öröm repeső keblünket keresztül, látván, egy két műkedvelő korszerű ok­tató mennyire viheti ’s minőkké bűvölheti kevés idő alatt tanitványit; sajnál­tuk egyszersmind, hogy az ószerű tanitásmód mellett, az ócska falak közt, mi egykor nem lehettünk szerencsések illyesekben részesülni. Szülők ’s ti tehetősb magtalanok, kiknek a’ csevegő kisded hangja szelíd mosolylyal nem cseng füleitekbe, adakozzatok illy nemes czélra, megzsugorgatott kincseitek­ből néha egykét fillért, csekély ajándéktok szép gyümölcsöket termend , mi­ket a’ haza köszönete dicsérettel jutalmazand!..........Megtekintök az egykori bódék ’s deszkakerítések romjain nőtt domborúlaton emelkedő ref. lyceumot, melly fejét büszkén nyújtja fel magasba, de majd szárnyaszegettségén busong­­va nyakgyöngyeit (értjük a’ felsőbb rendű berakott ablakokat) tollaival befed­ni látszik ; megtekintök oratóriumát ’s még egészen föl nem állított könyvtá­rát , hol több régi festvény, ásványok ’s jeles kezdetű pénzgyűjtemény vizs­­gálgatása után, az előszobából beléptünk hold. Szánthó Márton urnak derék Feren­czynk vésője által honi fehér márványból örökített remek emlékszobrá­hoz , melly a’ férjén kívül leánya és unokája felett busongó özvegyet szép áldoz­atiért ezen falak közt halhatlanítja. Szent érzelmekkel válván meg e’ gyász­­szob­ortól, megszemléltük az ezt környező egyszerű könyvszekrények meglehetős tartalmát; felkerestük különösen az itten találtató régibb magyar könyveket, látni óhajtván, minő maradványi vagy régibb kincsei rejteznek itt nyelvünk­­n­ek. Leginkább egy leveleg-kötetü, több kéz által czifrázva irt Graduale voná magára figyelmünket, mellyben elől hymnuszok állnak czikornyás zene-hang­jegyekkel; továbbá különféle ünnepi énekek, Ádám siralma, Urunk szenve­­redése ’st­­b. és a’ psalmuszok kétféle régi fordításban. Kár az illy nyelvkin­cseknek ismeretlenül ’s mintegy eltemetve heverniük ’s az illyek gyűjtésére fön­­álló magyar akadémia kebelébe nem jutniok, melly azokat régi magyar nyelvemlékeiben poraikból fölelevenítendené! — Kiléptünkkor ez uj falak közül, részint lelkesedve részint sebhedt kebellel tekintgeténk föl a’ roppant kezdetű, ’s pénzhiány miatt talán még félszázadig is alig elkészü­­lendh­ető tudományiakra; ’s azon gondolat fordult meg elménkben, hogy ha már Pesten főiskolát akarunk emelni, nemde még ezen falak emelkedése előtt felll­ett volna­­ az uj eszmének és tervnek agyunkban születnie ? midőn az eze ,n félig meddig készült ’s már is félben maradt épületbe vett költségek, ▼8 lamint a’ nagykőrösi iskola­i is, nagyon könnyeden Pestre vándorolhattak «) Ha t. Pest 's egyéb megyei hatóságok, városok és helységek körükben szilárdul divatoztatnák c’l rendeletét, igy század részit sem látnék a' munkakerülő koldusok­nak ’s különféle hazug orv s áli­ományok ürügyivel kéregetö csalfa korhelyeknek, a­ pesti jótékony nőegyesületet és pesti lakosokat sem ostromlaná annyi folyamodó s házaló, ha minden helység, város, hatóság v. megye önmaga tartaná valódi sze­gényeit , mint ez a’ szatmári püspökség tiszanánai uradalmában ([Hevesmegyében) az ungi módra már sok év óta szokásban van másoktól is követendő dicséretes például. ])c míg a' Duna hátán 's a’ szélrózsa minden sugárutain szabadon szivá­roghat minden valódi 's ál­mazur vagy szűkölködő Pestre s egyebiivé országszerte 's törvény vagy hatósági rendelet nem korlátozza ezt. — addig főleg vidéki vásá­runk és bucsujárásink folyvást hemzsegni fognak undorító 's alamizsnáért utón­ul félen kiáltozó koldusoktól. A­ szerk.

Next